Skip to main content

Mandarinlekvár (Μαρμελάδα μανταρίνι)

Kaptam kb. 3 kg mandarint a szomszédtól és mivel tudom, hogy ezek bio mandarinok, itt senki nem permetezi a citrusait, gondoltam készítek egy részükből mandarin lekvárt. Valószínűleg eszembe sem jutott volna, ha nem ütközök neki a youtube-n egy River Cottage eltevős videónak, amiben az eltevések nagymestere, Pam Corbin, sevillai narancslekvárt készít. Mivel ez a sevillai narancs valami olyan, ami a görög narancs és mandarin között lévő citrusfajta, gondoltam, ebből a receptből kiokoskodhatok valamit a mandarinra. A görög mandarin-levár recepteket azért vetettem el, mert abszolút egészségesek:), vagyis nagyon kevés a cukor bennük és éppen ezért elég sokat kell áztatni és külön főzni a héjakat, hogy a keserűségtől megszabaduljunk. Meg valahogy úgy vagyok vele, ha lekvár, hát legyen édes:) 
Első alkalommal 1 kg gyümölcsből álltam neki és a fent említett videóban megadott mennyiségeket használtam, vagyis 2,5 l vizet, 2 citrom levét és 1,8 kg cukrot. Pam Corbin 2,5 órát főzte a héjakat a lével együtt ahhoz, hogy a vékonyra vágott héjak megpuhuljanak. Én az első kísérletezéskor 1,5 óra után láttam, hogy már jók, viszont így nem volt ideje a vízmennyiségnek csökkenni. A végső besűrítés olyan hosszadalmasnak tűnt, hogy bejöttem a számítógéphez és teljesen megfeledkeztem a lekvárról. Mikor kimentem a konyhába, ez a kép fogadott:


Összesen 2 üvegre való lekvárt tudtam megmenteni, ami ugyan túl sűrű lett, de fantasztikusan finom. Így nekiálltam a maradékból is lekvárt készíteni és ez alkalommal más nem történt, csak annyi, hogy betöltés előtt 2 üveget lesepertem, amik ezer darabra törtek a konyhapadlón. Szerencse nem volt bennük lekvár :) Viszont nem volt elég üveg, így vissza kellett tennem még a tűzre a lekvárt, amíg gyorsan 10 perc alatt pár másik üveget sterilizálok a lerben. E második alkalommal a következőképpen jártam el:

1.394 kg gyümölcs (héjastól, szőrőstől, bőrőstől)
2, 5 l víz (legközelebb ehhez a mennyiséghez csak 2 l kell)
2 kg cukor
1 tasak vaníliás cukor
2 citrom leve

A gyümölcsöket szappannal megmostam, majd kicsavartam a levüket. A húsukat és magjaikat összegyűjtöttem és egy tülldarabba kötöttem. A levet belezúdítottam egy magas falu fazékba. Hozzátettem a tüllbe kötött mandarin-beleket és magokat, valamint a mandarinok vékony csíkokra vágott héját. A héjat vágás közben ellenőriztem és csak a kivételes minőségű részeket használtam fel. Bármilyen fekete pont, csík vagy karcolás helyét kivágtam és kidobtam. Miután így a fazék aljába behelyeztem ezeket, hozzájuk adtam 2,5 l vizet, a citromok levét, majd felforraltam az egészet. Alacsony fokozatra vettem, lefedtem és hagytam főni. 1 óra és 15 perc után a héjak teljesen megpuhultak, ezt úgy ellenőriztem le, hogy 2 ujjam között szétnyomtam egy héjdarabot és az szét is ment:)

Ekkor lehúztam a tűzről, hozzáadtam a cukrot és vaníliás cukrot, majd visszatettem főni. Legközelebb nem 2,5 l vizet adok majd hozzá, hanem csak 2 l-nyit, az 1 kg gyümölcshöz pedig kb. 1,5 l-t, mivel a mandarin héjának jóval kevesebb idő kell a megfövéshez, és ha sok a víz, túl sokat kell miatta főzni. Tehát 1 óra és egy negyed után hozzáadtam a cukrot. Ezt vigyázva kell tenni, mert kifuthat. Én lehúztam a tűzről, hozzáadtam a cukrot, jól elkevertem benne és utána visszatettem főni. Ha magas lángra tesszük, nem szabad otthagyni, ha alacsonyabb lángra és még nem habzik, akkor igen, de nagyon kell figyelni. Ahogy a tetején vastag rétegben hab kezd el képződni, majdnem készen van, nem szabad otthagyni már egy percre sem, mert kifuthat!  Ekkor kiveszünk egy kanállal és egy tányérra csorgatunk belőle, hagyjuk picit hűljön.  A lekvárfolton áthúzzuk keresztbe az ujjunkat. Ha az ösvény megmarad, nem folyik össze a lekvár, akkor készen van.

