Meggylekvár (Μαρμελάδα βύσσινο)

A meggyes sorozat utolsó beírása. A meggylekvárhoz  a következőképpen járok el.

Előző nap átmosom és kimagozom a meggyet. Itt mindegy, hogy kézzel vagy géppel magozom ki, mert én a lekvárt úgy szeretem, ha nincsenek benne nagy darabok. Miután végzek a kimagolással, az egészet beteszem, egy olyan edénybe, mely dupla. A belső része egy szűrő, így másnapra jó sok lé kifolyik a meggyből. Másnap a levet leöntöm és frissen megisszuk, a gyümölcsből tetszés szerinti sűrűségű lekvárt főzök a következő arányokkal:

1 kg kimagozott meggy

1/2 kg cukor

Ennyi. Ebbe bármit lehet tenni ízfokozónak, fantázia szt. Én a sima meggylekvárt szeretem palacsintában. 

Amíg összefőzöm a hozzávalókat, a sütőben 100 fokon csírátlanítom az üvegeket. A tetejüket csak a végén teszem be, mikor úgy saccolom, hogy kb. 10 perc kell még a lekvárnak. Ha hamarabb tenném be, a tetők gumiszélei megsínylenék. Még fövés közben botmixerrel kicsit pépesíteni szoktam a masszát, hogy ne legyenek egész szemek benne.

Mikor kész a lekvár, a forró üvegekbe töltöm, ezeket fejre állítom és száraz dunsztba teszem (egy nagy tálba vastag téli pokrócba bugyolálom őket). itt hagyom kb 3 napig, amíg kihűlnek, ekkor a pincém polcaira pakolom őket.

Időközben begyűjtöttem a levendula egy részét is, most megszárítom, majd tüllzacskóba téve arra használom, hogy a téli ruhák, szőnyegek mellé tegyem a tárolóhelyre.