Ez egy nagyon egyszerű recept, ami tapasztalatom szerint gyakran szerepel a görög családok vasárnapi asztalán. De annyira elegánsan lehet felszolgálni, hogy bármely ünnepi asztalon megállja a helyét. Én általában marhafelsálból készítem, de ugyanígy pl. csirkét is lehet készíteni. Tavernák menüjében ezt sosem fogjátok megtalálni, csak vendéglőkében és ott is ritkán. A valamirevaló vendéglők Athénban ma már ennél sokkal komplikáltabb dolgokat szolgálnak fel, az egyszerű vendéglő meg talán nem is létezik, mert a következő lépcsőfokon már a taverna áll.
Hozzávalók:
1 szép darab marhafelsál
1 fehér hagyma
1 pohár édes vagy félédes száraz bor
fokhagyma ízlés szerint
só, bors
1-2 sárgarépa (murok)
Elkészítés:
1. Először kis lyukakat szúrunk a húsba, majd ebbe beleszurkáljuk az előzőleg hegyes ék alakúra vágott fokhagymát, Lehet egy cikket vagy lehet többet, én általában 4-5 sorba szoktam, körülbelül 3-4 nagy cikk fokhagymát, mi így szeretjük. Ezután én mindig sózom, borsozom a húst, az eredeti receptben mindig a kisütés után teszik ezt, nekem így jobbnak tűnik.
2. Miután ezzel az előkészítő művelettel megvagyunk, forró olajban átforgatjuk a húst, úgy hogy minden oldalán sült kéreg keletkezzen (nem elégetni!). A sütést egy jó pohár borral fejezzük be és még eggyel magunkat bátorítjuk:) A hús mellé tesszük a sárgarépát és a hagymát, annyi vizet, hogy a hús magasságának a feléig érjen, majd kuktában lassú tűzön főzzük. Itt megint csak azt kell mondanom: ízlés szerint. Én személy szerint szeretem a jól megfőtt, majdnem szétfőtt húsokat és utálom a vérben tocsogókat, de van aki úgy szereti. Én kb. 2-2,5 órát szoktam főzni, de megjegyzendő, a kuktám már régóta nem a régi, lehet ha lenne valami jó szuper, új kuktám, egy óra, maxim egy és fél elég lenne neki.
3. Főzés alatt minden 15-20 percben ki kell nyitni a kuktát és megfordítani a húst, így fő rendesen meg, mert ugye nincs annyi lé alatta, hogy teljesen beborítsa.
4. Mikor kész, kivesszük a húst és hagyjuk kicsit szabad levegőn hűlni, csak így lehet majd szépen felvágni. A mártást ha híg, besűrítjük. Az igazi az, ha nem teszünk semmit hozzá, hanem addig főzzük, amíg vastag buborékok keletkeznek rajta, ekkor lesz megfelelő állagú, viszont így nem lesz sok mártás. Ha többet akarunk, akkor a bő leves mártást besűríthetjük valamivel (liszt, kukoricakeményítő, stb.) Én mindig csak magában sűrítem és isteni finom.
5. Tálaljuk:) Nálunk mindig van krumplipürés tálalás és rízses. A krumplipürét sem készítem a hagyományos módon, hanem a krumpli mellé bedobok mikor már majdnem kész, 1-2 almát kockára vágva, megpucolva, a héja nélkül. Ez adja a püré jellegzetes savanykás ízét, tejet nem teszek bele, csak vajjal keverem ki és a saját levével. A rízset általában egyszerűen, fehérre készítem, de ha vendégsereg van, akkor 3 színűt szoktam, paradicsommal festem a pirosat, spenóttal a zöldet.
Jó étvágyat!
Mindig salátával tálalom, ez zöldhagymás, ánizsos, citromos zöldsaláta.
A krumplipürés változat:)
A rizses változat.
Comments