Skip to main content

Pulykacombok frikaszé módra


A frikászé elkészítési mód azt jelenti tulajdonképpen, hogy a húst összefőzzük valamilyen zöld salátafélével, majd végül tojásos-citromos öntettel behabarjuk. Leginkább a kecskehúst szokták így készíteni (erről írtam ITT) de pulykacombok elkészítésére is kiváló, mivel a citrom semlegesíti a húsok erősebb és jellegzetes szagát, a pulykának pedig tudvalevőleg van egy jellegzetes illata. A frikászé kategórián belül rendkívül finom a zelleres hús, a disznó zelleresen elkészítve általában karácsonyi ebédként is jelen van bizonyos vidékeken (írtam róla ITT és ITT ). Legutóbb a pulykacombokat narancsosan készítettük el (pulykacombok narancsosan),  és habár készítettem már frikászé módra, meglepetéssel tapasztaltam, hogy a blogban nem szerepel. Jöjjön hát hiánypótlóként a  zelleres pulykacombok leírása.


A zelleres hús hozzávalói eredetileg: 
* jó sok zeller-zöld, szárával együtt
* jó sok kapor
* jó sok petrezselyem
* fűszerként a menta talál hozzá
* vöröshagyma
* zöld hagyma (jó sok)
* fokhagyma

A habaráshoz:
* legalább 2 tojás
* legalább 2 citrom



Két combot főztem, ez elég két embernek két ebédre. A zellerből 2 nagy zellercsomót használtam fel, ahhoz, hogy két ebédre elég legyen, kellett volna még egy. Megmaradt 1 személyre való adag. (a szárak 1/3-t használtam fel,a  többi csirke alaplébe kell majd holnap..)

A combokat átnéztem, leszedtem a még rajtuk maradt tollakat, megmostam, majd fokhagyma darabkákat szúrtam a húsba. Kb. 4 nagy cikk fokhagyma ment az ételbe, ennek egy része a combokba, a többit a lébe dobtam. A combokat forró olívaolajon átforgattam, hogy színt kapjanak, ez a koszos része a dolognak, mert mindig nagyon szökik az olaj, annak ellenére, hogy a combokról leitatom a nedvességet. Ezért ilyenkor körberakom a kályha szélét a vékonyabb tepsiimmel, mert inkább a tepsiket mosom le, mint az olajat a földről utána. A megpirongatott combokat a kuktámba teszem, só, bors, fokhagyma és a hátramaradt olajon üvegesre pirított, apróra vágott hagyma. A húst puhára főzöm. Utána kiveszem a levéből, a levet szűrőbe öntöm, hogy ki tudjam könnyen venni az esetleges lehullot bőrdarabokat vagy egyéb nem odaillőt. Utána a levet a hagyma és fokhagymadarabkákkal összeturmixolom, majd visszateszem főni. Beleteszem a zöldségeket, a zellerszárakat pár perccel korábban. Puhára főzöm ezeket is, majd kiveszem őket.

A fenti mennyiséghez felverek 2 egész tojást csipet sóval, majd habarás közben hozzájuk adom 2-3 citrom levét. Időközben levettem a levet a tűzről és a biztonság kedvéért, a forró léből keveset adagolván folytonos kavarás mellett a tojásos öntethez, összedolgozom a  kettőt. Visszateszem még egyet rottyanni a tűzre. hagyományos konyhában ilyenkor liszttel vagy keményítővel besűrítik, én nem szoktam, mi így szeretjük, natúr. A húst a zöldséggel tányérba teszem és alaposan leöntöm a savanyú lével. Én általában ki is csontozom a családnak a  húst és alaposan beleforgatom a lébe,a  zöldségeket is, hogy minden jól átvegye a savanyú habarás ízét. A körítés a hús mellé a zöldség, de akinek ez nem elég, hagyományos konyhai praktikáknak megfelelően rizst főzhet hozzá. Én szeretem a zöldséget jó sok lével kikanalazni a tányéromból :)

Tálalva

Maradékok



Comments

Popular posts from this blog

Fügelekvár (Μαρμελάδα σύκο)

No itt az első aktuális beírás. Az utóbbi időben gyűjtögető életmódot folytatok:) Begyűjtök és elteszek:) Sajnos fügefa nincs a kertben és az udvaron. Férjem-uram semmiképpen nem akart, mert hogy olyan erősek a gyökerei, hogy később csak gondot okoznának a kertben vagy akár a ház alapjainál. Ugyanilyen okból nincsen eperfánk. Mindkettő miatt mindig szomorú vagyok, mikor eszembe jut, mert ez a két legnagyobb természetes árnyékot nyújtó nemesített fa Görögországban és annyira szerettem volna velük beárnyékolni a kertet. De végülis ami fa-dolog, azt ráhagyom, így fügefa nincs. Van viszont a környéken dögivel, úton útfélen. Nem mindegyiken van jó vagy bő gyümölcstermés, de sokszor kisebb nyeszlett fákon meglepően sok és jó minőségű füge terem. 

Bujurdi (Μπουγιουρντί)

Apu és a babgulyás A mai babgulyás mellé, amit mindig szigorúan görögösen készítek, ami elsősorban azt jelenti, húsmentesen, készítettem kiegészítésképpen egy bujurdit . A bujurdi többféle lehet, a legismertebb  a paprika és feta sütőben. Leírom azt a változatot, amit mi nagyon szeretünk és bármilyen hamar összecsapott ebéd méltó kiegészítése (már ha éppen akadnak otthon hozzávaló alapanyagok).

Kecskesült

Görögország legtöbb vidékén ünnepi asztal része általában a kecskesült, időszaktól függetlenül. Lehet az karácsonyi vagy Húsvéti (főleg) asztal, vagy bármilyen öröm megünneplésére rendezett vendéglátás, a kecskesült mindig megállja a helyét az ünnepi asztalon, de a hétköznapokban is. Nem csoda, hisz rengeteg a kecske a sziklás, kopár hegyeken, főleg a szigeteken. Ezek a kecskék, melyek szabadon vannak tenyésztve, valami elképesztő tehetséggel másznak fel a  legmagasabb hegyek, legmeredekebb sziklafaira is. Húsuk talán a legegészségesebb, hisz növényekkel táplálkoznak, különlegesen szereik az olívafa leveleit. Már leírtam a kecskesült készítését ( kecskesült 1 , kecskesült 2 , kecskesült 3 ) így most csak a képeket mutatom meg. Én nagyon szeretem, ünnepekkor előszeretettel készítem, nagyon "hálás" étel, nem lehet csalódni benne, ráadásul  csak bedobom a sütőbe és ottfelejtem..