Skip to main content

Arab pita

Az üzletekben árulják az "araviki pita (αραβική πίτα)" nevezetű lapos kenyeret, amit sokan szeretnek.

Elég vékony ahhoz, hogy pl. megpakoljuk sonkával, salátával, majd felcsavarjuk, és szendvicsként együk. Diéta esetén is javasolt, mert nincs benne sem kovász, sem élesztő. Egyik nap kipróbáltam. Nagyon egyszerű az elkészítése, csak egy jó minőségű nem tapadós tepsire van szükségünk és némi türelemre, a tűzhely mellett való ácsorgáshoz.


Hozzávalók 6 kistányér nagyságú pitához:

* 1 csésze kenyérliszt
* csurrantásnyi (mondjuk fél pálinkapohárnyi) olívaolaj
* 1/3 kk só
* kb 100 gr víz



A fentieket összegyúrtam, majd hagytam negyed órát pihenni. Utána 6 darabra osztottam és mindegyikből labdát formáztam. A labdákat egyenként kör alakúra nyújtottam és sütésig tiszta konyharuhával lefedve hagytam.
Egy teflontepsit felhevítettem. Beletettem az első pitát és a fokozatot kissé lehúztam, ne égjen hirtelen oda (3-s maximumról, 2-sre).



Hagytam sülni de ott álltam mellette. Mikor láttam hogy kezd hólyagozni, vagyis a pita két oldala helyenként kezd elválni egymástól, akkor lapos kanállal finoman megnyomogattam a hólyagokat, úgy, hogy a levegőt a pita olyan részeire irányítsam, ahol még nem vált el a  két oldal. A pita két fala gyorsan szétvált íjmódon egymástól és a pita olyan lett mint egy kövér malacka. Ekkor megfordítottam, kicsit sütöttem a másik oldalán is, majd ki is vettem a tepsiből  Nagyon kell vigyázni mikor megfordítjuk, mert könnyen odaég, és a kevés fekete pöttyből lehet egy jó nagy :) 
Frissen az igazi, ahogy hűl, le is fújódik. Persze így meg könnyebb szendvicshez felhasználni.





Comments

Popular posts from this blog

Fügelekvár (Μαρμελάδα σύκο)

No itt az első aktuális beírás. Az utóbbi időben gyűjtögető életmódot folytatok:) Begyűjtök és elteszek:) Sajnos fügefa nincs a kertben és az udvaron. Férjem-uram semmiképpen nem akart, mert hogy olyan erősek a gyökerei, hogy később csak gondot okoznának a kertben vagy akár a ház alapjainál. Ugyanilyen okból nincsen eperfánk. Mindkettő miatt mindig szomorú vagyok, mikor eszembe jut, mert ez a két legnagyobb természetes árnyékot nyújtó nemesített fa Görögországban és annyira szerettem volna velük beárnyékolni a kertet. De végülis ami fa-dolog, azt ráhagyom, így fügefa nincs. Van viszont a környéken dögivel, úton útfélen. Nem mindegyiken van jó vagy bő gyümölcstermés, de sokszor kisebb nyeszlett fákon meglepően sok és jó minőségű füge terem. 

Bujurdi (Μπουγιουρντί)

Apu és a babgulyás A mai babgulyás mellé, amit mindig szigorúan görögösen készítek, ami elsősorban azt jelenti, húsmentesen, készítettem kiegészítésképpen egy bujurdit . A bujurdi többféle lehet, a legismertebb  a paprika és feta sütőben. Leírom azt a változatot, amit mi nagyon szeretünk és bármilyen hamar összecsapott ebéd méltó kiegészítése (már ha éppen akadnak otthon hozzávaló alapanyagok).

Kecskesült

Görögország legtöbb vidékén ünnepi asztal része általában a kecskesült, időszaktól függetlenül. Lehet az karácsonyi vagy Húsvéti (főleg) asztal, vagy bármilyen öröm megünneplésére rendezett vendéglátás, a kecskesült mindig megállja a helyét az ünnepi asztalon, de a hétköznapokban is. Nem csoda, hisz rengeteg a kecske a sziklás, kopár hegyeken, főleg a szigeteken. Ezek a kecskék, melyek szabadon vannak tenyésztve, valami elképesztő tehetséggel másznak fel a  legmagasabb hegyek, legmeredekebb sziklafaira is. Húsuk talán a legegészségesebb, hisz növényekkel táplálkoznak, különlegesen szereik az olívafa leveleit. Már leírtam a kecskesült készítését ( kecskesült 1 , kecskesült 2 , kecskesült 3 ) így most csak a képeket mutatom meg. Én nagyon szeretem, ünnepekkor előszeretettel készítem, nagyon "hálás" étel, nem lehet csalódni benne, ráadásul  csak bedobom a sütőbe és ottfelejtem..