Skip to main content

Diós kevert sütemény (Καρυδόπιτα)

Ez is egy nagyon jellegzetes karácsonyi, újévi sütemény. Nem csak ezeken a napokon készítik, mint pl. a melomakarono-t, de mindenképpen a téli időszakban, mert nehéz, diós sütemény.
Már egyszer beírtam egy receptet, de a mostani abban különbözik az előbbitől, hogy nincsen benne liszt. A liszt helyét morzsa foglalja el, így gluténmentes kenyérmorzsából azok is elkészíthetik, akik búzalisztérzékenyek. 
Az is nagyon előnyös, hogy ezt  a süteményt nagyon sokféleképpen lehet díszíteni, így akár tortaként is megállja a helyét.
Hozzávalók egy 25 cm-s átmérőjű tepsihez:
  • 6 tojás
  • 1 csésze cukor
  • 1 csésze morzsa
  • 2 kiskanál sütőpor
  • 2 kiskanál fahéjpor
  • 1/2 kiskanál szegfűpor
  • 1 1/2 csésze darált dióbél
A sziruphoz:
  • 2 csésze cukor
  • 2 csésze víz
  • 1 lk citromlé
  • 3 lk konyak


A tojásokat a cukorral mixerben nagyon sokáig kavarom, amíg a cukor teljesen feloldódik és habos, sűrű, nehezen forduló massza lesz (10-15 perc). Ezután sorban a többi hozzávalót a masszához keverem, egy fakanállal lassan körkörös mozdulatokat téve, hogy a tojás közé keveredett levegőt ne kavarjam ki. Lassan töltöm a tálba a többit, közben lassan körkörösen keverem a masszát. Mikor mindent alaposan össezkeverek, beleöntöm a kivajazott formába és előmelegített, 180 fokos sütőben (villanysütő) kb. 1/2 órát sütöm. Mikor jön az illata és elvált az edény szélétől, kész van. Nem árt erről meggyőződni kötőtűpróbával, vagyis a massza közepébe szúrok egy kötőtűt (én egy hosszú gyros-os pálcikát szoktam) és ha semmi nem ragad rá, biztosan kész van.

Miután kiveszem a sütőből, bőven ráérek elkészíteni a szirupot, ugyanis erre a süteményre akkor öntöm rá óvatosan és lassan a forró szirupot, mikor a süti már legalább langyosra hűlt (a melomakarono-val ellentétben, ahol forró sütire forró szirup jön).

A szirupot úgy készítem, hogy a konyakon kívül minden hozzávalót összeöntök, felfőzőm, leszedem a habját és kb. 5 percet főzöm. Miután a tűzről lehúzom, beleöntöm a konyakot is.

Ugyan a képen nem látszik, én ez alkalommal egy csokikrémet is tettem a tetejére, mert mikor kivettem a  sütit a formából, eltörtem és ezt akartam elrejteni, ami sikerült is. A csokikrém a következő:

összeolvasztok alacsony hőfokon 6 lk margarint, 2 lk kakaóport, 2 csésze porcukrot és fél doboz (1 doboz 250 gr) lecsöpögtetett joghurtot. 

A süteményre öntöm úgy, hogy mindenhova egyenletesen jusson belőle, majd a sütit bőven megszórom darált dióbéllel. Igaziból tejszínhabbal díszitettem volna, de tudtam, ahová igyekszünk, nem lesz hely a hűtőben és biztosan eltelik 2-3 óra a fogyasztásig, ezért nem akartam hűtésigényes anyagokkal dísziteni.
Nagyon finomra sikerült!:)

Comments

autumn said…
Kedves Ágni!
Szeretnék linket cserélni veled, kérlek látogass el Te is a blogomra!
Üdvözlettel,
Kutya és Konyha
Ildy said…
Boldog új évet kívánok neked! Tetszik az új külsőd.

Popular posts from this blog

Fügelekvár (Μαρμελάδα σύκο)

No itt az első aktuális beírás. Az utóbbi időben gyűjtögető életmódot folytatok:) Begyűjtök és elteszek:) Sajnos fügefa nincs a kertben és az udvaron. Férjem-uram semmiképpen nem akart, mert hogy olyan erősek a gyökerei, hogy később csak gondot okoznának a kertben vagy akár a ház alapjainál. Ugyanilyen okból nincsen eperfánk. Mindkettő miatt mindig szomorú vagyok, mikor eszembe jut, mert ez a két legnagyobb természetes árnyékot nyújtó nemesített fa Görögországban és annyira szerettem volna velük beárnyékolni a kertet. De végülis ami fa-dolog, azt ráhagyom, így fügefa nincs. Van viszont a környéken dögivel, úton útfélen. Nem mindegyiken van jó vagy bő gyümölcstermés, de sokszor kisebb nyeszlett fákon meglepően sok és jó minőségű füge terem. 

Bujurdi (Μπουγιουρντί)

Apu és a babgulyás A mai babgulyás mellé, amit mindig szigorúan görögösen készítek, ami elsősorban azt jelenti, húsmentesen, készítettem kiegészítésképpen egy bujurdit . A bujurdi többféle lehet, a legismertebb  a paprika és feta sütőben. Leírom azt a változatot, amit mi nagyon szeretünk és bármilyen hamar összecsapott ebéd méltó kiegészítése (már ha éppen akadnak otthon hozzávaló alapanyagok).

Kecskesült

Görögország legtöbb vidékén ünnepi asztal része általában a kecskesült, időszaktól függetlenül. Lehet az karácsonyi vagy Húsvéti (főleg) asztal, vagy bármilyen öröm megünneplésére rendezett vendéglátás, a kecskesült mindig megállja a helyét az ünnepi asztalon, de a hétköznapokban is. Nem csoda, hisz rengeteg a kecske a sziklás, kopár hegyeken, főleg a szigeteken. Ezek a kecskék, melyek szabadon vannak tenyésztve, valami elképesztő tehetséggel másznak fel a  legmagasabb hegyek, legmeredekebb sziklafaira is. Húsuk talán a legegészségesebb, hisz növényekkel táplálkoznak, különlegesen szereik az olívafa leveleit. Már leírtam a kecskesült készítését ( kecskesült 1 , kecskesült 2 , kecskesült 3 ) így most csak a képeket mutatom meg. Én nagyon szeretem, ünnepekkor előszeretettel készítem, nagyon "hálás" étel, nem lehet csalódni benne, ráadásul  csak bedobom a sütőbe és ottfelejtem..