Skip to main content

Újévi kalács - Βασιλόπιτα

BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK MINDEN KEDVES OLVASÓMNAK!


Az újévi kalács, vagy vaszilopita jellegzetes és elmaradhatatlan sütemény. Szilveszter éjszakáján vágják fel, rögtön az újév kezdetén, vagy legkésőbb január elsején. Felvágásának is jellegzetes és hagyományos módja van, az egészet fel kell szeletelni és kiosztani és együtt örülni azzal, akihez a belesült érme kerül. Én minden évben magam készítem, viszont ez az első év, hogy kalács jellegűt sütöttem és nem a kevert tésztásat. Mindkettő finom, de a kevert tésztás előnyösebb olyan családok számára, mint mi, ahol nem fogy el rögtön, hanem akár egy hétig is eszegetik. Ugye a kalács az frissen a legfinomabb, míg a kevert tészták akár egy hét múlva is pont ugyanolyanok, vagy sokszor még finomabbak.
 A képen látható kalácshoz a hozzávalók:

  • csipet só
  • 1 citrom lereszelt héja
  • 1 narancs lereszelt héja
  • 1/2 csésze meleg tej
  • 3 tojás
  • 1/2 kg kalácsliszt
  • 50 gr élesztő vagy 2 kiskanál száraz élesztő
  • 1/2 csésze olvasztott vaj
  • 3/4 csésze kristálycukor
  • 1 tojássárga a kenegetéshez
  • héj nélküli sótlan mandula és/vagy szezámmag a díszítéshez

Az én csészém 250 ml-s. Ha száraz élesztőt használok, mindig  egy tasakot számolok fél kg lisztre és számítok arra, hogy lassabban kel meg a  tésztám.  A kalácskészítésre mindig egy egész napot szánok, olyankor csinálom, mikor biztosan nem kell valahová elszaladni itthonról, mert a stresszelés mindig elrontja a dolgokat:)



A fenti hozzávalókat összegyúrom, úgy, hogy először az élesztőt a meleg tejben felfuttatom. A hozzávalókat a vajon kívül összedolgozom (minden legyen legalább szoba-hőmérsékletű, még jobb ha enyhén melegek!). A vajat legutoljára csurgatom lassan bele. Ha a tészta ragacsos nagyon, kell még kevés liszt bele. Viszont nem szabad kemény tésztát gyúrni, én annyi lisztet teszek hozzá, hogy éppen-hogy a kezemről lejöjjön, de legyen nagyon puha!  Egy nagy, kivajazott tálba félreteszem kelni. A tálat mindig lefóliázom, hogy a tészta ne száradjon ki és a maga által termelt meleg is a tálban maradjon, kelessze az anyagot. Mikor duplájára nőtt (akár 2 órába is telhet szobahőmérsékleten), belefordítom egy 26 cm belső átmérőjű kerek szilikon tepsibe, finoman ellapogatom benne és kidíszítem a mandulával, szezámmaggal. 

 
Megint megkelesztem (ekkor már sokkal hamarabb megkel!), majd megkenegetem tojássárgával és belehelyezem a meleg sütőbe, a középső rácsra. A sütőmet 190 fokra igazítom, a kalácsom maxim 30 perc alatt készen van. Kötőtűpróbával :) meggyőződöm róla, hogy valóban megsült.

Comments

Popular posts from this blog

Fügelekvár (Μαρμελάδα σύκο)

No itt az első aktuális beírás. Az utóbbi időben gyűjtögető életmódot folytatok:) Begyűjtök és elteszek:) Sajnos fügefa nincs a kertben és az udvaron. Férjem-uram semmiképpen nem akart, mert hogy olyan erősek a gyökerei, hogy később csak gondot okoznának a kertben vagy akár a ház alapjainál. Ugyanilyen okból nincsen eperfánk. Mindkettő miatt mindig szomorú vagyok, mikor eszembe jut, mert ez a két legnagyobb természetes árnyékot nyújtó nemesített fa Görögországban és annyira szerettem volna velük beárnyékolni a kertet. De végülis ami fa-dolog, azt ráhagyom, így fügefa nincs. Van viszont a környéken dögivel, úton útfélen. Nem mindegyiken van jó vagy bő gyümölcstermés, de sokszor kisebb nyeszlett fákon meglepően sok és jó minőségű füge terem. 

Bujurdi (Μπουγιουρντί)

Apu és a babgulyás A mai babgulyás mellé, amit mindig szigorúan görögösen készítek, ami elsősorban azt jelenti, húsmentesen, készítettem kiegészítésképpen egy bujurdit . A bujurdi többféle lehet, a legismertebb  a paprika és feta sütőben. Leírom azt a változatot, amit mi nagyon szeretünk és bármilyen hamar összecsapott ebéd méltó kiegészítése (már ha éppen akadnak otthon hozzávaló alapanyagok).

Kecskesült

Görögország legtöbb vidékén ünnepi asztal része általában a kecskesült, időszaktól függetlenül. Lehet az karácsonyi vagy Húsvéti (főleg) asztal, vagy bármilyen öröm megünneplésére rendezett vendéglátás, a kecskesült mindig megállja a helyét az ünnepi asztalon, de a hétköznapokban is. Nem csoda, hisz rengeteg a kecske a sziklás, kopár hegyeken, főleg a szigeteken. Ezek a kecskék, melyek szabadon vannak tenyésztve, valami elképesztő tehetséggel másznak fel a  legmagasabb hegyek, legmeredekebb sziklafaira is. Húsuk talán a legegészségesebb, hisz növényekkel táplálkoznak, különlegesen szereik az olívafa leveleit. Már leírtam a kecskesült készítését ( kecskesült 1 , kecskesült 2 , kecskesült 3 ) így most csak a képeket mutatom meg. Én nagyon szeretem, ünnepekkor előszeretettel készítem, nagyon "hálás" étel, nem lehet csalódni benne, ráadásul  csak bedobom a sütőbe és ottfelejtem..