Aki régóta olvas engem az interneten, tudja, hogy a görög családom szép nagy, így a legtöbb ünnep jó zajosan telt mindig. Akkor mindig nagyon fárasztó volt számomra, viszont utólag nagyon szép emlékek. Ahogy az idő telik és a gyerekek nőnek, úgy csitul az ünnepi zaj is, hisz elkerülhetetlenül szóródunk szét a nagyvilágban, úgy, mint a legtöbb család. Ilyenkor, a téli ünnepek alkalmával, évek óta bevezettem azt a szokást, hogy régi videófelvételeinket nézegessük.
Az utóbbi két évben már úgy teltek a téli ünnepeink, hogy a nagy fiaink nem lehettek velünk, de a sógornőm nagyfia sem, így tavaly is és tavalyelőtt is kinti vendéglőben volt az ünnepi vacsora. Nemcsak a fiúk hiánya miatt hoztuk ezt a döntést, de a többi nem a blogba való, a lényeg, hogy pihentető volt és kellemes. Az idén azonban erről szó sem lehetett, mert anyósom nem tud kimozdulni már a házból, így a szükség úgy hozta, náluk legyenek az ünnepi ebédek. Anyósom együtt lakik a sógornőmmel, aki szívből utálja a sütést főzést, csak muszájból csinálja, így dinamikusan kivettem részem az idei ( is..) ünnepi ételek készítéséből.
Az első ünnepi ebéd december 25-n volt és szokás szerint délután 4-kor ülhettünk asztalhoz. Sajnos ennél hamarabb sosem sikerül elkészülnie a háziasszonynak, eleinte rettenetesen bosszantott, mára már egy elfogadott és ismert szitu, amit sikeresen kezelünk, végülis egy korai vacsora és nem ebéd, így is készülünk hozzá.
Én a következőket készítettem: diós sütemény, körözöttel töltött paradicsomok és mézes disznósült.
A második menet január 1-n és január 2-n volt, második nap a maradékokat ettük, mert annyi maradt, mintha előző nap nem is ettünk volna.
Én a következőket készítettem: salate de beuf, sütőtök rétes és tiramisu. A salate de beuf annyira egyértelmű ünnepi erdélyi étel, hogy eszembe sem jutott soha lefotózni vagy beírni:) De egyszer csak beírom ezt is:)
Comments