Skip to main content

Konstantinápolyi kalács

Ez egy nagyon finom kalács, a recept eredete a gazdag konyhájáról híres Konstantinápoly. Az ott élő görögök hozták magukkal a kitelepítésük után.

Hozzávalók:

500 gr liszt
150 gr cukor
3 tojás
75 gr nagyszemű mazsola
2 kanál étolaj
20 gr friss élesztő
200 gr vaj
1 kispohár konyak
csipetnyi só
2 kiskanál virágvíz (ez olyan mint a rózsavíz, elhagyható ha nincs)

Elkészítés:

Megmossuk a mazsolát, kinyomkodjuk belőlük a vizet, majd a konyakkal nyakon öntjük, félretesszük, hadd ázzanak és dagadjanak a konyakban. Az élesztőt fél pohár meleg vízzel és a cukorból egy kanálnyival meleg helyen felfuttajuk. Az átszitált lisztet egy nagy tálba tesszük, a közepébe kis mélyedést csinálunk, ebbe öntjük a felfuttatott élesztőt, elkavarjuk, a tojásokat enyhén felverve, elkavarjuk,a cukrot, csipetnyi sót és a virágvizet.
Összedagasztjuk. Ha a massza nagyon ragadna, kevés lisztet teszünk még hozzá. Miután jól összedagasztottuk, 2-3 órára meleg helyre tesszük.
2-3 óra múlva, ha már megkelt, hozzáadjuk az olvasztott vajat, úgy, hogy mindig a kezünkre teszünk belőle, illetve a markunkba, és ezt lassan-lassan a masszába dolgozzuk. Könyebb a dolgunk ha van dagasztógépünk. Miután a vajat mind beledagasztottuk a masszába, a mazsolákat is hozzáadjuk, és addig dolgozunk még vele, amíg a mazsolák is szétosztódnak.
Ezután kerek cipót formálunk belőle, vajzott tepsire tesszük, sütőpapírral betakarjuk és megint 1 órára meleg helyre tesszük.
Miután megkelt, tojássárgájával megkenjük, majd 180 fokon kisütjük. Ha van nem vagyunk biztosak benne, hogy kész van-e, beleszúrúnk egy kötőtűt és ha semmi nem ragad rá, a kalács kész.
A sütőt nem nyitogatjuk addig amíg a színe nem megfelelő, valamint nem válik el a kerek tepsi szélétől és nem árad szét az egész lakásban az illata.

Jó étvágyat! Καλή όρεξη!!

Comments

Popular posts from this blog

Fügelekvár (Μαρμελάδα σύκο)

No itt az első aktuális beírás. Az utóbbi időben gyűjtögető életmódot folytatok:) Begyűjtök és elteszek:) Sajnos fügefa nincs a kertben és az udvaron. Férjem-uram semmiképpen nem akart, mert hogy olyan erősek a gyökerei, hogy később csak gondot okoznának a kertben vagy akár a ház alapjainál. Ugyanilyen okból nincsen eperfánk. Mindkettő miatt mindig szomorú vagyok, mikor eszembe jut, mert ez a két legnagyobb természetes árnyékot nyújtó nemesített fa Görögországban és annyira szerettem volna velük beárnyékolni a kertet. De végülis ami fa-dolog, azt ráhagyom, így fügefa nincs. Van viszont a környéken dögivel, úton útfélen. Nem mindegyiken van jó vagy bő gyümölcstermés, de sokszor kisebb nyeszlett fákon meglepően sok és jó minőségű füge terem. 

Bujurdi (Μπουγιουρντί)

Apu és a babgulyás A mai babgulyás mellé, amit mindig szigorúan görögösen készítek, ami elsősorban azt jelenti, húsmentesen, készítettem kiegészítésképpen egy bujurdit . A bujurdi többféle lehet, a legismertebb  a paprika és feta sütőben. Leírom azt a változatot, amit mi nagyon szeretünk és bármilyen hamar összecsapott ebéd méltó kiegészítése (már ha éppen akadnak otthon hozzávaló alapanyagok).

Kecskesült

Görögország legtöbb vidékén ünnepi asztal része általában a kecskesült, időszaktól függetlenül. Lehet az karácsonyi vagy Húsvéti (főleg) asztal, vagy bármilyen öröm megünneplésére rendezett vendéglátás, a kecskesült mindig megállja a helyét az ünnepi asztalon, de a hétköznapokban is. Nem csoda, hisz rengeteg a kecske a sziklás, kopár hegyeken, főleg a szigeteken. Ezek a kecskék, melyek szabadon vannak tenyésztve, valami elképesztő tehetséggel másznak fel a  legmagasabb hegyek, legmeredekebb sziklafaira is. Húsuk talán a legegészségesebb, hisz növényekkel táplálkoznak, különlegesen szereik az olívafa leveleit. Már leírtam a kecskesült készítését ( kecskesült 1 , kecskesült 2 , kecskesült 3 ) így most csak a képeket mutatom meg. Én nagyon szeretem, ünnepekkor előszeretettel készítem, nagyon "hálás" étel, nem lehet csalódni benne, ráadásul  csak bedobom a sütőbe és ottfelejtem..