Skip to main content

Görögországi magyar kocsonya :)

Bizony, bizony, bevallom töredelmesen, nem tudtam eddig kocsonyát készíteni. Annyira magyar dolognak tartottam, pedig bizony itt is ismerik úgy a kocsonyát, mint a disznófősajtot. A lényeg, hogy az idén valahogy rámjött, hogy lassan nagymamakorba kerülök :D, igazán ideje megtanulni kocsonyát főzni :)
Aki a porcos, bőrös kocsonyát szereti, az lapozzon..ez nem olyan, mert én csak a színhúst szeretem, úgyhogy passz.



Háromszor futottam neki, de most mondhatom egy nekem ízre, állagra tetsző kocsonyát készítettem, így gyorsan le is jegyzem. 
Szóval először az is lényeges a történetben, hogy Athénban nem igazán lehet csak úgy a henteseknél belefutni lábba, körömbe, fejbe..ezeket vagy megrendeli az ember külön ha van egy jó hentese vagy lemegy a húspiacra. No én a húspiacon szereztem be eme finomságokat, fejet igaz nem láttam és nem vettem, lábakat, körmöt azonban igen. Első alkalommal egy darab nagyobb disznócsülköt vettem köröm nélkül, szépen meg volt tisztítva így nem kellett a tisztogatással bajlódnom. 


És itt jött az első hiba. Túl széles fazékba tettem és fedő nélkül főztem - mert valahol így olvastam. Eredmény: a víz nagy része elpárolgott a 4-5 óra alatt amíg lassan abáltam és a vége fele pótoltam ami miatt nem kötött meg a kocsonya rendesen. Hús viszont bőven volt a csülkön, finom volt :) Maga a kocsonya sótalan is volt és ízetlen :)


Másodjára már 3 kisebb csülköt vettem és szorosan a lábosba pakoltam őket, majd annyi vízzel főztem lefedve, hogy éppen ellepje őket, több sót, fokhagymát tettem és répát. Gyönyörűen megkötött, öröm volt nézni, a színe is, de nem ízlett benne a répa, továbbra is sótalan volt és nem elég fokhagymás - pedig 1 fej fokhagymánál jártam és alig volt hús a lábakon.








Harmadszorra 3 kisebb csülköt vettem - nagyobb  nem volt, melléje pedig színhúst, ha jól láttam, combból (csak rámutattam :) ). És akkor jön a recept :)

Hozzávalók
* 3 kisebb malaccsülök körömmel
* annyi színhús ami a csülkök között kitölti a lábast
* 3 kk Himalaya só (ha másfajta sót használtok, lehet kevesebb kell!)
* 2 fej fokhagyma
* bors (jobb ha egészben teszitek és utána kiszűritek belőle)

Elkészítés
A csülköket szorosan a lábosba pakoltam, majd annyi vizet öntöttem hozzájuk, hogy ujjnyira ellepje, felfőztem, leszedtem a habját, sót, borsot adtam hozzá, 1 fej fokhagymát és fedő alatt a legalacsonyabb fokozaton főztem kb 4 órát. Olyan 2 óra után hozzáadtam darabokban a színhúst, szépen bedugdostam a csülkök közé. Mikor a hús omlott lefele a csontokról, hozzáadtam a második fej fokhagymát, még kicsit főztem majd lezártam a tüzet. Kiszedtem a lábakat, húst, lecsontoztam mindent, a húst felvágtam, a levet leszűrtem, a fokhagymákat a leszűrt lébe belemixeltem. Husit tálakba pakoltam és leöntöttem a lével. A tálakat lefedtem, majd kihűlés után hűtőbe tettem. A tetején összegyűlt zsírt leszedtem és ebből csempésztem a ma készült brassóiba, hogy legyen hazai íze :)

Nekem nagyon ízlik, igaz még talán fél kiskanál sót elviselnék benne. Ezen lehet még fogok majd variálni, de ez nekem tökéletes alapreceptnek. 