Én mindig a sütőben sterilizálom a kimosott üvegeimet. 10 percre beteszem szájukkal lefelé, középső rácsra és melléjük a tetőket is. A forró lekvárt ezekbe a forró üvegekbe töltöm, majd lefele fordítva, tetejükre állítva hagyom kihűlni. Pam Corbin szerint erre nincs szükség, csak néhányszor meg kell fordítani az üveget a kezünkben, hogy a teteje belülről is érintkezzen a forró lekvárral, majd nyugodtan lehet talpra állítani. Biztos ami biztos jelszóval én fejre állítva hagytam őket kihűlni. Ebből a második adagból 6 üvegem lett.
Az  első, sűrű adag lekváromból (2 üveg) már csak fél van:) Nagyon finom.
Ígérem lefényképezek majd egy lekváros kenyeret is, mindig megfeledkezem róla.



Comments

orsi said…
hát igen, balesetek mindig történnek, és nekem ráadásul főzőlapom van, szóval ott egy kisebb adag esetén is már a fiókban van minden :) de az tévedhet aki dolgozik, és a finom íz feledtet mindent :) nézz körül itt is, vannak jó receptek http://redir.ec/receptjatek
Anonymous said…
Véletlen jutottam el hozzád, és a recepted felkeltette az érdeklődésemet. Csak egy dolog nem tiszta.
Miért kellett a magokat és a héjat különszedni és tüllbe kötni, ha utána a lével rögtön utána egy fazékba kerültek?
Agni said…
Szia Névtelen,
hát utána hogyan halásznád ki egyenként a magokat, ha nem lennének tüllbe kötve? :)

Popular posts from this blog

Fügelekvár (Μαρμελάδα σύκο)

No itt az első aktuális beírás. Az utóbbi időben gyűjtögető életmódot folytatok:) Begyűjtök és elteszek:) Sajnos fügefa nincs a kertben és az udvaron. Férjem-uram semmiképpen nem akart, mert hogy olyan erősek a gyökerei, hogy később csak gondot okoznának a kertben vagy akár a ház alapjainál. Ugyanilyen okból nincsen eperfánk. Mindkettő miatt mindig szomorú vagyok, mikor eszembe jut, mert ez a két legnagyobb természetes árnyékot nyújtó nemesített fa Görögországban és annyira szerettem volna velük beárnyékolni a kertet. De végülis ami fa-dolog, azt ráhagyom, így fügefa nincs. Van viszont a környéken dögivel, úton útfélen. Nem mindegyiken van jó vagy bő gyümölcstermés, de sokszor kisebb nyeszlett fákon meglepően sok és jó minőségű füge terem. 

Bujurdi (Μπουγιουρντί)

Apu és a babgulyás A mai babgulyás mellé, amit mindig szigorúan görögösen készítek, ami elsősorban azt jelenti, húsmentesen, készítettem kiegészítésképpen egy bujurdit . A bujurdi többféle lehet, a legismertebb  a paprika és feta sütőben. Leírom azt a változatot, amit mi nagyon szeretünk és bármilyen hamar összecsapott ebéd méltó kiegészítése (már ha éppen akadnak otthon hozzávaló alapanyagok).

Kecskesült

Görögország legtöbb vidékén ünnepi asztal része általában a kecskesült, időszaktól függetlenül. Lehet az karácsonyi vagy Húsvéti (főleg) asztal, vagy bármilyen öröm megünneplésére rendezett vendéglátás, a kecskesült mindig megállja a helyét az ünnepi asztalon, de a hétköznapokban is. Nem csoda, hisz rengeteg a kecske a sziklás, kopár hegyeken, főleg a szigeteken. Ezek a kecskék, melyek szabadon vannak tenyésztve, valami elképesztő tehetséggel másznak fel a  legmagasabb hegyek, legmeredekebb sziklafaira is. Húsuk talán a legegészségesebb, hisz növényekkel táplálkoznak, különlegesen szereik az olívafa leveleit. Már leírtam a kecskesült készítését ( kecskesült 1 , kecskesült 2 , kecskesült 3 ) így most csak a képeket mutatom meg. Én nagyon szeretem, ünnepekkor előszeretettel készítem, nagyon "hálás" étel, nem lehet csalódni benne, ráadásul  csak bedobom a sütőbe és ottfelejtem..