Tudom, tudom, micsoda dolog ez, gasztroblog és nem pörög így ünnepekkor? Mentség az van bőven, egyrészt az idén van egy egészségügyi problémám, ami nagyon megnehezíti a főzést (kéz..), aztán meg megint felszedtem pár nem-kívánt kilót és még az ünnepek itt sincsenek, meg nem volt internet, meg még sorolhatnám..de ennyi elég a bizonyítványom magyarázásához:)
Az internet mentes napok egyikén, közel a sütőtökpitás naphoz, magyarosabb ebédet terveztem. Készült sütőtökleves, úgy ahogy kell, tejszínes habarással, egy krumplival és egy almával, ezek nagyon finom ízt adtak neki. Mikor fiam megkóstolta, azt mondta, kér egy tányérral belőle. Aztán mikor leült mellé, mégis meggondolta magát:( Férjem nem is szokta megkóstolni ha van más, most volt más, így ő sem evett belőle.
A leves rám és a kutyusokra maradt végül, pedig nagyon finom volt.
A fiam mindig és bármikor, bárhol eszik rántott húst, így ez nagyon gyakran készül itthon mindenféle húsból. Annak idején nálunk otthon ezt úgy hívták, hogy "bécsi szelet". A bécsi szeletet én is, öcsém is imádtuk, valamikor nagy versengés folyt közöttünk, ki eszik többet (érdekes, akkor ha akartam volna sem híztam volna meg..) Mivel ennyire imádja fiam is, be lehet fogni egy kis segítségre:)
Készítettem ugyanaznap töltött paprikát. Ez is nagyon jól sikerült, a férjem ezt választotta, sütőtökleves nélkül:) Igaziból ezt sem szereti, de ha éppen úgy adódik, megeszi. Nekem egyik nagy kedvencem, annak ellenére, hogy gyerekkoromban nem rajongtam érte. Fiam egyáltalán nem eszi, így elég ritkán készítek.
Nem mondhatom, hogy magyaros ebédemet fergeteges siker koronázta volna, de azért mindenki jóllakott, sőt mi több, fiam teljesen meg volt elégedve az ő ebédjével. A rántott húst annyira imádja, hogy semmiféle köretet nem fogad el melléje, csak egy fél kígyóuborkát.
Comments