Skip to main content

Citromlekvár (Μαρμελάδα λεμονιού)

A citromot már elég rég leszüreteltük, aztán bebizonyosodott, hogy siettünk vele. Ugyanis a citromfa gyümölcsét egészen a nyár beköszöntéséig a fán lehet hagyni. Ami miatt leszedik, az egyrészt az eladás, másrészt a fagytól való félsz. Mi is a fagy miatt szedtük le, aztán pár hideg nap után megint beállt a mérsékelt mediterrán tél. Azért biztos ami biztos, a szüret az éjjeli fagyok beállta előtt megvolt.






A citrom egy nagyon könnyen kezelhető gyümölcs, mert hidegben hónapokig eláll. Az is igaz, hogy a színe a tárolás alatt egyre sötétebb, azt nem tudnám megmondani az ipari tárolás és szállítás alatt mivel kezelik őket, ahhoz, hogy üde sárgák maradjanak. Az enyémeket egy ideig csak a pincében tartottam, aztán bekerültek a hűtőbe. Hamarabb fel kellett volna használnom őket, de sok volt belőlük (mindig akad kifogás a lustaságra..). A folyamatos csavarás mellett még jó adag van, amiből valami mást lehet készíteni. Így hát tegnapelőtt nekifogtam egy adag citromlekvár elkészítésének.


Körülbelül 2.300 gr citromra volt szükségem ahhoz, hogy 1 kg fehér bélhez jussak. A citromokat először alaposan megmostam, habár saját citromok, amik nem voltak kezelve és csak esővíz érte őket, de jobb azért rendesen átmosni mindet.


Először a reszelő apró lyukú oldalán minden citromról lereszeltem a sárga részt, amit egy nagyobb borkánban tárolok kristálycukorral vegyítve. Reszelés előtt, úgy, ahogy azt hajdanában otthon az almával szoktuk, tüzetesen átnéztem mindegyiknek a héját és a barna részeket kivágtam. A citromokat reszelés után kicsavartam, a levet kockákban lefagyasztottam és egy adagból rögtön cukorral és vízzel citromlevet készítettem azonnali fogyasztásra. A belekből kikapartam a hártyás részt, erre nagyon jó a karalábékaparó.


A héjakon nem szabad sárgának maradnia. Miután erről meggyőződtem, nagyobb darabokra vágtam mindet.


Nagyobb lábosba tettem az 1 kg feldarabolt fehér héjat, felöntöttem hideg vízzel. Először 2-3 percet főztem, majd leöntöttem róla a vizet. Felöntöttem hideg vízzel és megint felfőztem, majd még kb. 10 percet főztem, annyit, hogy a héjakat jól át lehetett már villával szúrni, tehát részlegesen megpuhultak. 


Leszűrtem őket, visszatettem a lábosba és felöntöttem hideg vízzel. Félretettem a lábost az asztalra. Ez kb. délben volt. Estig ahányszor eszembe jutott, leöntöttem róluk a vizet és újból felöntöttem az egészet hideg vízzel. Kb. 4-5ször került erre sor. Este megharaptam az egyik héjat és elégedettem konstatáltam, hogy már egyáltalán nem érezni a keserű ízt, ami annyira jellemző a citrusokra. Ekkor leszűrtem és feltettem a héjakat főni a következők hozzáadásával:
  • 700 gr kristálycukor
  • 2 csésze víz (1 csésze 250 ml)
Még 10-15 percet főztem lassú tűzön. Ekkor beleöntöttem a mixerbe és összevágtam péppé az egészet (vigyázat nehogy a kezünkre szökjön, mert nagyon forró!). Visszatettem az eredeti lábosban a tűzre, hozzácsavartam 2 nagy citromnak a levét és hagytam megint pár percet főjön minden jól össze.  Ezen a ponton kevergetni kell, mert szökik! Pár perc elteltével kész is volt (közben persze kóstolgattam, megfelelő-e a savanyúsága, állaga, stb.). Arra mindig számítani kell, hogy kihűlés után jobban megdermed, összeáll. Időközben tisztára mosott befőttesüvegeim eleinte 50 fokon, majd 100 fokon vártak rám a sütőben. Mikor a lekvárral a leírt módon elkészültem, kivettem a forró üvegeket, megtöltöttem őket és fejjel lefelé fordítva hagytam kihűlni. Ma reggel már fogyaszthattuk is. Alig várom palacsintát is készítsek hozzá!:)


Megj.:
Ezt a lekvárt csak nagyon vastag héjú citromból lehet elkészíteni.

Comments

Csiperke said…
Gyönyörűek azok a citromok!

Popular posts from this blog

Bujurdi (Μπουγιουρντί)

Apu és a babgulyás A mai babgulyás mellé, amit mindig szigorúan görögösen készítek, ami elsősorban azt jelenti, húsmentesen, készítettem kiegészítésképpen egy bujurdit . A bujurdi többféle lehet, a legismertebb  a paprika és feta sütőben. Leírom azt a változatot, amit mi nagyon szeretünk és bármilyen hamar összecsapott ebéd méltó kiegészítése (már ha éppen akadnak otthon hozzávaló alapanyagok).

Fügelekvár (Μαρμελάδα σύκο)

No itt az első aktuális beírás. Az utóbbi időben gyűjtögető életmódot folytatok:) Begyűjtök és elteszek:) Sajnos fügefa nincs a kertben és az udvaron. Férjem-uram semmiképpen nem akart, mert hogy olyan erősek a gyökerei, hogy később csak gondot okoznának a kertben vagy akár a ház alapjainál. Ugyanilyen okból nincsen eperfánk. Mindkettő miatt mindig szomorú vagyok, mikor eszembe jut, mert ez a két legnagyobb természetes árnyékot nyújtó nemesített fa Görögországban és annyira szerettem volna velük beárnyékolni a kertet. De végülis ami fa-dolog, azt ráhagyom, így fügefa nincs. Van viszont a környéken dögivel, úton útfélen. Nem mindegyiken van jó vagy bő gyümölcstermés, de sokszor kisebb nyeszlett fákon meglepően sok és jó minőségű füge terem. 

Kecskesült

Görögország legtöbb vidékén ünnepi asztal része általában a kecskesült, időszaktól függetlenül. Lehet az karácsonyi vagy Húsvéti (főleg) asztal, vagy bármilyen öröm megünneplésére rendezett vendéglátás, a kecskesült mindig megállja a helyét az ünnepi asztalon, de a hétköznapokban is. Nem csoda, hisz rengeteg a kecske a sziklás, kopár hegyeken, főleg a szigeteken. Ezek a kecskék, melyek szabadon vannak tenyésztve, valami elképesztő tehetséggel másznak fel a  legmagasabb hegyek, legmeredekebb sziklafaira is. Húsuk talán a legegészségesebb, hisz növényekkel táplálkoznak, különlegesen szereik az olívafa leveleit. Már leírtam a kecskesült készítését ( kecskesült 1 , kecskesült 2 , kecskesült 3 ) így most csak a képeket mutatom meg. Én nagyon szeretem, ünnepekkor előszeretettel készítem, nagyon "hálás" étel, nem lehet csalódni benne, ráadásul  csak bedobom a sütőbe és ottfelejtem..