Skip to main content

Görög kolbász (Λουκάνικο)

Görögországban a felvágottaknak csak az utóbbi 2 évtizedben lett nagy kultusza, azelőtt alig ismerték őket. Ezzel magyarázható, hogy az idősebb korosztály nem is nagyon fogyasztja, úgy tartják rettentően káros az egészségre, nemcsak a tartósítószerek miatt, hanem azért, mert rosszabb minőségű húsból készülhetnek és nagyon magas a só-tartalmuk. A kolbászt azonban mindig is ismerték, főleg a hegyi falukban és általában az ízesítés jellemző arra a vidékre, ahol készül. Ez azt jelenti, hogy ízesítéshez azokat a fűszereket használják fel, melyeket helyben beszerezhetnek. Persze ez is az utóbbi években változni kezd, hisz most már bármilyen - régen egzotikusnak számító fűszert - be lehet szerezni könnyen bármelyik nagyobb üzlet-hálózatból.

A kolbászkészítésről általában nem akarok írni, mert aki ezzel szeretne foglalkozni, az más szakoldalakról be tudja szerezni a szükséges információt arról, milyen töltőgépre van szükség és hogy hol lehet a kolbásznak megfelelő bélt beszerezni. A hús pedig vagy saját malacunkból kerül ki, vagy pedig a hentesünktől kérünk kolbásznak megfelelő színtiszta hús+zsíros darabok keverékét. Azt is bizonyosan elmondja a hentesünk, hogy minél "egészségesebb" a kolbász, illetve minél kevesebb a zsír benne, annál szárazabb és porlékonyabb.

Mivel otthon nemsokára nagyon sokan kolbászt készítenek, természetesen hozzám is érkezett egy kérdés, a görög kolbásszal kapcsolatban. Így három receptet írok most be.

Az első recept póréhagymás és Thesszáliából származik. 
10 kg kolbászhoz a hozzávalók:

9 kg kolbásznak való darálthús
2,5 kg póréhagyma
180-200 gr só
10-20 gr fekete bors
oregano ízlés szerint
30 gr húsízesítő fűszer kolbászhoz (pl. az APPETITO nevű)

A második recept narancsos és Eviai, én itt ilyet vásárolok a hentesemtől és nagyon szeretjük.

10 kg kolbászhoz a hozzávalók:

10 kg kolbásznak való darálthús
borsikafű ízlés szerint
2-4 (bio!)narancsnak a héja lereszelve vagy nagyon apróra vágva
180-200 gr só
10-20 gr fekete bors

A harmadik recept több hozzávalóval rendelkezik, pikáns, nagyon finom házikolbász Zakinthos szigetéről.
Hozzávalók:

6 kg marhahús
3 kg disznóhús
2 kg juhhús
kb. 1 kg bél
2 kg póréhagyma darálva
kb. 200 gr só
20 gr köménypor
20 gr szegfűbors (por)
20 gr fekete bors
10 gr piros bors

A póréhagymát apróra vágjuk majd a többi hozzávalóval alaposan összekeverjük. Vannak olyan receptek, melyekben a póréhagymát nyersen, máshol a póréhagymát kevés olajon megfuttatva használják fel.
Minden esetben a  kolbászt töltés után levegőn szárítják, vagy ha erre nincs idő és lehetőség, 100 fokon a sütőben kb. fél órát lehet aszalni, majd kihűtve becsomagolni és a mélyhűtőben tárolni.

Jó munkát és sok sikert az elkészítéshez!

Comments

duende said…
A narancsosat jegyeztem, párom szereti nagyon a jó házikóbászt. :)

Popular posts from this blog

Bujurdi (Μπουγιουρντί)

Apu és a babgulyás A mai babgulyás mellé, amit mindig szigorúan görögösen készítek, ami elsősorban azt jelenti, húsmentesen, készítettem kiegészítésképpen egy bujurdit . A bujurdi többféle lehet, a legismertebb  a paprika és feta sütőben. Leírom azt a változatot, amit mi nagyon szeretünk és bármilyen hamar összecsapott ebéd méltó kiegészítése (már ha éppen akadnak otthon hozzávaló alapanyagok).

Fügelekvár (Μαρμελάδα σύκο)

No itt az első aktuális beírás. Az utóbbi időben gyűjtögető életmódot folytatok:) Begyűjtök és elteszek:) Sajnos fügefa nincs a kertben és az udvaron. Férjem-uram semmiképpen nem akart, mert hogy olyan erősek a gyökerei, hogy később csak gondot okoznának a kertben vagy akár a ház alapjainál. Ugyanilyen okból nincsen eperfánk. Mindkettő miatt mindig szomorú vagyok, mikor eszembe jut, mert ez a két legnagyobb természetes árnyékot nyújtó nemesített fa Görögországban és annyira szerettem volna velük beárnyékolni a kertet. De végülis ami fa-dolog, azt ráhagyom, így fügefa nincs. Van viszont a környéken dögivel, úton útfélen. Nem mindegyiken van jó vagy bő gyümölcstermés, de sokszor kisebb nyeszlett fákon meglepően sok és jó minőségű füge terem. 

Kecskesült

Görögország legtöbb vidékén ünnepi asztal része általában a kecskesült, időszaktól függetlenül. Lehet az karácsonyi vagy Húsvéti (főleg) asztal, vagy bármilyen öröm megünneplésére rendezett vendéglátás, a kecskesült mindig megállja a helyét az ünnepi asztalon, de a hétköznapokban is. Nem csoda, hisz rengeteg a kecske a sziklás, kopár hegyeken, főleg a szigeteken. Ezek a kecskék, melyek szabadon vannak tenyésztve, valami elképesztő tehetséggel másznak fel a  legmagasabb hegyek, legmeredekebb sziklafaira is. Húsuk talán a legegészségesebb, hisz növényekkel táplálkoznak, különlegesen szereik az olívafa leveleit. Már leírtam a kecskesült készítését ( kecskesült 1 , kecskesült 2 , kecskesült 3 ) így most csak a képeket mutatom meg. Én nagyon szeretem, ünnepekkor előszeretettel készítem, nagyon "hálás" étel, nem lehet csalódni benne, ráadásul  csak bedobom a sütőbe és ottfelejtem..