Skip to main content

Zelleres disznóhús (Χοιρινό με σελίνο)

(6 személyre)
Hozzávalók:
1,5 kg puha disznóhús
2 kg zeller, gyökér és szár, levél
6 friss, zöldhagyma
marék apróra vágott friss ánizs v. kapor
3 nagy cikk fokhagyma
1-1,5 kanál liszt vagy ételkeményítő
só, bors



Elkészítés:
1. A húst kockákra vágjuk majd mindegyikbe beleszúrunk mélyen egy-egy darab fokhagymát, sózzuk, borsozzuk. Olajat hevítünk és a húsdarabokat pirosra sütjük.

2. Átesszük a húsdarabokat egy nagyobb fazékba (kuktafazékba) majd az olajba zúdítjuk az apróra vágott hagymát, megpirítjuk, ráöntjük a húsra. Felöntjük két pohár forró vízzel és 1 órát lassú tüzön főzzük.

3. A zellergyökeret megtísztitjuk, levágjuk körbe körbe a héját, majd 4-5 darabba vágjuk. A zellerszárakat és leveleket megtisztítjuk az esetleges száradt levelektől, gyökérmaradékoktól és alaposan mindent több vízben megmosunk.

4. A zellereket hozzátesszük a forrásban lévő húshoz és körülbelül 20 percet főzzük. Ha nem férne egyszerre mind be, várunk kicsit, a levelek hamarosan megpuhulnak és "leülnek", ekkor befér a többi zellerdarab is. Ha kuktafazekat használtunk a hús megpuhításához, nyugodtan lehet használni a zellernek is, 15 percet főzzük újból az egészet együtt.

5. Kivesszünk mindent, elrendezzük az ételt egy magasabb tálban. A levet besűrítjük a liszttel, úgy hogy a lisztet feloldjuk egy kis lében, hozzáadunk a többi léből amennyi elfér a tányérban, majd a lisztes kutyulékot visszatesszük a fazékba ahol besűrítjük a mártást. Lehúzzuk a tűzről.

6. Készítünk egy citromos-tojásos öntetet, a hőmérsékletkiegyenlítés elvét alkalmazva a mártáshoz öntjük, majd az így savanyított mártáson még egyet rottyantunk, vigyázva nehogy odaégjen vagy túlsűrűsödjön. Ezzel a savanyított mártással leöntjük az ételt és friss kenyérrel tálaljuk

Tipp:
Magyar szájíznek megfelelően lehet citromos-tojásos öntet helyett tejföllel savanyítani.

Comments

Popular posts from this blog

Fügelekvár (Μαρμελάδα σύκο)

No itt az első aktuális beírás. Az utóbbi időben gyűjtögető életmódot folytatok:) Begyűjtök és elteszek:) Sajnos fügefa nincs a kertben és az udvaron. Férjem-uram semmiképpen nem akart, mert hogy olyan erősek a gyökerei, hogy később csak gondot okoznának a kertben vagy akár a ház alapjainál. Ugyanilyen okból nincsen eperfánk. Mindkettő miatt mindig szomorú vagyok, mikor eszembe jut, mert ez a két legnagyobb természetes árnyékot nyújtó nemesített fa Görögországban és annyira szerettem volna velük beárnyékolni a kertet. De végülis ami fa-dolog, azt ráhagyom, így fügefa nincs. Van viszont a környéken dögivel, úton útfélen. Nem mindegyiken van jó vagy bő gyümölcstermés, de sokszor kisebb nyeszlett fákon meglepően sok és jó minőségű füge terem. 

Bujurdi (Μπουγιουρντί)

Apu és a babgulyás A mai babgulyás mellé, amit mindig szigorúan görögösen készítek, ami elsősorban azt jelenti, húsmentesen, készítettem kiegészítésképpen egy bujurdit . A bujurdi többféle lehet, a legismertebb  a paprika és feta sütőben. Leírom azt a változatot, amit mi nagyon szeretünk és bármilyen hamar összecsapott ebéd méltó kiegészítése (már ha éppen akadnak otthon hozzávaló alapanyagok).

Kecskesült

Görögország legtöbb vidékén ünnepi asztal része általában a kecskesült, időszaktól függetlenül. Lehet az karácsonyi vagy Húsvéti (főleg) asztal, vagy bármilyen öröm megünneplésére rendezett vendéglátás, a kecskesült mindig megállja a helyét az ünnepi asztalon, de a hétköznapokban is. Nem csoda, hisz rengeteg a kecske a sziklás, kopár hegyeken, főleg a szigeteken. Ezek a kecskék, melyek szabadon vannak tenyésztve, valami elképesztő tehetséggel másznak fel a  legmagasabb hegyek, legmeredekebb sziklafaira is. Húsuk talán a legegészségesebb, hisz növényekkel táplálkoznak, különlegesen szereik az olívafa leveleit. Már leírtam a kecskesült készítését ( kecskesült 1 , kecskesült 2 , kecskesült 3 ) így most csak a képeket mutatom meg. Én nagyon szeretem, ünnepekkor előszeretettel készítem, nagyon "hálás" étel, nem lehet csalódni benne, ráadásul  csak bedobom a sütőbe és ottfelejtem..