Hát nem bírok a hátsó felemen ülni :) Ha pihenhetnék, biztos nem teszem, hanem valamilyen tevékenységet kitalálok magamnak, és meggyőzöm magam arról, hogy azt föltétlenül és akkor, el kellett végeznem:) A sütőtök már egy jó ideje kint ücsörgött a balkonon, úgyhogy ilyen szempontból nem siettem el, sőt.. Minden nap szemeztem vele, de akkora volt, hogy mindig elnapoltam a leszúrását. Ma azonban nekiálltam, mert holnap nem várt vendég érkezik, az olyanból, aki soha nem akar zavarni, emiatt nem lehet normálisan ebéddel várni, de azért mindig beül beszélgetni órákra "egy kávéra", és olyankor meg kell kínálni ezzel azzal. Ezt igaziból nagyon utálom. Sokkal szívesebben főznék egy nagyobb adag ebédet, minthogy ebédidőben kávéval és egyéb aprósággal ugráljak, abban az órában, amikor mi éppen ebédelnénk. Na de mit tegyek, egy évben 2-3-szor jön, kibírom :)
A sütőtököt nem mértem le, de nagyon nagy volt. Megmostam kívül meleg vízzel és mosogatószerrel, megtörölgettem, majd hívtam a férjem, vágja már fel nekem. Emlékeztem egy tavalyi óriási tökre, amit alig tudtunk ketten, egyesült erővel felvágni. Nagy meglepetés volt, hogy olyan puha volt a mai tökünk:), mint a vaj. Simán felvágtam én az egészet. Ráadásul gyönyörű belseje volt, vastag és gyönyörű aranysárga hússal. Miután héjától megszabadítottam, ami a puhasága miatt egyáltalán nem esett nehezemre, nekiálltam a reszelő nagy lyukú felén ledolgozni. A mélyhűtőbe bekerült 1,5 kg lereszelt sütőtök-hús, holnapra egy másik ételdobozba közel 2 kiló, a többit pedig kisütöttem a sütőben, miután szeletekre vágtam. Ezeken a szeleteken meghagytam a héjat. A héjas felükkel lefele beletettem őket egy tepsibe és 200 fokon addig sütöttem őket, amíg a belőlük kicsorgó cukros lé karamellizálódott a tepsi alján. Ekkor a kiszivárgó illat eszembe juttatta a sülő tököt :)
Megettem egy párat belőle (csak én eszem ilyen formában), a többit hagytam kihűlni. Kihűlés után lehúztam a megpuhult héjat és a húsát kis mixerben pürésítettem. Közel 1 kg pürét kaptam, ezt két részre osztottam és az egyik részt betettem egy fedett ételes dobozba, majd a hűtőbe. A megmaradt fél kilós adagból készítettem egy nagyon finom kevert süteményt.
Nem, nem görög recept. Nem ismerik a sütőtök pürét, és nem nagyon szoktak semmi mást mint édes és sós rétest készíteni belőle. Lehet, hogy régen több mindent készítettek belőle, de mióta én ide csöppentem nem találkoztam a réteseken kívül egyébbel. A magyar neten rengeteg sütőtökös recept forog, nem is akarok én ezzel semmi újat mondani vagy elkápráztatni valakit:), csak beírom ide, hogy meglegyen. A görög konyhás csoportomban azonban biztosan lelkesedni fognak érte:)
Hozzávalók:
500 gr sütőtökpüré
10 dkg puha vaj
180-190 gr sütőporos liszt
180 gr kristálycukor
2 tojás
3 ek tej
1 mk vaníliapor
1/2 mk szerecsendió
1 mk fahéjpor
1/2 mk szegfűszegpor
-sztem nagyon talál a gyömbér bele, de nem volt itthon
Elkészítés
A vajat a cukorral habosra keverem a mixerben (kb. 10 perc). Hozzáadom a tojásokat és felváltva, lassan, minden más hozzávalót. A lisztből azért írtam 180-190 gr-t mert minden liszt másfajta, megtörténhet hogy a tészta többet vagy kevesebbet kíván ahhoz, hogy nagyon vastag, de még folyós massza legyen belőle. Ezt a masszát kiolajozott 21x21 cm-s tepsibe teszem és szépen elegyengetem. Előmelegített sütőben 180 fokon sütöm 45-50 percet. Ekkor beleszúrok egy gyrospálcikát:) vagy egy éles kést és ha semmi nem ragad rá, akkor kész is van. Kiveszem rögtön, hagyom a gőz kicsit kiszálljon belőle, majd rácsra borítom. Nem szabad melegen felvágni, mert összetörhet (persze mi sem bírtuk kivárni, amíg hidegre hűl:)) Lesz belőle repeta!
Comments