Skip to main content

Lefkada-i "szofigado" (Λευκαδίτικο σοφιγάδο)

Paradicsomos marhahús birsalmás mártásban

Ez az étel egy jellegzetes Lefkada szigeti étel, melyet főleg télen készítenek, hisz télen van bőven birsalma. Nálunk is most került sorra, hisz itt a birsalma szezon! Ráadásul volt még éppen egy pohár szőlőszirupom, amit én készítettem 3 éve és már nagyon el kellett valamerre használni.

Hozzávalók:

  • 3-5 birsalma, ha nagyok, elég 3 darab, ha kisebbek, lehet akár 5 darab is, de ezt igaziból először ki kell tapasztalni, hogyan felel meg az ízlésünknek
  • 1 1/2 kg marhahús nagyobb darabokra vágva
  • 2 apróra vágott hagyma
  • fokhagyma, hegyes darabokra vágva
  • 1 borospohár ecet
  • 1 borospohár "petimez" vagyis szőlőszirup
  • 2-3 ágacska rozmaring
  • 2 leveseskanál paradicsompaszta
  • 3/4 csésze olívaolaj
  • elegendő víz, só, bors

Elkészítés:

1. A húst én mindig egészben vásárolom, aztán én magam feldarabolom. Ez most felsálból készült, melyet nem akartam megint egyben elkészíteni, így ez az -inkább ünnepi - kaja készült belőle. Miután feldaraboltam és megmostam, apró lyukakat szúrtam minden darabba, melyekbe fokhagymát dugtam. Minden húsdarabba maximum 2 kis darab fokhagyma került, nem akartam, hogy túl erős legyen az íze és ez dominálja az ételt.

2. A húsdarabokat forró olívaolajon átforgattam, úgy, hogy minden oldalon sült kéreg képződjön rajtuk, de ne égessem el!

3. Ha valaki nem szereti az ecetet, vagy éppen akkor nincsen otthon, akkor a hús sütését egy pohár borral fejezze be, amit nem a hasába önt:), hanem a húsra.

4. Ha van ecet otthon és a recept szerint akarjuk a húst elkészíteni, akkor miután a húsdarabok enyhén megsülnek, beletesszük őket egy nagyobb fazékba (kuktába), akkorába, hogy a húsdarabok szépen elférjenek egymás mellett az edény alján.

5. A megmaradt olajban üvegesítjük a hagymát és mielőtt kivennénk, a fokhagymadarabokat, ha maradtak a szurkálós akció után. Ráöntjük a húsra.

6. A húsos fazekat feltesszük a lángra és kiegészítjük a vízzel, annyi kell, hogy a húsokat ellepje. Hozzátesszük a sót, borsot, paradicsompasztát, rozmaringot (én tettem bele 2 levél mentát és 2 levél bazsalikomot is, valamint 3 szem szegfűszeget).

7. Puhára főzzük a húst.

8. Időközben megpucoljuk a birsalmákat, vigyázva, alaposan kiszedjük a magházát, mert kellemetlenül kemény marad a fogunk alatt, ha megmarad belőle darab. Hogy ne feketedjenek meg, citromos vízbe tesszük a szeleteket. Én csak 3 birsalmát tettem bele, mert óriásiak voltak! Bőven elégnek bizonyult.

9. Mikor a hús puha, hozzátesszük a pohár ecetet, pohár szőlőszirupot és a birsalmát.

10. Összefőzzük, annyira, hogy a birsalma megpuhuljon és egy sűrűbb mártás maradjon a hús alatt.

Comments

Popular posts from this blog

Bujurdi (Μπουγιουρντί)

Apu és a babgulyás A mai babgulyás mellé, amit mindig szigorúan görögösen készítek, ami elsősorban azt jelenti, húsmentesen, készítettem kiegészítésképpen egy bujurdit . A bujurdi többféle lehet, a legismertebb  a paprika és feta sütőben. Leírom azt a változatot, amit mi nagyon szeretünk és bármilyen hamar összecsapott ebéd méltó kiegészítése (már ha éppen akadnak otthon hozzávaló alapanyagok).

Fügelekvár (Μαρμελάδα σύκο)

No itt az első aktuális beírás. Az utóbbi időben gyűjtögető életmódot folytatok:) Begyűjtök és elteszek:) Sajnos fügefa nincs a kertben és az udvaron. Férjem-uram semmiképpen nem akart, mert hogy olyan erősek a gyökerei, hogy később csak gondot okoznának a kertben vagy akár a ház alapjainál. Ugyanilyen okból nincsen eperfánk. Mindkettő miatt mindig szomorú vagyok, mikor eszembe jut, mert ez a két legnagyobb természetes árnyékot nyújtó nemesített fa Görögországban és annyira szerettem volna velük beárnyékolni a kertet. De végülis ami fa-dolog, azt ráhagyom, így fügefa nincs. Van viszont a környéken dögivel, úton útfélen. Nem mindegyiken van jó vagy bő gyümölcstermés, de sokszor kisebb nyeszlett fákon meglepően sok és jó minőségű füge terem. 

Kecskesült

Görögország legtöbb vidékén ünnepi asztal része általában a kecskesült, időszaktól függetlenül. Lehet az karácsonyi vagy Húsvéti (főleg) asztal, vagy bármilyen öröm megünneplésére rendezett vendéglátás, a kecskesült mindig megállja a helyét az ünnepi asztalon, de a hétköznapokban is. Nem csoda, hisz rengeteg a kecske a sziklás, kopár hegyeken, főleg a szigeteken. Ezek a kecskék, melyek szabadon vannak tenyésztve, valami elképesztő tehetséggel másznak fel a  legmagasabb hegyek, legmeredekebb sziklafaira is. Húsuk talán a legegészségesebb, hisz növényekkel táplálkoznak, különlegesen szereik az olívafa leveleit. Már leírtam a kecskesült készítését ( kecskesült 1 , kecskesült 2 , kecskesült 3 ) így most csak a képeket mutatom meg. Én nagyon szeretem, ünnepekkor előszeretettel készítem, nagyon "hálás" étel, nem lehet csalódni benne, ráadásul  csak bedobom a sütőbe és ottfelejtem..