Skip to main content

Uborka eltevés (Αγγουράκια τουρσί)

Valamikor augusztusban eltettem az uborkát, ami már el is fogyott. Aztán nem emlékeztem pontosan a receptre, de most szerencse, elém ugrott a bejegyzéseim közül, így le is jegyzem gyorsan az utókornak. Mielőtt a receptet leírnám, megjegyzem, hogy itt Görögországban elég nehézkes az eltevés, mert nem lehet asztali sóhoz hozzájutni. Jobban mondva, az asztali só Görögországban jódos, mivel tengeri só. A jódtartalmú só pedig nem jó eltevésekhez. A jód fertőtlenítő, így automatikusan kiirtja azokat a baktériumokat és mikroorganizmusokat, melyeknek főszerep jutna a fermentálás közben. 
Az én kísérletem nem kovászos uborkáról szólt, hanem csak sós uborkáról. Jódtartalmú sót használtam, mivelhogy akkor nem esett le a tantusz, hogy egyszerűen vegyek Himalája sót a bioboltból. Az eredmény nagyon finom, ropogós uborka lett, ami viszont egy idő után megpuhult. No ezt a puhaságot lehet gondolom elkerülni, ha jód-nélküli sóval tesszük el. Legközelebb beszámolok majd a Himalájá-s változatról, de az majd jövő évben lesz. 

Hozzávalók:

kb. 15 uborka (én nagy uborkákból készítettem, melyeket félbe vágtam és végüket is lecsaptam)
1 fej fokhagyma
só (1 l-hez maxim 5 dkg)
2-3 babérlevél
5-6 szem bors
1 csokor kapor
pár szem mustármag (én 2 kk mustárport szórtam a vízbe)

Elkészítés:

Az uborkákat megmostam alaposan, majd kettévágtam, végeiket levágtam, úgy hogy szép egyenesen álljanak majd az üvegben. Bepakoltam őket egy nagy, 5 (vagy 6?) literes üvegbe, majd leöntöttem őket tiszta vízzel. 
A vizet utána letöltöttem róluk, lemértem, hogy tudjam mennyi só kell bele. Felfőztem a vizet, belekavartam a sót, kavargattam, hogy teljesen feloldódjon, majd hagytam kihűlni. 
Az üvegben közben elrendeztem az uborkákat úgy, hogy az üveg aljába tettem a fokhagyma felét, a babérleveleket, erre az uborkát, az első réteg uborkára kapor, fokhagyma, majd a legfelső rétegre is kapor, fokhagyma.
Mikor már langyosra hűlt a sós víz, belekevertem a mustárport, majd ráöntöttem az uborkákra.
Lefedés nélkül (csak egy gézzel fedtem le, nehogy valami beleessen) hagytam a konyha egyik sarkában, addig amíg beértek (3-4 nap). Beérés után lefödtem és hűtőben tároltam.
Nagyon finom lett, teljesen olyan mint az otthoni sós uborka.


Comments

Popular posts from this blog

Fügelekvár (Μαρμελάδα σύκο)

No itt az első aktuális beírás. Az utóbbi időben gyűjtögető életmódot folytatok:) Begyűjtök és elteszek:) Sajnos fügefa nincs a kertben és az udvaron. Férjem-uram semmiképpen nem akart, mert hogy olyan erősek a gyökerei, hogy később csak gondot okoznának a kertben vagy akár a ház alapjainál. Ugyanilyen okból nincsen eperfánk. Mindkettő miatt mindig szomorú vagyok, mikor eszembe jut, mert ez a két legnagyobb természetes árnyékot nyújtó nemesített fa Görögországban és annyira szerettem volna velük beárnyékolni a kertet. De végülis ami fa-dolog, azt ráhagyom, így fügefa nincs. Van viszont a környéken dögivel, úton útfélen. Nem mindegyiken van jó vagy bő gyümölcstermés, de sokszor kisebb nyeszlett fákon meglepően sok és jó minőségű füge terem. 

Bujurdi (Μπουγιουρντί)

Apu és a babgulyás A mai babgulyás mellé, amit mindig szigorúan görögösen készítek, ami elsősorban azt jelenti, húsmentesen, készítettem kiegészítésképpen egy bujurdit . A bujurdi többféle lehet, a legismertebb  a paprika és feta sütőben. Leírom azt a változatot, amit mi nagyon szeretünk és bármilyen hamar összecsapott ebéd méltó kiegészítése (már ha éppen akadnak otthon hozzávaló alapanyagok).

Kecskesült

Görögország legtöbb vidékén ünnepi asztal része általában a kecskesült, időszaktól függetlenül. Lehet az karácsonyi vagy Húsvéti (főleg) asztal, vagy bármilyen öröm megünneplésére rendezett vendéglátás, a kecskesült mindig megállja a helyét az ünnepi asztalon, de a hétköznapokban is. Nem csoda, hisz rengeteg a kecske a sziklás, kopár hegyeken, főleg a szigeteken. Ezek a kecskék, melyek szabadon vannak tenyésztve, valami elképesztő tehetséggel másznak fel a  legmagasabb hegyek, legmeredekebb sziklafaira is. Húsuk talán a legegészségesebb, hisz növényekkel táplálkoznak, különlegesen szereik az olívafa leveleit. Már leírtam a kecskesült készítését ( kecskesült 1 , kecskesült 2 , kecskesült 3 ) így most csak a képeket mutatom meg. Én nagyon szeretem, ünnepekkor előszeretettel készítem, nagyon "hálás" étel, nem lehet csalódni benne, ráadásul  csak bedobom a sütőbe és ottfelejtem..