Skip to main content

Túrós rétes (Τυρόπιτα)

Megint pita:) megint többen összegyűltünk a családból az utóbbi napokban, így hát közkívánatra megint pita lett tegnap. Most a hagyományos tiropita-t készítettem, melyet már egyszer leírtam itt, de azóta sokkal profibban kiegészítettem a pita alapreceptem leírását.
Most annyit változtattam az alaprecepten, hogy a 4 csésze lisztből egyik finomliszt lett. Hihetetlen, mennyire megváltoztatta a lapok állagát, igaz ezt csak én érzékelem igazán, aki készítem. A lapok ropogósak lettek, de sokkal könnyebben lehetett őket nyújtani, nem szakadtak olyan könnyen és így vékonyabbak lettek. Úgyhogy ezt a változtatást megtartom, ki fogom egészíteni az alaprecept leírást is ezzel a megjegyzéssel.


A töltelék nagyon egyszerű: az eredeti recept szerint fél kg fetasajt kell bele, de tapasztalatom szerint akkor finom, ha többféle sajt kerül bele. Én most az 500 gr sajtcsomagot feta-ból, anthotiro-ból (tehéntúró jellegű, sótalan túró) és sárga Kerrygold sajtból állítottam össze. A sárga sajtot a reszelő nagy lyukú oldalán lereszeltem, a többi sajtot/túrót villával összetörtem. Még jött hozzá:
  • 1 kiskanál só (ha csak feta, akkor nem kell só!)
  • 6 enyhén felvert tojás
  • annyi tej (kb. 500 ml), hogy folyós masszát kapjunk
  • kiskanál bors
A lapokat az alapreceptben leírt módon elkészítettem, majd 4 lapot a tepsi aljába helyeztem, miután egymás között alaposan megolajoztam őket, ahogy azt már annyiszor itt leírtam, fotóztam. Rá jött a töltelék, majd a maradék 4 lap, a széleiket levágtam, behajtogattam, olajjal kenegettem, vízzel fröcsköltem, bevágtam és 190 fokos sütőben alsó rácson kisütöttem. Mindenki nagy megelégedésére:)

Comments

Popular posts from this blog

Fügelekvár (Μαρμελάδα σύκο)

No itt az első aktuális beírás. Az utóbbi időben gyűjtögető életmódot folytatok:) Begyűjtök és elteszek:) Sajnos fügefa nincs a kertben és az udvaron. Férjem-uram semmiképpen nem akart, mert hogy olyan erősek a gyökerei, hogy később csak gondot okoznának a kertben vagy akár a ház alapjainál. Ugyanilyen okból nincsen eperfánk. Mindkettő miatt mindig szomorú vagyok, mikor eszembe jut, mert ez a két legnagyobb természetes árnyékot nyújtó nemesített fa Görögországban és annyira szerettem volna velük beárnyékolni a kertet. De végülis ami fa-dolog, azt ráhagyom, így fügefa nincs. Van viszont a környéken dögivel, úton útfélen. Nem mindegyiken van jó vagy bő gyümölcstermés, de sokszor kisebb nyeszlett fákon meglepően sok és jó minőségű füge terem. 

Bujurdi (Μπουγιουρντί)

Apu és a babgulyás A mai babgulyás mellé, amit mindig szigorúan görögösen készítek, ami elsősorban azt jelenti, húsmentesen, készítettem kiegészítésképpen egy bujurdit . A bujurdi többféle lehet, a legismertebb  a paprika és feta sütőben. Leírom azt a változatot, amit mi nagyon szeretünk és bármilyen hamar összecsapott ebéd méltó kiegészítése (már ha éppen akadnak otthon hozzávaló alapanyagok).

Kecskesült

Görögország legtöbb vidékén ünnepi asztal része általában a kecskesült, időszaktól függetlenül. Lehet az karácsonyi vagy Húsvéti (főleg) asztal, vagy bármilyen öröm megünneplésére rendezett vendéglátás, a kecskesült mindig megállja a helyét az ünnepi asztalon, de a hétköznapokban is. Nem csoda, hisz rengeteg a kecske a sziklás, kopár hegyeken, főleg a szigeteken. Ezek a kecskék, melyek szabadon vannak tenyésztve, valami elképesztő tehetséggel másznak fel a  legmagasabb hegyek, legmeredekebb sziklafaira is. Húsuk talán a legegészségesebb, hisz növényekkel táplálkoznak, különlegesen szereik az olívafa leveleit. Már leírtam a kecskesült készítését ( kecskesült 1 , kecskesült 2 , kecskesült 3 ) így most csak a képeket mutatom meg. Én nagyon szeretem, ünnepekkor előszeretettel készítem, nagyon "hálás" étel, nem lehet csalódni benne, ráadásul  csak bedobom a sütőbe és ottfelejtem..