Skip to main content

Kapribogyós töltött tintahal (kalamari)


Igaziból a nagy kalamari-kat érdemes tölteni, mint amilyeneket ITT töltöttem, mert nem kell velük túl sok időt babrálni. Ilyen kisebbeket töltöttem már zöldségekkel, szőlővel (ITT) és mindenképpen azt kell mondanom, a töltelék jól áll nekik :) Ünnepinek tűnő étek, így vendégfogadáskor, bármely alkalomból megállja a helyét az asztalon. A kalamari párosítása paradicsomlével szerintem az egyik legsikeresebb párosítás az összes eddig kipróbált közül.


Jöjjön a mai receptem.

Hozzávalók:

* 1 kg fagyasztott, tisztított, de egészben hagyott tintahal (kb. 30 ujj-hosszúságú darab jön ki belőle, ha kisebbek és kevesebb darab, ha nagyobbak, ez utóbbi a könnyebben kezelhető, de drágább változat)


A töltelékhez:

* 200 ml-s csészényi morzsa hagyományos konyhában, nálam ugyanennyi durva mandula-töredék (ami visszamaradt a mandulatej készítéséből)
* 2 kk ecetes, sós kapribogyó (mehet több is)
* kb. 10 olíva apróra vágva (nekem most zöld olívám volt, de jobb bele a fekete, kicsit pikánsabb ízű)
* kb 2-3 ek-nyi  apróra vágott petrezselyemzöld
* 2-3 cikk apróra vágott fokhagyma
* só, bors, olívaolaj







A mártáshoz:

* 3-4 cikk fokhagyma
* érett paradicsomok, vagy konzerv paradicsomok mixelve
* bazsalikomlevelek
* csípős paprika
* bor



Elkészítés:

A kalamarikat megtisztítom, ha még kell, vagyis mindegyiket leellenőrzöm, nehogy bennük maradt volna a puha, hosszúkás csont valamelyike, mely végigmegy az egész test hosszában mindegyik állatban. Aztán meg levágom a tappancsokat is a fejről, közvetlen a szem után, és apróbb darabokba vágom.
Kevés olívaolajat hevítek, ezen megpirítom a hagymát, majd rádobom a tintahal-csápokat és a töltelékbe való fokhagymát. Addig hagyom, amíg a csápok kicsit megbarnulnak, majd leveszem a tűzről.
Egy edényben minden töltelékbe valót összekavarok.
Egy kisebb tepsit kikenek olívaolajjal. A kalamari-kat egyenként mokkáskanállal megtöltöm, de nem kell dagadtra tömni őket, legyen még annyi hely, hogy a töltelék duplájára főjön. A mandulatöredék esetében a töltelék nem dagad olyan nagyon meg, mint a morzsa esetében, de maga a kalamari is kisebbre húzódik a fövés hatására, úgyhogy mindenképpen legyenek lezserül töltve. Miután megtöltöm mindegyiket, a tetejükön át is szúrok, úgy mintha varrnék és egyet öltenék - egy fogpiszkálót. Csináltam már enélkül is, és nem folyt ki a töltelék, de ma duplán bebiztosítottam magam. Szépen elrendezem őket a tepsiben, majd nyakon-öntöm az egészet a paradicsomos mártással.

A mártáshoz ma elővettem egy 300 ml-s saját lecsót, ezt felmixeltem. A tintahalakra rászórtam 2 nagy cikk apróra vágott fokhagymát, csípős paprikát, borsot, majd rájuk öntöttem a krémesre mixelt lecsót. Megtűzdeltem friss bazsalikomlevéllel és 200 fokos sütőbe tettem. Miután elkezdett sülni, 180 fokon sütöttem addig, amíg szépen megbarnult, kb. 50 percet.

Rizzsel és hasáb-édesburgonyával tálaltam.




Comments

Anonymous said…
Na hát ez nagyon finom lehet!! Boldog Karácsonyt Ágni :)

Popular posts from this blog

Bujurdi (Μπουγιουρντί)

Apu és a babgulyás A mai babgulyás mellé, amit mindig szigorúan görögösen készítek, ami elsősorban azt jelenti, húsmentesen, készítettem kiegészítésképpen egy bujurdit . A bujurdi többféle lehet, a legismertebb  a paprika és feta sütőben. Leírom azt a változatot, amit mi nagyon szeretünk és bármilyen hamar összecsapott ebéd méltó kiegészítése (már ha éppen akadnak otthon hozzávaló alapanyagok).

Fügelekvár (Μαρμελάδα σύκο)

No itt az első aktuális beírás. Az utóbbi időben gyűjtögető életmódot folytatok:) Begyűjtök és elteszek:) Sajnos fügefa nincs a kertben és az udvaron. Férjem-uram semmiképpen nem akart, mert hogy olyan erősek a gyökerei, hogy később csak gondot okoznának a kertben vagy akár a ház alapjainál. Ugyanilyen okból nincsen eperfánk. Mindkettő miatt mindig szomorú vagyok, mikor eszembe jut, mert ez a két legnagyobb természetes árnyékot nyújtó nemesített fa Görögországban és annyira szerettem volna velük beárnyékolni a kertet. De végülis ami fa-dolog, azt ráhagyom, így fügefa nincs. Van viszont a környéken dögivel, úton útfélen. Nem mindegyiken van jó vagy bő gyümölcstermés, de sokszor kisebb nyeszlett fákon meglepően sok és jó minőségű füge terem. 

Kecskesült

Görögország legtöbb vidékén ünnepi asztal része általában a kecskesült, időszaktól függetlenül. Lehet az karácsonyi vagy Húsvéti (főleg) asztal, vagy bármilyen öröm megünneplésére rendezett vendéglátás, a kecskesült mindig megállja a helyét az ünnepi asztalon, de a hétköznapokban is. Nem csoda, hisz rengeteg a kecske a sziklás, kopár hegyeken, főleg a szigeteken. Ezek a kecskék, melyek szabadon vannak tenyésztve, valami elképesztő tehetséggel másznak fel a  legmagasabb hegyek, legmeredekebb sziklafaira is. Húsuk talán a legegészségesebb, hisz növényekkel táplálkoznak, különlegesen szereik az olívafa leveleit. Már leírtam a kecskesült készítését ( kecskesült 1 , kecskesült 2 , kecskesült 3 ) így most csak a képeket mutatom meg. Én nagyon szeretem, ünnepekkor előszeretettel készítem, nagyon "hálás" étel, nem lehet csalódni benne, ráadásul  csak bedobom a sütőbe és ottfelejtem..