Skip to main content

Tarhonya készítése (Τραχανάς)

A tarhonya egy száraztésztaféle, de különbözik a magyar tarhonyától.

Ez is egy rostán átmorzsolva gömbölygetett tésztafajta, akárcsak a magyar, de a tészta összetétele más. Érdekes elolvasni a wikipedián a magyar tarhonya szó eredetéről írt sorokat is. A cikk írója úgy véli, a tarhonya Perzsiából származik és maga szó oszmán eredetű.  Míg a magyar írásos dokumentumokban a tarhonya először 1788-ban jelent meg, addig a mediterrán térségben már az i.u. I. sz.-ban ott szerepel az első "gasztroblogger":), Apicius írásaiban "tractae" néven. A kelet mediterráneum térségében ugyanez az étel a "tarkhaneh" néven szerepel. 


Maga a "trachanas" szó a görögben a "trachanizo" igéből ered, ami a tarhonya készítés azon folyamatát jelenti, amikor erős kezek kavarják a folyamatosan besűrűsödő masszát. A tarhonya szó pedig kísértetiesen hasonlít a trachanas-ra. Csak ebből a kis amatőr összehasonlítgatásból és pár soros történelmi vonatkozásból is kitűnik, a tarhonya valamilyen formája valószínűleg az egész közép és dél Európában ismert (arról már nem is teszek említést, hogy a németek is magukénak tartják). (további információk a wiki-ben)

A tarhonyakészítés magyar és görög módja abban megegyezik, hogy mindkét országban a nyár első fele volt hagyományosan a tarhonyakészítés ideje. Ekkor hosszúak a napok, száraz a levegő és a tarhonyának van ideje alaposan kiszáradni. Ami a lényeges és alapvető különbség, hogy a magyar, vagy mondjam inkább úgy, hogy Közép Európai tarhonya tésztájában van tojás, addig a görögben nincs. A magyar tarhonyatésztába sok tojás kell, összmaréknyi liszthez egy tojás. El lehet képzelni mennyi tojást jelent ez, mikor 100 kg tarhonyát készítettek. Mert mindkét országban a tarhonya amolyan túlélő ételnek is számított a jóléti társadalmak megjelenése előtt, szegénység, természeti csapások után alapételnek, hisz minden ügyes háziasszony gondoskodott arról, hogy kamrájában annyi tarhonya legyen, amivel áttelelhettek a következő tarhonyakészítési időszakig.

A görög tarhonyát nagysága szerint lehet apró szemű vagy durva, a beletett tejtermék alapján pedig édes vagy savanyú tarhonyaként kategorizálni.

Én tegnapelőtt édes tarhonyát készítettem. Sajnos nem éppen tarhonyakészítő időszak, de a mai modern kellékek igénybevételével, meg a jó időnek, meleg ősznek hála, nem lesz baj a kiszárításával.

Hozzávalók kb. 4 kg tarhonyához (majd megmérem pontosan mennyi lett, mikor üvegekbe kerül):

2 kg durvára őrölt bio búza
1/2 kg durva szemű, finomított búzadara (gríz)
5 l nagyon zsíros tej (lehetőleg házi) - lehet fele kecske, fele juh, ez lenne az igazi
3 kk só

Költség:

búza kilója 1,5 euró
dara kilója 1 euró
tej litere 1,47

összköltség: 10,85 euró

A házilag készített, kész tarhonya ára Evián 13-14 euró kilója! Úgyhogy mindenképpen megéri azt az átdolgozott délelőttöt.

Egy nagy lábosba beleöntöttük a tejet és hagytuk közepes lángon felfőni. Amikor habos lett és felnőtt, beleöntöttük az előzőleg előkészített búzát és darát. Kicsit kevergettük a tűz fölött, majd leoltottuk alatta a tüzet és már ketten kellett keverjük. Egyikünk tartotta a lábost, a másik keverte, addig amíg a fakanál megállt benne. Mintha vastag puliszkát készítettünk volna:) Ekkor félretettük, letakartuk a tetejét egy tiszta konyharuhával és hagytuk magában kihűlni.

A durvára őrölt búza 


..hozzáöntjük a darát







Mikor szobahőmérsékletre hűlt, kivittük a nagy asztalhoz, amit már leterítettünk tiszta abroszokkal. Kanállal nagyobb darabokat ástunk ki a keményre dagadt masszából és az abroszra sorjáztuk. Amíg mind kiszedtük a masszát, az elsőnek kiszedettek kicsit már száradtak voltak.







