"1999 augusztusában, a Laszithió-beli Aj Nikolaoszban tartott I Hagyományos Orvosi Kongresszuson, a Krétai Orvostudományi Egyetem professzorai olyan kutatási eredményeket mutattak fel, melyek azt bizonyítják, hogy egy-két leveseskanál olívaolaj és egy borospohár vörösbor naponta, antioxidáns hatásuknál fogva megvédik az emberi szervezetet a rákos megbetegedésektől."
Az olívabogyó iránt különös vonzódást tanúsítottak már az ókóri görögök is. Az olívafa Athéne, a Bölcsesség istennőjének szent fája volt, de ugyanakkor a legnagyobb elismerés jele az ókori Olimpiai játékokon is egy olajfaág volt. Az újságíró úgy véli, az ókori görögök semmit nem csináltak ok nélkül, így érdeklődéssel vetette bele magát ennek a témának a kutatásába. A cikk írója semmiképpen sem állítja azt, hogy megtalálták volna a rák gyógyításának a módját. Csak azt szerette volna elérni, ha azok az emberek, akik felelősek ebben a témában, kicsit jobban odafigyelnének a dolog más vetületeire is. Az egész témával azért is érdemes behatóbban foglalkozni, mert Labrópulosz doktor úr, aki ezt a gyógyítási módot alkalmazza és kutatja, ezt nem pénzért teszi.
A doktor úr tanácsa: helyes táplálkozás nem iparilag feldolgozott alapanyagokból, tiszta test - belül, kivül - a növényi eredetű gyógyszer, melyet ő állít elő - háromszor naponta étkezések előtt és pozitív gondolkodás mindenek fölött.
"Semmi rossz gondolat magunkkal vagy másokkal kapcsolatban" - mondja az orvos.
Persze mikor valaki ilyen egyszerű - már már infantilisnek tűnő - tanácsot hall századunk egyik legfélemletesebb betegségével kapcsolatban, óhatatlanul arra gondol, nem-e sarlatánnal van dolga. Mai társadalmunk nehezebben meggyőzhető akármiről is mint az eddigiek. Naponta elárasztanak bennünket információözönnel, amiről nehezen megállapítható mennyire igaz, hihető. A cikk írója arra alapozza írását, amit ő maga látott, érzékelt és kutatása során tapasztalt, egészséges kételkedését megőrizve, melyet az újságírás deontológiai szabályai előírnak. A cikk elolvasása után mindenki maga döntheti el, mi és mennyi az, amelyet elhisz, elfogad az olvasottakból. És jöjjön annak az orvosnak a története aki több mint fél évszázada, pontosabban 1943 óta, éli Pátrában a saját Odüsszeáját. Azt próbálja bizonyítani, hogy ennek az értékes fának, nem csak a gyümölcse, hanem a levelei is a rákot gyógyító tulajdonságokkal rendelkeznek. A Hyppokrátészi orvosi hagyományok és a megfigyelés jutatták oda az orvost, hogy elkezdje a kutatást ebben a témában.
"Egyik nap egy furcsa kidudorodást vettem észre az egyik olajfán. Rájöttem hogy egy újonnan formálódott halott szövetrész. Elkezdtem figyelni a fákat. Ezrével számoltam a dudorokat. Ugyanez történik a platánfa esetében is, csak sokkal kisebb mértékben. Elkezdtem a kisérleteket a beteg nyulaimon, majd utána a tyúkokon. A második és harmadik évben csökkentek a rosszindulatú daganatok a petefészkeikben és a gyomrukban. Akkor elkezdtem nekik adagolni a táplálékukkal a levelekből készített sűrítményt, ugyanazt amit én a mai napig szedek. Ugyanazt amit azoknak a betegeknek adagoltam akiknek orvosok által megállapított rákos betegségeik voltak és akik ma már csak volt betegek."
Labrópulosz doktor úr megjegyezte, hogy Kontaratosz, Pátrai orvosprofesszor úron keresztül, Fésszasz doktor úr megvizsgálta a kezelt betegeket, és öngyógyulási folyamatot állapított meg. Öngyógyulásról beszélt Artinopulosz úr, a Vöröskereszt orvosa is. De Kontaratosz úr nem állt meg itt.
1979 április 27-én, Kontaratosz doktor úrnak válasza érkezett e témában a Maryland-i Orvostudományi Egyetem Rákelleni Gyógyítás Tanszékének a vezetőjétől, John D. Douros orvostól aki a Természetes Termékek Tanszékének is vezetője. Ez a válasz szűkszavúsága ellenére egy fontos újságot tartalmazott, éspedig azt, hogy felfedezték hogy az olajfa levelének az összetevői gyógyító hatást gyakorolnak a P388--as típusu leukémiára! A kutató orvos arról értesíti a levél címzettjét, Kontaratosz doktort, hogy a kutatás levélhez csatolt eredményeit továbbította Norman R. Farnsworth-nak, az Illinois-i Orvostudományi Egyetem, Farmakológiai Kollégiumának a Farmakológia és Gyógyszerismertető Tanszékére.
