Skip to main content

Kapribogyós töltött tintahal (kalamari)


Igaziból a nagy kalamari-kat érdemes tölteni, mint amilyeneket ITT töltöttem, mert nem kell velük túl sok időt babrálni. Ilyen kisebbeket töltöttem már zöldségekkel, szőlővel (ITT) és mindenképpen azt kell mondanom, a töltelék jól áll nekik :) Ünnepinek tűnő étek, így vendégfogadáskor, bármely alkalomból megállja a helyét az asztalon. A kalamari párosítása paradicsomlével szerintem az egyik legsikeresebb párosítás az összes eddig kipróbált közül.


Jöjjön a mai receptem.

Hozzávalók:

* 1 kg fagyasztott, tisztított, de egészben hagyott tintahal (kb. 30 ujj-hosszúságú darab jön ki belőle, ha kisebbek és kevesebb darab, ha nagyobbak, ez utóbbi a könnyebben kezelhető, de drágább változat)


A töltelékhez:

* 200 ml-s csészényi morzsa hagyományos konyhában, nálam ugyanennyi durva mandula-töredék (ami visszamaradt a mandulatej készítéséből)
* 2 kk ecetes, sós kapribogyó (mehet több is)
* kb. 10 olíva apróra vágva (nekem most zöld olívám volt, de jobb bele a fekete, kicsit pikánsabb ízű)
* kb 2-3 ek-nyi  apróra vágott petrezselyemzöld
* 2-3 cikk apróra vágott fokhagyma
* só, bors, olívaolaj







A mártáshoz:

* 3-4 cikk fokhagyma
* érett paradicsomok, vagy konzerv paradicsomok mixelve
* bazsalikomlevelek
* csípős paprika
* bor



Elkészítés:

A kalamarikat megtisztítom, ha még kell, vagyis mindegyiket leellenőrzöm, nehogy bennük maradt volna a puha, hosszúkás csont valamelyike, mely végigmegy az egész test hosszában mindegyik állatban. Aztán meg levágom a tappancsokat is a fejről, közvetlen a szem után, és apróbb darabokba vágom.
Kevés olívaolajat hevítek, ezen megpirítom a hagymát, majd rádobom a tintahal-csápokat és a töltelékbe való fokhagymát. Addig hagyom, amíg a csápok kicsit megbarnulnak, majd leveszem a tűzről.
Egy edényben minden töltelékbe valót összekavarok.
Egy kisebb tepsit kikenek olívaolajjal. A kalamari-kat egyenként mokkáskanállal megtöltöm, de nem kell dagadtra tömni őket, legyen még annyi hely, hogy a töltelék duplájára főjön. A mandulatöredék esetében a töltelék nem dagad olyan nagyon meg, mint a morzsa esetében, de maga a kalamari is kisebbre húzódik a fövés hatására, úgyhogy mindenképpen legyenek lezserül töltve. Miután megtöltöm mindegyiket, a tetejükön át is szúrok, úgy mintha varrnék és egyet öltenék - egy fogpiszkálót. Csináltam már enélkül is, és nem folyt ki a töltelék, de ma duplán bebiztosítottam magam. Szépen elrendezem őket a tepsiben, majd nyakon-öntöm az egészet a paradicsomos mártással.

A mártáshoz ma elővettem egy 300 ml-s saját lecsót, ezt felmixeltem. A tintahalakra rászórtam 2 nagy cikk apróra vágott fokhagymát, csípős paprikát, borsot, majd rájuk öntöttem a krémesre mixelt lecsót. Megtűzdeltem friss bazsalikomlevéllel és 200 fokos sütőbe tettem. Miután elkezdett sülni, 180 fokon sütöttem addig, amíg szépen megbarnult, kb. 50 percet.

Rizzsel és hasáb-édesburgonyával tálaltam.




Comments

Anonymous said…
Na hát ez nagyon finom lehet!! Boldog Karácsonyt Ágni :)

Popular posts from this blog

Fügelekvár (Μαρμελάδα σύκο)

No itt az első aktuális beírás. Az utóbbi időben gyűjtögető életmódot folytatok:) Begyűjtök és elteszek:) Sajnos fügefa nincs a kertben és az udvaron. Férjem-uram semmiképpen nem akart, mert hogy olyan erősek a gyökerei, hogy később csak gondot okoznának a kertben vagy akár a ház alapjainál. Ugyanilyen okból nincsen eperfánk. Mindkettő miatt mindig szomorú vagyok, mikor eszembe jut, mert ez a két legnagyobb természetes árnyékot nyújtó nemesített fa Görögországban és annyira szerettem volna velük beárnyékolni a kertet. De végülis ami fa-dolog, azt ráhagyom, így fügefa nincs. Van viszont a környéken dögivel, úton útfélen. Nem mindegyiken van jó vagy bő gyümölcstermés, de sokszor kisebb nyeszlett fákon meglepően sok és jó minőségű füge terem. 

Bujurdi (Μπουγιουρντί)

Apu és a babgulyás A mai babgulyás mellé, amit mindig szigorúan görögösen készítek, ami elsősorban azt jelenti, húsmentesen, készítettem kiegészítésképpen egy bujurdit . A bujurdi többféle lehet, a legismertebb  a paprika és feta sütőben. Leírom azt a változatot, amit mi nagyon szeretünk és bármilyen hamar összecsapott ebéd méltó kiegészítése (már ha éppen akadnak otthon hozzávaló alapanyagok).

Kecskesült

Görögország legtöbb vidékén ünnepi asztal része általában a kecskesült, időszaktól függetlenül. Lehet az karácsonyi vagy Húsvéti (főleg) asztal, vagy bármilyen öröm megünneplésére rendezett vendéglátás, a kecskesült mindig megállja a helyét az ünnepi asztalon, de a hétköznapokban is. Nem csoda, hisz rengeteg a kecske a sziklás, kopár hegyeken, főleg a szigeteken. Ezek a kecskék, melyek szabadon vannak tenyésztve, valami elképesztő tehetséggel másznak fel a  legmagasabb hegyek, legmeredekebb sziklafaira is. Húsuk talán a legegészségesebb, hisz növényekkel táplálkoznak, különlegesen szereik az olívafa leveleit. Már leírtam a kecskesült készítését ( kecskesült 1 , kecskesült 2 , kecskesült 3 ) így most csak a képeket mutatom meg. Én nagyon szeretem, ünnepekkor előszeretettel készítem, nagyon "hálás" étel, nem lehet csalódni benne, ráadásul  csak bedobom a sütőbe és ottfelejtem..