Skip to main content

Mandulás hókifli (Κουραμπιέ)

Elkészült az egyik leghagyományosabb karácsonyi édesség, a mandulás hókifli. Nekem személy szerint ez a kedvenc karácsonyi süteményem, reggel kávéval..hmmmm...a nap fénypontja:) 
Most kétféleképpen formáztam őket, kis labdákra és magyaros hókifli formájúra, de ez utóbbi végülis nem talál hozzá, jobban szeretem ha kissé vastagabb a sütemény, ahogyan eredetileg kell készíteni. Jöjjön a leírás.

Hozzávalók:
* 270 gr növényi margarin
* 270 gr vaj
* 900 gr finomliszt (nem kenyérliszt)
* 180 gr porcukor
* 1 kiskanál sütőpor
* 1 kis fiola vaníliapor (kb. 1/2 kiskanálnyi)
* 1/2 csésze konyak
* 1 nagy narancs reszelt héja
* 180 gr tisztított mandula a barna héjával együtt


Elkészítés:
A hozzávalók összevegyítése előtt jóval a mandulát tepsiben kicsit megpirítjuk majd mozsárban nagyon durvára összetörjük. Úgy finom ha egészben is maradnak szemek, de legalább negyedben. tehát éppen-hogy egy kicsit meg kell őket potyolgatni..


A tésztához valók közül semminek nem kell szoba-hőmérsékletűnek lennie, mindent ki lehet abban a pillanatban kapni a hűtőszekrényből. Viszont a vajat, margarint jó kis kockákra vágni, hogy megkönnyítsük a mixer munkáját. Először a vajat és a margarint a porcukorral mixerbe tesszük és alaposan összekavarjuk. Én a mixer dagasztó-karjait szoktam használni erre a célra, mivel a hideg margarin és vaj elég kemény. Mikor eléggé összekavarodtak, hozzájuk adom a többi hozzávalót, majd a kezemmel gyúrom végül össze az egészet. A mandulát és a lisztet utoljára adagoljuk, óvatosan, megtörténhet, hogy 100 gr-l több vagy kevesebb liszt kell bele, attól függ milyen a típusa, sikér-tartalma. Tehát mikor úgy látjuk, hogy a tészta összeállt és nem ragad, de még puha, készen van. Vigyázat, kevés liszt sem mehet bele, mert a hideg vaj is csalóka, ha nincs elég liszt benne, szétfolyik a sütőben. Én tegnap a "mindenre használatos" kék görög lisztet használtam hozzá és kb. 175 gr-t vett fel a tészta. Nem kell sokat gyúrni, csak addig, amíg a massza összeáll és a mandulák egyenletesen elosztódnak benne!


Különféle formákat készítünk, mi a kisebb darabokat szeretjük legjobban, a kis labdákat. 180 fokos előmelegített sütőben 20-25 perc alatt szép rózsaszínre kell sütni őket. A képen a kerek formájúak már meg vannak sülve.


Miután kihűlnek "virágvízzel" (pl. rózsavíz) megspricceljük mindkét oldalukon. Ezután alaposan megforgatjuk őket porcukorban. Ez a fázis elhagyható, ha nincs megfelelő virágvíz, viszont éppen ez a jellegzetes íz az, ami elkülöníti ezt a süteményt a magyar típusú hókiflitől.


Egy tálra halmozzuk hegyszerűen:)


Comments

Popular posts from this blog

Bujurdi (Μπουγιουρντί)

Apu és a babgulyás A mai babgulyás mellé, amit mindig szigorúan görögösen készítek, ami elsősorban azt jelenti, húsmentesen, készítettem kiegészítésképpen egy bujurdit . A bujurdi többféle lehet, a legismertebb  a paprika és feta sütőben. Leírom azt a változatot, amit mi nagyon szeretünk és bármilyen hamar összecsapott ebéd méltó kiegészítése (már ha éppen akadnak otthon hozzávaló alapanyagok).

Fügelekvár (Μαρμελάδα σύκο)

No itt az első aktuális beírás. Az utóbbi időben gyűjtögető életmódot folytatok:) Begyűjtök és elteszek:) Sajnos fügefa nincs a kertben és az udvaron. Férjem-uram semmiképpen nem akart, mert hogy olyan erősek a gyökerei, hogy később csak gondot okoznának a kertben vagy akár a ház alapjainál. Ugyanilyen okból nincsen eperfánk. Mindkettő miatt mindig szomorú vagyok, mikor eszembe jut, mert ez a két legnagyobb természetes árnyékot nyújtó nemesített fa Görögországban és annyira szerettem volna velük beárnyékolni a kertet. De végülis ami fa-dolog, azt ráhagyom, így fügefa nincs. Van viszont a környéken dögivel, úton útfélen. Nem mindegyiken van jó vagy bő gyümölcstermés, de sokszor kisebb nyeszlett fákon meglepően sok és jó minőségű füge terem. 

Kecskesült

Görögország legtöbb vidékén ünnepi asztal része általában a kecskesült, időszaktól függetlenül. Lehet az karácsonyi vagy Húsvéti (főleg) asztal, vagy bármilyen öröm megünneplésére rendezett vendéglátás, a kecskesült mindig megállja a helyét az ünnepi asztalon, de a hétköznapokban is. Nem csoda, hisz rengeteg a kecske a sziklás, kopár hegyeken, főleg a szigeteken. Ezek a kecskék, melyek szabadon vannak tenyésztve, valami elképesztő tehetséggel másznak fel a  legmagasabb hegyek, legmeredekebb sziklafaira is. Húsuk talán a legegészségesebb, hisz növényekkel táplálkoznak, különlegesen szereik az olívafa leveleit. Már leírtam a kecskesült készítését ( kecskesült 1 , kecskesült 2 , kecskesült 3 ) így most csak a képeket mutatom meg. Én nagyon szeretem, ünnepekkor előszeretettel készítem, nagyon "hálás" étel, nem lehet csalódni benne, ráadásul  csak bedobom a sütőbe és ottfelejtem..