A napokban megnéztem végre a Julie and Julia c. filmet. Természetesen nagyon tetszett és habár azelőtt furának találtam Julia Child karakterét, most valósággal beleszerettem. Nem annyira a film tetszett,- az is, mint maga a két történet. Imádok híres chef-ekről olvasni, mert mindegyik különleges, nagyon intelligens és kreatív. Másképpen nem is juthatnának el a hírnévhez. Mert ugyan támogatásra és pénzre van szükség ahhoz, hogy felfigyeljenek rád, de ahhoz, hogy a piedesztálon fent maradhass, kitartásra és különleges karakterre van szükség. Ezt a teóriámat is bizonyítja a film, illetve a két valódi történet. Julia Child története lenyűgöz. Egy már nem igazán fiatal, gyermektelen asszony, akinek a lelke nem elégszik meg a háztartást vezető háziasszony szerepével. Aki nem is tud igazán főzni (de enni igen!:)), mikor elhatározza, hogy elvégzi a Gordon Bleu szakácsiskolát Párizsban. A folytatást ismerjük. Amerika egyik legendás chef-je, egyik legerősebb női személyisége, fantasztikusan megírt szakácskönyvek szerzője.
A másik Julie, aki "csak" annyit csinált, hogy 1 év alatt megfőzte az 524 receptet, nem annyira karizmatikus személyiség. Lehetne is talán, ha az egész projektnek valamilyen folytatása lenne. Julie sem tudott igazán főzni, mikor fejébe vette, hogy egy év alatt megfőzi Julia Child receptes-könyvének minden receptjét. Julia-nál jóval "homályosabb" személyiség, akinek azonban ez a tette nagy kitartásról és elhatározásról árulkodik. De aztán, utána, nem sok történt. Julia-val ellentétben Julie karrierje nem igazán ívelt felfelé. Írt még talán egy könyvet, aztán felhívta magára a figyelmet azzal, hogy megcsalta a férjét és erről írogatott, de igazán ma már keresve sem nagyon lehet rátalálni a neten. Sajnálom Juliet, de nem csodálom, hogy Julia Child kevéssel a halála előtt nem is akart vele találkozni. Hisz a hírnév valójában őt illette és nem a fiatal asszonyt, aki csak annyit csinált, hogy megfőzte az ő receptjeit.
Azért nem lehet mégis Julie tettét megjegyzés nélkül hagyni, mert ő volt az, aki megteremtette a mai főzős-blogok ősét. Ő volt az, aki legelőször írt úgy főzésről, hogy többet tudtunk meg róla a bejegyzésekből, mint a konkrét főzési technikáról. Ez a blogírói stílus harapódzódott el, majd terjedt át Amerikából Európába is.
..és ilyen értelemben én is köszönettel tartozom Julie Powell-nek.
Azért nem lehet mégis Julie tettét megjegyzés nélkül hagyni, mert ő volt az, aki megteremtette a mai főzős-blogok ősét. Ő volt az, aki legelőször írt úgy főzésről, hogy többet tudtunk meg róla a bejegyzésekből, mint a konkrét főzési technikáról. Ez a blogírói stílus harapódzódott el, majd terjedt át Amerikából Európába is.
..és ilyen értelemben én is köszönettel tartozom Julie Powell-nek.
A filmből ugyanakkor sok tanulságot le tudtam vonni magamnak.
Legelőszőr is azt, hogy azok mögött a nők mögött, akik valamit elérnek, valami olyat, aminek a közéletben is visszhangja lesz, azok mögött szerető, támogató és magukat majdhogynem feláldozó férfiak állnak. No ugye, hogy ez nem csak fordítva igaz?
Aztán meg az is, hogy az igazi tehetség illetve karizmatikus személyiség "csillog" és időtálló.
Jó filmezést!
Jó filmezést!
Comments