Ezután a kezünkkel kisebb darabokra morzsoltuk, ezt a réteget is egyenletesen elterítettük az asztalon. 
Elővettük a nagy lyukú szitát, majd nekifogtunk a tarhonya átmorzsolásának.









A fejünk felett dolgoztak a ventilátorok is. A morzsolást csak úgy lehet végezni, ha a tészta már kicsit szikkadt. Miután az egészet átmorzsoltuk lassacskán és szét is terítettük az asztalon, nekifogtunk a  második átmorzsolásnak. Ez már hamarabb ment, mert a nagyrésze már szitálással is átment.
Miután másodszor is átmorzsoltuk, én felpakoltam a saját részem egy nagy lepedőbe és tálba, majd hazaszaladtam vele. Itthon szépen szétterítettem egy ágyon amin nem alszik most senki és eléje ventilátort helyeztem. Szépen száradozik a tarhonya azóta is és erős tejszag van a szobában:)

Arról elfelejtettem szólni, hogy a férfiak is természetesen velünk voltak a fél napos munka alatt és a tsipouro ivása mellett biztatták asszonyaikat:))


A bejegyzést majd kiegészítem még a kiszáradt tarhonya képeivel és pontos mennyiségével.

A következő bejegyzésben pedig írok arról, a tarhonyakészítés alatt milyen tarhonyás étel főtt a tűzhelyen:

Tarhonyaleves
Tarhonyás zúzaleves

Comments

Anonymous said…
Kedves Ágni!
Légy szíves írd meg, milyen ételekhez lehet használni az édes tarhonyát!
Szívesen olvasnék arról legközelebb, hogyan készül Nálatok a spenótos-sajtos pita.
Üdv: Erika

Popular posts from this blog

Bujurdi (Μπουγιουρντί)

Apu és a babgulyás A mai babgulyás mellé, amit mindig szigorúan görögösen készítek, ami elsősorban azt jelenti, húsmentesen, készítettem kiegészítésképpen egy bujurdit . A bujurdi többféle lehet, a legismertebb  a paprika és feta sütőben. Leírom azt a változatot, amit mi nagyon szeretünk és bármilyen hamar összecsapott ebéd méltó kiegészítése (már ha éppen akadnak otthon hozzávaló alapanyagok).

Fügelekvár (Μαρμελάδα σύκο)

No itt az első aktuális beírás. Az utóbbi időben gyűjtögető életmódot folytatok:) Begyűjtök és elteszek:) Sajnos fügefa nincs a kertben és az udvaron. Férjem-uram semmiképpen nem akart, mert hogy olyan erősek a gyökerei, hogy később csak gondot okoznának a kertben vagy akár a ház alapjainál. Ugyanilyen okból nincsen eperfánk. Mindkettő miatt mindig szomorú vagyok, mikor eszembe jut, mert ez a két legnagyobb természetes árnyékot nyújtó nemesített fa Görögországban és annyira szerettem volna velük beárnyékolni a kertet. De végülis ami fa-dolog, azt ráhagyom, így fügefa nincs. Van viszont a környéken dögivel, úton útfélen. Nem mindegyiken van jó vagy bő gyümölcstermés, de sokszor kisebb nyeszlett fákon meglepően sok és jó minőségű füge terem. 

Kecskesült

Görögország legtöbb vidékén ünnepi asztal része általában a kecskesült, időszaktól függetlenül. Lehet az karácsonyi vagy Húsvéti (főleg) asztal, vagy bármilyen öröm megünneplésére rendezett vendéglátás, a kecskesült mindig megállja a helyét az ünnepi asztalon, de a hétköznapokban is. Nem csoda, hisz rengeteg a kecske a sziklás, kopár hegyeken, főleg a szigeteken. Ezek a kecskék, melyek szabadon vannak tenyésztve, valami elképesztő tehetséggel másznak fel a  legmagasabb hegyek, legmeredekebb sziklafaira is. Húsuk talán a legegészségesebb, hisz növényekkel táplálkoznak, különlegesen szereik az olívafa leveleit. Már leírtam a kecskesült készítését ( kecskesült 1 , kecskesült 2 , kecskesült 3 ) így most csak a képeket mutatom meg. Én nagyon szeretem, ünnepekkor előszeretettel készítem, nagyon "hálás" étel, nem lehet csalódni benne, ráadásul  csak bedobom a sütőbe és ottfelejtem..