Skip to main content

Vaj és ghí/jászvaj készítése (Παρασκευή κατσικίσιου βουτύρου και ghee)

A ghí vagy más nevén jászvaj egy hagyományos indiai zsiradék. Eredetileg a vízi-bivaly majd később a tehén tejéből nyerték. A ghí-ben nincsen tejfehérje és tejcukor, de víz sem, ezért nagyon praktikus a használata, hisz nem kell hűtőben tárolni. A jól elkészített ghí akár évekig is eláll hűtőn kívül. Az ajurvédikus konyha egyik fő alapanyaga, de a manapság egyre inkább elterjedő paleo étrendben is megengedett a használata.

Ami engem illet, én évekig a házi kecsketej fölét a kutyának adtam. Tudom, most felhorkannak sokan, de mi nem eszünk tejfölös ételeket, illetve minden szökőévben. Aztán vagy 2 éve fagyasztom, és vagy kalácsba teszem, vagy tiropitába, viszont most ezekből is ritkábban készül. Így már régóta töprengtem azon, mégis hogyan tudjam hasznosítani. Rákerestem a ghí-re és nagy örömömre egy kedves indiai hölgy videóiból szépen megtanultam vajat és ghít készíteni (természetesen vannak magyar videók is a témában).

A mostani bejegyzés kb. 1.300 gr tejfölből készített vajról és ghíről szól. Mindenesetre érdemes legalább 1 kg vajból készíteni a ghít.


A tejfölt ilyen dobozokban tárolom a mélyhűtőben, mindig újból és újból beleadagolva a soron lévő tejfölt. Most összesen kb. 1.300 gr tejfölöm volt.


A tejfölt bepakoltam a mixerembe és hozzátettem fél bögre nagyon hideg vizet. A vajat alacsony hőmérsékleten lehet kicsapni, így gondoltam besegítek még jobban a hőmérséklet fenntartásába, beledobtam az egészbe egy nagy jégkockát is. Elindítottam a mixert (műanyag keverőkéssel). Először annyi történik, hogy a tejföl szép sima lesz. Majd a 2. perc körül lehet látni, ahogy a vaj kicsapódik és kiválik a tej többi részéből. Ez nálam közel a 3. percnél történt meg. Ekkor leállítottam a mixert.






A kicsapódott vaj és a tej a mixerben arra a gyermekkoromban sokat látott hóra emlékeztetett, ami azután keletkezett, hogy alaposan felsózták az utat, de még nem taposták sárosra. Tehát szép fehér, szemcsés dolog a folyós tejben. Ezt ki lehet venni szűrőkanállal, vagy egyszerűbb ha egy sűrű szűrőbe tesszük, így lecsoroghat a tej róla. Nem kell sokat ott hagyni, neki is foghatunk a vaj formálásának.





A szemcsés masszából annyit veszünk a kezünkbe, amennyit össze tudunk préselni anélkül, hogy fele kifolyjon. Vigyázva megnyomogatjuk, hogy a tej nagyrészt kimenjen belőle, és a vajlabdákat egy tányérra tesszük. Ezzel készen is van a vaj.

Én ebből a vajból ghít készítettem, tehát nem álltam itt le a munkával.


A vajat fémaljú lábosba tettem és alacsony hőmérsékleten felolvasztottam. Miután felolvadt, közepes lángon elkezdtem forralni. Eleinte egy összefüggő, krém jellegű buborékoló zsiradék lett. Ha ezt vásárolt (só nélküli!) vajból csináljuk, akkor 5-10 perc alatt meglesz a ghí. Nekem kb. 20 perc kellett, hogy a tejfehérje és tejcukor kiváljanak a vajból. A massza egyre sárgább lett, majd egy idő után, mikor szép sárga, átlátszó buborékok képződtek a tetején, a habot elhúzva rajta, alatt lehetett látni a szép sötétebb színű olajat. Több helyen azt írják, kavarni kell a vajat amíg fő. Erre nincs szükség, természetesen rá kell nézni, mi a helyzet vele. Vannak olyanok, akik leszedik a habot a tetejéről, de ezt sem muszáj, ha utána egy tüllön átszűrjük, semmi nem fog átmenni.



A tejfehérje, tejcukor és olajszerű zsiradék elváltak egymástól. 



Le lehet hűteni a főzőedényben, vagy akár melegen is át lehet önteni a tárolóedénybe, természetesen jól átszűrve. Ahogy hűl, egyre fehérebb lesz. Polcon lehet tárolni és bármibe fel lehet használni, amibe olaj vagy vaj kell.
A visszamaradt tejfehérjéből is lehet ennivalót készíteni, de mivel nekem most nagyon kevés lett, ezért nem foglalkoztam vele. Majd a következő alkalommal :)



Comments

Györgyi said…
Ez hasznos volt. Köszönöm :)

Popular posts from this blog

Fügelekvár (Μαρμελάδα σύκο)

No itt az első aktuális beírás. Az utóbbi időben gyűjtögető életmódot folytatok:) Begyűjtök és elteszek:) Sajnos fügefa nincs a kertben és az udvaron. Férjem-uram semmiképpen nem akart, mert hogy olyan erősek a gyökerei, hogy később csak gondot okoznának a kertben vagy akár a ház alapjainál. Ugyanilyen okból nincsen eperfánk. Mindkettő miatt mindig szomorú vagyok, mikor eszembe jut, mert ez a két legnagyobb természetes árnyékot nyújtó nemesített fa Görögországban és annyira szerettem volna velük beárnyékolni a kertet. De végülis ami fa-dolog, azt ráhagyom, így fügefa nincs. Van viszont a környéken dögivel, úton útfélen. Nem mindegyiken van jó vagy bő gyümölcstermés, de sokszor kisebb nyeszlett fákon meglepően sok és jó minőségű füge terem. 

Bujurdi (Μπουγιουρντί)

Apu és a babgulyás A mai babgulyás mellé, amit mindig szigorúan görögösen készítek, ami elsősorban azt jelenti, húsmentesen, készítettem kiegészítésképpen egy bujurdit . A bujurdi többféle lehet, a legismertebb  a paprika és feta sütőben. Leírom azt a változatot, amit mi nagyon szeretünk és bármilyen hamar összecsapott ebéd méltó kiegészítése (már ha éppen akadnak otthon hozzávaló alapanyagok).

Kecskesült

Görögország legtöbb vidékén ünnepi asztal része általában a kecskesült, időszaktól függetlenül. Lehet az karácsonyi vagy Húsvéti (főleg) asztal, vagy bármilyen öröm megünneplésére rendezett vendéglátás, a kecskesült mindig megállja a helyét az ünnepi asztalon, de a hétköznapokban is. Nem csoda, hisz rengeteg a kecske a sziklás, kopár hegyeken, főleg a szigeteken. Ezek a kecskék, melyek szabadon vannak tenyésztve, valami elképesztő tehetséggel másznak fel a  legmagasabb hegyek, legmeredekebb sziklafaira is. Húsuk talán a legegészségesebb, hisz növényekkel táplálkoznak, különlegesen szereik az olívafa leveleit. Már leírtam a kecskesült készítését ( kecskesült 1 , kecskesült 2 , kecskesült 3 ) így most csak a képeket mutatom meg. Én nagyon szeretem, ünnepekkor előszeretettel készítem, nagyon "hálás" étel, nem lehet csalódni benne, ráadásul  csak bedobom a sütőbe és ottfelejtem..