Skip to main content

Böjtös "pasta flora" sütemény

"Pasta Flora"-nak nevezik Görögországban a rácsos linzer-süteményt. Most Tiszta Hétfőre egy olyan verzióját próbáltam ki, melyben sem tojás, sem tej, de vaj vagy margarin sincs, hanem olajjal készült a tésztája. Nem hittem el, mennyire finom! Bátran ajánlom mindenkinek!

A töltelékéhez az eredeti receptben baracklekvárt ír, én a saját mandarinlekváromat használtam fel erre a célra, ami kicsit folyósabb volt mint egy átlag lekvár. Az eredmény egy nagyon puha tésztalap lett, ami pont a mi ízlésünk szerint való volt. Ha keményebb, szárazabb lekvárt használtam volna fel, azt hiszem az eredmény nem lett volna ilyen omlós.
Hozzávalók:

* 1 csésze étolaj (1 csésze=250 ml)
* 3 1/4 csésze liszt
* 1/3 cs cukor
* 7 ek konyak
* 7 ek narancslé
* 1 ek citromreszelék (csak bio!)
* 1 kk sütőpor

Töltelék:

* 1 nagy konzerv őszibarack
* 1 üveg lekvár

Az elkészítése rémesen egyszerű. A tésztának valókat összegyúrom. A lisztet vigyázva adagolom, hogy egy puha tésztát kapjak. Ha nem állna össze lehet kell még 1-2 kanál liszt, de az is lehet, 1-2 kanállal kevesebb kell, nem szabad túl keménynek lennie.


Kettőbe osztjuk a cipót, majd a felét belelapogatjuk egy tortasütőformába. A széleit kicsit felhúzogatjuk a forma szélére.



Megkenjük a tésztát a lekvárral. Én jó vastagon tettem rá a saját, nagyon finomra sikerült mandarinlekváromból.



A barack-konzervből kivesszük a barackokat és szép, vastag szeletekre vágjuk őket. Majd a szeleteket körkörösen ráhelyezzük a lekvárral bekent lapra.



A cipó másik feléből rácsokat sodrunk, majd ezeket egyenletesen elosztva a sütemény tetejére tesszük. 190 fokos sütőben pirosra sütjük.






Comments

Vicuska said…
Már a látszata is finom :) Sós pitékhez, gallette tésztájába használok olajat és tetszik a tészta állaga. Édesbe miért nem jutott eszembe használni?!

Popular posts from this blog

Fügelekvár (Μαρμελάδα σύκο)

No itt az első aktuális beírás. Az utóbbi időben gyűjtögető életmódot folytatok:) Begyűjtök és elteszek:) Sajnos fügefa nincs a kertben és az udvaron. Férjem-uram semmiképpen nem akart, mert hogy olyan erősek a gyökerei, hogy később csak gondot okoznának a kertben vagy akár a ház alapjainál. Ugyanilyen okból nincsen eperfánk. Mindkettő miatt mindig szomorú vagyok, mikor eszembe jut, mert ez a két legnagyobb természetes árnyékot nyújtó nemesített fa Görögországban és annyira szerettem volna velük beárnyékolni a kertet. De végülis ami fa-dolog, azt ráhagyom, így fügefa nincs. Van viszont a környéken dögivel, úton útfélen. Nem mindegyiken van jó vagy bő gyümölcstermés, de sokszor kisebb nyeszlett fákon meglepően sok és jó minőségű füge terem. 

Bujurdi (Μπουγιουρντί)

Apu és a babgulyás A mai babgulyás mellé, amit mindig szigorúan görögösen készítek, ami elsősorban azt jelenti, húsmentesen, készítettem kiegészítésképpen egy bujurdit . A bujurdi többféle lehet, a legismertebb  a paprika és feta sütőben. Leírom azt a változatot, amit mi nagyon szeretünk és bármilyen hamar összecsapott ebéd méltó kiegészítése (már ha éppen akadnak otthon hozzávaló alapanyagok).

Kecskesült

Görögország legtöbb vidékén ünnepi asztal része általában a kecskesült, időszaktól függetlenül. Lehet az karácsonyi vagy Húsvéti (főleg) asztal, vagy bármilyen öröm megünneplésére rendezett vendéglátás, a kecskesült mindig megállja a helyét az ünnepi asztalon, de a hétköznapokban is. Nem csoda, hisz rengeteg a kecske a sziklás, kopár hegyeken, főleg a szigeteken. Ezek a kecskék, melyek szabadon vannak tenyésztve, valami elképesztő tehetséggel másznak fel a  legmagasabb hegyek, legmeredekebb sziklafaira is. Húsuk talán a legegészségesebb, hisz növényekkel táplálkoznak, különlegesen szereik az olívafa leveleit. Már leírtam a kecskesült készítését ( kecskesült 1 , kecskesült 2 , kecskesült 3 ) így most csak a képeket mutatom meg. Én nagyon szeretem, ünnepekkor előszeretettel készítem, nagyon "hálás" étel, nem lehet csalódni benne, ráadásul  csak bedobom a sütőbe és ottfelejtem..