Skip to main content

Karditsa-i karácsonyi eledelek

Karditsa megye tulajdonképpen Görögország szíve. Nincs tenger mellett, fővárosa a híres Thesszáliai fennsíkon található. A megyének körülbelül 56.000 lakosa van, kik nagy része mezőgazdászatból, állattenyésztésből, fakitermelésből és bőrmegmunkálásból él. A megye központja Karditsa városa, mely a széles utairól, jól megtervezett városképéről és az első görög bicikliút hálózatról híres, persze nem szabad kihagyni a Karditsa-i bundákat és a jellegzetes tájszólást sem, melyet könnyen fel lehet ismerni.
Karditsa megyében él egy jellegzetes görög nyelvű népcsoport, a Karagunides-ek(Καραγκούνηδες). A Karditsa megyében ma is megtalálható téli ünnepi szokások nagyrésze tőlük származik.
De mik is ezek a szokások?


Karácsony elő-napján a háziasszonyok mindig elkészítik a Krisztuskenyeret (χριστόψωμο) és a tojásos kekszeket (αυγοκούλουρα). A Krisztuskenyér hagyományosan egy kerek kalács, melynek tetejét sokszor egészen művészien díszítik, de egészen biztosan a díszítés tartalmazza a keresztet is.

photo
A tojásos kekszek olyan kis száraz sütemények, általában csavart formájúak, melyeknek tésztája tojást is tartalmaz.
Az elkészített süteményekből mindig megajándékozzák a betlehemező gyerekeket, de az időseknek is, a rászorulóknak is visznek belőle. A süteménykészítéssel egy időben Karácsony elő-napján és Karácsony első napján a kandalló tüzébe tömjént szórnak, így riasztják el  a karácsonyi rossz manókat.

Karácsony másodnapján történik a disznóölés, amit "γουρνοχαρά"=disznóörömnek neveznek. Ugyanúgy, mint a magyaroknál, itt is minden részét felhasználják a disznónak, semmit nem dobnak el. A zsírt a főzéshez használják, valamint régen ebben tartósították, tárolták a húst, kolbászt is is. Készítenek kolbászt, a bőrből pedig a gyerekeknek labdát és a "γουρνοτσάρουχα"= disznócipőnek nevezett felhajló orrú lábbelit, mellyel a földekre járnak ki dolgozni.

Saját készítésű vasilopitám, recept a görögkonyhán.
December 31-n készül a Vasilopita, melyet éjfél után kell felvágni. A Vasilopitába mindig eldugnak egy érmét, melynek megtalálóját szerencse fogja az új évben érni. A vasilopita felvágásának megvan a maga rituáléja, úgy kell felvágni, hogy az egész kalács fel legyen vágva, ne maradjon olyan darab, amit nem osztanak ki. A kalácsot a ház urának kell feldarabolnia és az első 3 szelet a következőképpen lesz kiosztva: az első Krisztusé, a második Máriáé, a harmadik Szent Vasilis-é, aki egy görög szent melynek alakja mára összemosódott az általunk ismert piros ruhás Télapó alakjával. Ezek után a többi kalács kiosztódik a család többi tagja között. Ha senkinél nincs az érme, akkor az első három szeletben kell megkeresni, ekkor senki nem lesz különösen szerencsés az új évben, de a házon az illető szent áldása lesz.


Comments

Popular posts from this blog

Bujurdi (Μπουγιουρντί)

Apu és a babgulyás A mai babgulyás mellé, amit mindig szigorúan görögösen készítek, ami elsősorban azt jelenti, húsmentesen, készítettem kiegészítésképpen egy bujurdit . A bujurdi többféle lehet, a legismertebb  a paprika és feta sütőben. Leírom azt a változatot, amit mi nagyon szeretünk és bármilyen hamar összecsapott ebéd méltó kiegészítése (már ha éppen akadnak otthon hozzávaló alapanyagok).

Fügelekvár (Μαρμελάδα σύκο)

No itt az első aktuális beírás. Az utóbbi időben gyűjtögető életmódot folytatok:) Begyűjtök és elteszek:) Sajnos fügefa nincs a kertben és az udvaron. Férjem-uram semmiképpen nem akart, mert hogy olyan erősek a gyökerei, hogy később csak gondot okoznának a kertben vagy akár a ház alapjainál. Ugyanilyen okból nincsen eperfánk. Mindkettő miatt mindig szomorú vagyok, mikor eszembe jut, mert ez a két legnagyobb természetes árnyékot nyújtó nemesített fa Görögországban és annyira szerettem volna velük beárnyékolni a kertet. De végülis ami fa-dolog, azt ráhagyom, így fügefa nincs. Van viszont a környéken dögivel, úton útfélen. Nem mindegyiken van jó vagy bő gyümölcstermés, de sokszor kisebb nyeszlett fákon meglepően sok és jó minőségű füge terem. 

Kecskesült

Görögország legtöbb vidékén ünnepi asztal része általában a kecskesült, időszaktól függetlenül. Lehet az karácsonyi vagy Húsvéti (főleg) asztal, vagy bármilyen öröm megünneplésére rendezett vendéglátás, a kecskesült mindig megállja a helyét az ünnepi asztalon, de a hétköznapokban is. Nem csoda, hisz rengeteg a kecske a sziklás, kopár hegyeken, főleg a szigeteken. Ezek a kecskék, melyek szabadon vannak tenyésztve, valami elképesztő tehetséggel másznak fel a  legmagasabb hegyek, legmeredekebb sziklafaira is. Húsuk talán a legegészségesebb, hisz növényekkel táplálkoznak, különlegesen szereik az olívafa leveleit. Már leírtam a kecskesült készítését ( kecskesült 1 , kecskesült 2 , kecskesült 3 ) így most csak a képeket mutatom meg. Én nagyon szeretem, ünnepekkor előszeretettel készítem, nagyon "hálás" étel, nem lehet csalódni benne, ráadásul  csak bedobom a sütőbe és ottfelejtem..