Skip to main content

Tőkehal salátalevelekben (Μαρουλόφυλα γεμιστά με τόνο)

Hozzávalók:

* 1/2 kg sózott tőkehal
* kb. 24 db friss zöldsaláta levél (a nagy, sötétzöld fajtából)
* 1 kis csésze rizs
* 1 db lereszelt hagyma
* egy kevés fokhagyma por
* 4-5 db zellerszál levelekkel apróra vágva
* egy kevés bors, só
* 1 db lehéjazott és apróra vágott paradicsom
* 3 kanál olíva zsír (ha nincs kéznél akkor használjunk olajat)
* 1 doboz paradicsomkonzerv (200 ml) darabos paradicsomokkal

Elkészítés:

Ha sózott halat vásárolunk akkor azt egy nagy tál vízbe kell tenni és legalább egy napon át áztatni (de még jobb két napon át), úgy hogy többször lecseréljük róla a vizet. Mikor a só már kiázott belőle, nekifogunk és kicsontozzuk. Elég nyűgös munka, de a végeredmény megéri az aprómunkával való bajlódást. Ha fagyasztott halból készítjük akkor egyszerűen csak kifagyasztjuk és megtisztítjuk a halakat. Ha frissből akkor csak a tisztítással kell bajlódjunk.

Ezután lehúzzuk a hal bőrét, kicsontozzuk és a húst apróra vágjuk. Leforrázzuk a salátaleveleket és lefolyatjuk róluk a vizet. Összekeverjük a haldarabokat a rizzsel, hagymával, fokhagymával, zellerrel és a paradicsommal. Megkóstoljuk (fontos, mert nem lehet tudni kinek mennyire sikerül a sótalanítás, lehet teljesen sótalan lesz, vagy elég sós), sózzuk (ha még kell), borsozzuk.

Minden salátalevél közepébe teszünk egy adag masszát, és begöngyöljük. Egymás mellé helyezzük őket egy fazékba, leöntjük a zsírral, hozzáadjuk a paradicsomszószt (turmixolt paradicsomok frissen vagy konzervből), só, bors, letakarjuk egy tányérral őket nyomatéknak és hagyjuk lassú tűzön fortyogni kb. egy fél órát.

Comments

Popular posts from this blog

Fügelekvár (Μαρμελάδα σύκο)

No itt az első aktuális beírás. Az utóbbi időben gyűjtögető életmódot folytatok:) Begyűjtök és elteszek:) Sajnos fügefa nincs a kertben és az udvaron. Férjem-uram semmiképpen nem akart, mert hogy olyan erősek a gyökerei, hogy később csak gondot okoznának a kertben vagy akár a ház alapjainál. Ugyanilyen okból nincsen eperfánk. Mindkettő miatt mindig szomorú vagyok, mikor eszembe jut, mert ez a két legnagyobb természetes árnyékot nyújtó nemesített fa Görögországban és annyira szerettem volna velük beárnyékolni a kertet. De végülis ami fa-dolog, azt ráhagyom, így fügefa nincs. Van viszont a környéken dögivel, úton útfélen. Nem mindegyiken van jó vagy bő gyümölcstermés, de sokszor kisebb nyeszlett fákon meglepően sok és jó minőségű füge terem. 

Bujurdi (Μπουγιουρντί)

Apu és a babgulyás A mai babgulyás mellé, amit mindig szigorúan görögösen készítek, ami elsősorban azt jelenti, húsmentesen, készítettem kiegészítésképpen egy bujurdit . A bujurdi többféle lehet, a legismertebb  a paprika és feta sütőben. Leírom azt a változatot, amit mi nagyon szeretünk és bármilyen hamar összecsapott ebéd méltó kiegészítése (már ha éppen akadnak otthon hozzávaló alapanyagok).

Kecskesült

Görögország legtöbb vidékén ünnepi asztal része általában a kecskesült, időszaktól függetlenül. Lehet az karácsonyi vagy Húsvéti (főleg) asztal, vagy bármilyen öröm megünneplésére rendezett vendéglátás, a kecskesült mindig megállja a helyét az ünnepi asztalon, de a hétköznapokban is. Nem csoda, hisz rengeteg a kecske a sziklás, kopár hegyeken, főleg a szigeteken. Ezek a kecskék, melyek szabadon vannak tenyésztve, valami elképesztő tehetséggel másznak fel a  legmagasabb hegyek, legmeredekebb sziklafaira is. Húsuk talán a legegészségesebb, hisz növényekkel táplálkoznak, különlegesen szereik az olívafa leveleit. Már leírtam a kecskesült készítését ( kecskesült 1 , kecskesült 2 , kecskesült 3 ) így most csak a képeket mutatom meg. Én nagyon szeretem, ünnepekkor előszeretettel készítem, nagyon "hálás" étel, nem lehet csalódni benne, ráadásul  csak bedobom a sütőbe és ottfelejtem..