Comments

Mónika said…
Nagyon jól néz ki! Biztos finom is!
Anikó said…
Ági kell bele egy nagyobb fej vöröshagyma is, ha lehet héjastól, attól még szebb, aranyszínűbb lesz a lé. Nyugodtan tehetsz ehhez a mennyiséghez 1 ek. sót, egy maréknyi szemes borsot, és vagy 1 nagy fej fokhagymát gerezdekre szedve, vagy ha kicsik akkor 2 fejjel is nyugodtan, megpucolni nem kell, csak amikor szétszeded a felesleges haját veszed le, ami adja magát, majd jól megmosod és mehet a lébe.
A húst-húsokat amikor fazékba szeded, picit több vizet is adhatsz hozzá, mint ami épp ellepi,ugyanis főzés közben fő el belőle, és mindig fedő alatt, résnyi helyet hagyva főzd 3-4 órán át, utána csakúgy kicsusszannak a csontok belőle, mégha nem is eszitek meg, csak a sovány húst. Amikor felforr mindig szedd le a habot kis szűrővel a tetejéről, ettől tisztább, áttetszőbb lesz a lé.
Ne haragudj a jó tanácsaimért, ne vedd kioktatásként, mert nem annak szánom, de tudod én minden télen többször is főzöm a kocsonyát, nagy gyakorlatom van benne, nálunk mindenki imádja, kivéve a gyerekeket, ők csak a sovány húst a lében eszik.
Patrícia said…
Én zöldségeket is rakok bele mint a húslevesbe, csak a végén nem kerülnek a tányérba, csak a lé és a színhús. :)

Popular posts from this blog

Fügelekvár (Μαρμελάδα σύκο)

No itt az első aktuális beírás. Az utóbbi időben gyűjtögető életmódot folytatok:) Begyűjtök és elteszek:) Sajnos fügefa nincs a kertben és az udvaron. Férjem-uram semmiképpen nem akart, mert hogy olyan erősek a gyökerei, hogy később csak gondot okoznának a kertben vagy akár a ház alapjainál. Ugyanilyen okból nincsen eperfánk. Mindkettő miatt mindig szomorú vagyok, mikor eszembe jut, mert ez a két legnagyobb természetes árnyékot nyújtó nemesített fa Görögországban és annyira szerettem volna velük beárnyékolni a kertet. De végülis ami fa-dolog, azt ráhagyom, így fügefa nincs. Van viszont a környéken dögivel, úton útfélen. Nem mindegyiken van jó vagy bő gyümölcstermés, de sokszor kisebb nyeszlett fákon meglepően sok és jó minőségű füge terem. 

Bujurdi (Μπουγιουρντί)

Apu és a babgulyás A mai babgulyás mellé, amit mindig szigorúan görögösen készítek, ami elsősorban azt jelenti, húsmentesen, készítettem kiegészítésképpen egy bujurdit . A bujurdi többféle lehet, a legismertebb  a paprika és feta sütőben. Leírom azt a változatot, amit mi nagyon szeretünk és bármilyen hamar összecsapott ebéd méltó kiegészítése (már ha éppen akadnak otthon hozzávaló alapanyagok).

Kecskesült

Görögország legtöbb vidékén ünnepi asztal része általában a kecskesült, időszaktól függetlenül. Lehet az karácsonyi vagy Húsvéti (főleg) asztal, vagy bármilyen öröm megünneplésére rendezett vendéglátás, a kecskesült mindig megállja a helyét az ünnepi asztalon, de a hétköznapokban is. Nem csoda, hisz rengeteg a kecske a sziklás, kopár hegyeken, főleg a szigeteken. Ezek a kecskék, melyek szabadon vannak tenyésztve, valami elképesztő tehetséggel másznak fel a  legmagasabb hegyek, legmeredekebb sziklafaira is. Húsuk talán a legegészségesebb, hisz növényekkel táplálkoznak, különlegesen szereik az olívafa leveleit. Már leírtam a kecskesült készítését ( kecskesült 1 , kecskesült 2 , kecskesült 3 ) így most csak a képeket mutatom meg. Én nagyon szeretem, ünnepekkor előszeretettel készítem, nagyon "hálás" étel, nem lehet csalódni benne, ráadásul  csak bedobom a sütőbe és ottfelejtem..