(Az eredeti levél fotókopiája a cikket megjelentető folyóirat tulajdonában van)
Végre egy reménysugár a nyugdíjas immár Labrópulosz orvosnak, aki bizony megkeseredetten sokszor hivatkozik Hypokkrátészra és azt fájlalja, hogy akik leginkább az általa állítottak ellen vannak, azok nem is veszik a fáradtságot, hogy utána kutassanak hogy valóban miért is állítja ő mindezt.
Hiszen Hyppokrátesz mondja:
"Hagyjatok bennünket szabadon dolgozni..ne kössétek meg kezeinket" avagy " az Isten megteremtette az embert. Itt az idő hogy most Isten ajándéka, az ész, maga Isten meggógyítsa a természetet mely őt szülte. De sem az Isten, sem a természet nem kifizethető."
"Soha nem vettem el ezért pénzt senkitől. És ha ellátogattok a városrészbe ahol éltem, gyertyát gyújtanak tiszteletemre a templomban" - mondja az öreg orvos, és kiegészíti: "A szervezet gyógyít, a természet gyógyít, nem a gyógyszerek. Az orvos orvosol, nem egészségessé tesz.
Maga a gyógyítás, egészségessé tevés már a bennünk lévő gyógyítási folyamatok dolga, amelyeket belénk programált az a láthatatlan erő, amely a semmiből, a sperma és petesejt egyesüléséből, a láthatatlant láthatóvá teszi. A rákot 100 %-ban lehet gyógyítani már számtalanszor mondtam. Küldjenek csak nekem 20 súlyosan beteg pácienst, az utolsó stádiumban. Saját költségemen fogom őket orvosolni, de azzal a feltétellel hogy csak azt csinálnak, amit én mondok nekik, csak azt vesznek be amit én adok nekik".
A hosszú évek során csak két ember állt ki melette, két újságíró, Petsini és Konstantinopoulos úr. Az első az évek során, mindegyre megjelentette az orvos cikkeit. A második pedig a "Patra TV" programjaiban foglalkoztatta mindegyre az orvost.
Labropulosz doktor úr állítja, nem elégséges csak az olajfa leveléből készült sűrítményt bevenni. Ehhez még föltétlenül hozzá kell járuljon a szervezet megfelelő reakciója.
"A sűrítmény megböködi a szervezet immunrendszerét és semmi mást nem csinál. Maga a szervezet az aki a gyógyítást elvégzi. Ha van még csak egyetlenegy kicsi egészséges sejtecske, egymaga meg tudja gyógyítani az egész szervezetet. Mindent meg lehet gyógyítani, ha helyesen eszünk és nem csak hibridekkel tápláljuk magunkat. Sajnos manapság már minden megtelt hormonokkal. A földet is megmérgeztük a tápanyagokkal és különböző növényvédő oldatokkal. A nőket és férfiakat, mivelhogy nem veszik magukhoz a megfelelő és szükséges anyagokat, hormokkal tömik hogy az élethez szükséges anyagcsere jól folyjon le. Manapság eltűnt az értékes lecitin. Hogyan is törje át a sejtfalat az értékes anyag, és hogyan táplálja megfelelően a szervezetet? Emlékszem a megszállás alatti időkre amikor 10 évig Athénben dolgoztam. A korházakban nagyon kevés volt a rákosok és a szívbetegek száma."
Megkérdeztem a bőbeszédű orvost, hogy ha már az orvosok megállapították a gyógyulást az általa kezelt rákos betegeknél, miért nem kutattak tovább? Az arcán megjelent egy szomorú kifejezés és a válasza keményen csattant: "Ezt majd maguk állapítsák meg. Én mióta üvöltök a semmibe: vagy fogjátok be a számat vagy kutassatok tovább! Hogy megállapíthassátok igaz-e mindez amit állítok vagy csak dumálok ok nélkül. Nem érdekel ki foglalkozik a témával, biológus, orvos vagy akárki..Én ezeket az állításaimat Hippokratész elveire alapozom, aki mindent elmondott már."
Még sok mindenről beszélgettett az újságíró a nyugdíjas orvossal, de csak ezt a kis részletet akarta megőrizni az olvasóközönségnek.
Mindenesetre a fennt leírtak után megszületik természetszerűen a kérdés: mivel Labrópulosz úr nem valami csodagyógyszerrel kísérletezik, hanem olajfa levéllel, ami ráadásul semmibe sem kerül, vajon miért a nagytiszteletű orvostársadalom nem próbálja ki a készítményeit a laboratóriumaiban? Egyrészt, ha bebizonyosodik az aranyról, hogy mégiscsak sár, akkor legalább még egy bottal csinált orvostól megmentjük a nagyérdeműt és azokat az embereket, akik reményeket táplálnak vele és a gyógyulásukkal kapcsolatban.. Másrészről pedig, ha az orvos tévedne, miért van az hogy ennyi sok év alatt soha senki nem jelent meg és nem hazudtolta meg az állításait?
Adonisz Jorgiádou cikke nyomán mely megjelent 2001 szeptemberében az
"Elliniki ágogi" (Görög kúltura) cimű folyóiratban
Comments