Skip to main content

Cukkini-falatok (Μπουκίτσες με κολοκυθάκια)


Az idén RENGETEG cukkinit kaptam ajándékba. Már a fülünkön jön ki, főleg a családfőnek, mert neki külön készítek még kevert pitákat belőle búzaliszttel, amit én nem eszem. Ezért hát minden újfajta elkészítési módot rögtön kipróbálok. Erre a receptre ITT találtam. Nincs semmi különös benne a mentán kívül. Eddig nem gondoltam ilyenfajta összeállításra, főleg, mert a férjem nem nagyon szereti a túlzottan mentás ételeket. De most itt volt az ideje egy újfajta alkotásnak és mondhatom, nemcsak hogy nagyon finom, de hamar megvan és el lehet készíteni másnapi ünnepi asztalra előételnek. El tudom képzelni alatta egy hozzáillő szalámikarikával, azalatt pedig magos vagy nem magos kenyérrel. Szóval ezt legközelebb elkészítem mikor vendégeket várok.
Hozzávalók:

* cukkinik
* olívaolaj
* frissen szedett mentalevél (én diosmo-t, vagyis Mentha viridis-t, fodormentát használtam, mert éppen ez van leszedőben a kertben)
* só, bors

A cukkinit én mindig megmosom, majd a héját krumplihámozóval levágom. Mióta közelebbről megismertem pár őstermelőt, nem bízok semmiben és tudom, a héjban összegyűl a rengeteg vegyszer. Csak akkor nem vágom le, ha tudom kitől származik, pl. rokoni család, akik a maguknak szánt termésből adnak.
Karikázom, és görög szokással ellentétben nem sózom be, hanem olívaolajon aranysárgára sütöm. Hagyom fedetlenül kihűlni, lerétegezem egy üvegedénybe, minden réteget borsozok és megszórók mentával. Sózni majd csak tálaláskor fogom, mert nem akarom, hogy levet eresszen. Ha nem sütöttem sok cukkinit, és az olaj nem lett túlsütve, akkor a maradék olajat is ráöntöm. Lezárom az edényt és felhasználásig hűtőben tárolom. Szalámi karikákkal isteni, de bármilyen sült húsos, vagy sült halas eledel mellé kiváló kísérő. 





Comments

Popular posts from this blog

Fügelekvár (Μαρμελάδα σύκο)

No itt az első aktuális beírás. Az utóbbi időben gyűjtögető életmódot folytatok:) Begyűjtök és elteszek:) Sajnos fügefa nincs a kertben és az udvaron. Férjem-uram semmiképpen nem akart, mert hogy olyan erősek a gyökerei, hogy később csak gondot okoznának a kertben vagy akár a ház alapjainál. Ugyanilyen okból nincsen eperfánk. Mindkettő miatt mindig szomorú vagyok, mikor eszembe jut, mert ez a két legnagyobb természetes árnyékot nyújtó nemesített fa Görögországban és annyira szerettem volna velük beárnyékolni a kertet. De végülis ami fa-dolog, azt ráhagyom, így fügefa nincs. Van viszont a környéken dögivel, úton útfélen. Nem mindegyiken van jó vagy bő gyümölcstermés, de sokszor kisebb nyeszlett fákon meglepően sok és jó minőségű füge terem. 

Bujurdi (Μπουγιουρντί)

Apu és a babgulyás A mai babgulyás mellé, amit mindig szigorúan görögösen készítek, ami elsősorban azt jelenti, húsmentesen, készítettem kiegészítésképpen egy bujurdit . A bujurdi többféle lehet, a legismertebb  a paprika és feta sütőben. Leírom azt a változatot, amit mi nagyon szeretünk és bármilyen hamar összecsapott ebéd méltó kiegészítése (már ha éppen akadnak otthon hozzávaló alapanyagok).

Kecskesült

Görögország legtöbb vidékén ünnepi asztal része általában a kecskesült, időszaktól függetlenül. Lehet az karácsonyi vagy Húsvéti (főleg) asztal, vagy bármilyen öröm megünneplésére rendezett vendéglátás, a kecskesült mindig megállja a helyét az ünnepi asztalon, de a hétköznapokban is. Nem csoda, hisz rengeteg a kecske a sziklás, kopár hegyeken, főleg a szigeteken. Ezek a kecskék, melyek szabadon vannak tenyésztve, valami elképesztő tehetséggel másznak fel a  legmagasabb hegyek, legmeredekebb sziklafaira is. Húsuk talán a legegészségesebb, hisz növényekkel táplálkoznak, különlegesen szereik az olívafa leveleit. Már leírtam a kecskesült készítését ( kecskesült 1 , kecskesült 2 , kecskesült 3 ) így most csak a képeket mutatom meg. Én nagyon szeretem, ünnepekkor előszeretettel készítem, nagyon "hálás" étel, nem lehet csalódni benne, ráadásul  csak bedobom a sütőbe és ottfelejtem..