Skip to main content

Pulykacombok frikaszé módra


A frikászé elkészítési mód azt jelenti tulajdonképpen, hogy a húst összefőzzük valamilyen zöld salátafélével, majd végül tojásos-citromos öntettel behabarjuk. Leginkább a kecskehúst szokták így készíteni (erről írtam ITT) de pulykacombok elkészítésére is kiváló, mivel a citrom semlegesíti a húsok erősebb és jellegzetes szagát, a pulykának pedig tudvalevőleg van egy jellegzetes illata. A frikászé kategórián belül rendkívül finom a zelleres hús, a disznó zelleresen elkészítve általában karácsonyi ebédként is jelen van bizonyos vidékeken (írtam róla ITT és ITT ). Legutóbb a pulykacombokat narancsosan készítettük el (pulykacombok narancsosan),  és habár készítettem már frikászé módra, meglepetéssel tapasztaltam, hogy a blogban nem szerepel. Jöjjön hát hiánypótlóként a  zelleres pulykacombok leírása.


A zelleres hús hozzávalói eredetileg: 
* jó sok zeller-zöld, szárával együtt
* jó sok kapor
* jó sok petrezselyem
* fűszerként a menta talál hozzá
* vöröshagyma
* zöld hagyma (jó sok)
* fokhagyma

A habaráshoz:
* legalább 2 tojás
* legalább 2 citrom



Két combot főztem, ez elég két embernek két ebédre. A zellerből 2 nagy zellercsomót használtam fel, ahhoz, hogy két ebédre elég legyen, kellett volna még egy. Megmaradt 1 személyre való adag. (a szárak 1/3-t használtam fel,a  többi csirke alaplébe kell majd holnap..)

A combokat átnéztem, leszedtem a még rajtuk maradt tollakat, megmostam, majd fokhagyma darabkákat szúrtam a húsba. Kb. 4 nagy cikk fokhagyma ment az ételbe, ennek egy része a combokba, a többit a lébe dobtam. A combokat forró olívaolajon átforgattam, hogy színt kapjanak, ez a koszos része a dolognak, mert mindig nagyon szökik az olaj, annak ellenére, hogy a combokról leitatom a nedvességet. Ezért ilyenkor körberakom a kályha szélét a vékonyabb tepsiimmel, mert inkább a tepsiket mosom le, mint az olajat a földről utána. A megpirongatott combokat a kuktámba teszem, só, bors, fokhagyma és a hátramaradt olajon üvegesre pirított, apróra vágott hagyma. A húst puhára főzöm. Utána kiveszem a levéből, a levet szűrőbe öntöm, hogy ki tudjam könnyen venni az esetleges lehullot bőrdarabokat vagy egyéb nem odaillőt. Utána a levet a hagyma és fokhagymadarabkákkal összeturmixolom, majd visszateszem főni. Beleteszem a zöldségeket, a zellerszárakat pár perccel korábban. Puhára főzöm ezeket is, majd kiveszem őket.

A fenti mennyiséghez felverek 2 egész tojást csipet sóval, majd habarás közben hozzájuk adom 2-3 citrom levét. Időközben levettem a levet a tűzről és a biztonság kedvéért, a forró léből keveset adagolván folytonos kavarás mellett a tojásos öntethez, összedolgozom a  kettőt. Visszateszem még egyet rottyanni a tűzre. hagyományos konyhában ilyenkor liszttel vagy keményítővel besűrítik, én nem szoktam, mi így szeretjük, natúr. A húst a zöldséggel tányérba teszem és alaposan leöntöm a savanyú lével. Én általában ki is csontozom a családnak a  húst és alaposan beleforgatom a lébe,a  zöldségeket is, hogy minden jól átvegye a savanyú habarás ízét. A körítés a hús mellé a zöldség, de akinek ez nem elég, hagyományos konyhai praktikáknak megfelelően rizst főzhet hozzá. Én szeretem a zöldséget jó sok lével kikanalazni a tányéromból :)

Tálalva

Maradékok



Comments

Popular posts from this blog

Bujurdi (Μπουγιουρντί)

Apu és a babgulyás A mai babgulyás mellé, amit mindig szigorúan görögösen készítek, ami elsősorban azt jelenti, húsmentesen, készítettem kiegészítésképpen egy bujurdit . A bujurdi többféle lehet, a legismertebb  a paprika és feta sütőben. Leírom azt a változatot, amit mi nagyon szeretünk és bármilyen hamar összecsapott ebéd méltó kiegészítése (már ha éppen akadnak otthon hozzávaló alapanyagok).

Fügelekvár (Μαρμελάδα σύκο)

No itt az első aktuális beírás. Az utóbbi időben gyűjtögető életmódot folytatok:) Begyűjtök és elteszek:) Sajnos fügefa nincs a kertben és az udvaron. Férjem-uram semmiképpen nem akart, mert hogy olyan erősek a gyökerei, hogy később csak gondot okoznának a kertben vagy akár a ház alapjainál. Ugyanilyen okból nincsen eperfánk. Mindkettő miatt mindig szomorú vagyok, mikor eszembe jut, mert ez a két legnagyobb természetes árnyékot nyújtó nemesített fa Görögországban és annyira szerettem volna velük beárnyékolni a kertet. De végülis ami fa-dolog, azt ráhagyom, így fügefa nincs. Van viszont a környéken dögivel, úton útfélen. Nem mindegyiken van jó vagy bő gyümölcstermés, de sokszor kisebb nyeszlett fákon meglepően sok és jó minőségű füge terem. 

Kecskesült

Görögország legtöbb vidékén ünnepi asztal része általában a kecskesült, időszaktól függetlenül. Lehet az karácsonyi vagy Húsvéti (főleg) asztal, vagy bármilyen öröm megünneplésére rendezett vendéglátás, a kecskesült mindig megállja a helyét az ünnepi asztalon, de a hétköznapokban is. Nem csoda, hisz rengeteg a kecske a sziklás, kopár hegyeken, főleg a szigeteken. Ezek a kecskék, melyek szabadon vannak tenyésztve, valami elképesztő tehetséggel másznak fel a  legmagasabb hegyek, legmeredekebb sziklafaira is. Húsuk talán a legegészségesebb, hisz növényekkel táplálkoznak, különlegesen szereik az olívafa leveleit. Már leírtam a kecskesült készítését ( kecskesült 1 , kecskesült 2 , kecskesült 3 ) így most csak a képeket mutatom meg. Én nagyon szeretem, ünnepekkor előszeretettel készítem, nagyon "hálás" étel, nem lehet csalódni benne, ráadásul  csak bedobom a sütőbe és ottfelejtem..