Skip to main content

Karditsa-i karácsonyi eledelek

Karditsa megye tulajdonképpen Görögország szíve. Nincs tenger mellett, fővárosa a híres Thesszáliai fennsíkon található. A megyének körülbelül 56.000 lakosa van, kik nagy része mezőgazdászatból, állattenyésztésből, fakitermelésből és bőrmegmunkálásból él. A megye központja Karditsa városa, mely a széles utairól, jól megtervezett városképéről és az első görög bicikliút hálózatról híres, persze nem szabad kihagyni a Karditsa-i bundákat és a jellegzetes tájszólást sem, melyet könnyen fel lehet ismerni.
Karditsa megyében él egy jellegzetes görög nyelvű népcsoport, a Karagunides-ek(Καραγκούνηδες). A Karditsa megyében ma is megtalálható téli ünnepi szokások nagyrésze tőlük származik.
De mik is ezek a szokások?


Karácsony elő-napján a háziasszonyok mindig elkészítik a Krisztuskenyeret (χριστόψωμο) és a tojásos kekszeket (αυγοκούλουρα). A Krisztuskenyér hagyományosan egy kerek kalács, melynek tetejét sokszor egészen művészien díszítik, de egészen biztosan a díszítés tartalmazza a keresztet is.

photo
A tojásos kekszek olyan kis száraz sütemények, általában csavart formájúak, melyeknek tésztája tojást is tartalmaz.
Az elkészített süteményekből mindig megajándékozzák a betlehemező gyerekeket, de az időseknek is, a rászorulóknak is visznek belőle. A süteménykészítéssel egy időben Karácsony elő-napján és Karácsony első napján a kandalló tüzébe tömjént szórnak, így riasztják el  a karácsonyi rossz manókat.

Karácsony másodnapján történik a disznóölés, amit "γουρνοχαρά"=disznóörömnek neveznek. Ugyanúgy, mint a magyaroknál, itt is minden részét felhasználják a disznónak, semmit nem dobnak el. A zsírt a főzéshez használják, valamint régen ebben tartósították, tárolták a húst, kolbászt is is. Készítenek kolbászt, a bőrből pedig a gyerekeknek labdát és a "γουρνοτσάρουχα"= disznócipőnek nevezett felhajló orrú lábbelit, mellyel a földekre járnak ki dolgozni.

Saját készítésű vasilopitám, recept a görögkonyhán.
December 31-n készül a Vasilopita, melyet éjfél után kell felvágni. A Vasilopitába mindig eldugnak egy érmét, melynek megtalálóját szerencse fogja az új évben érni. A vasilopita felvágásának megvan a maga rituáléja, úgy kell felvágni, hogy az egész kalács fel legyen vágva, ne maradjon olyan darab, amit nem osztanak ki. A kalácsot a ház urának kell feldarabolnia és az első 3 szelet a következőképpen lesz kiosztva: az első Krisztusé, a második Máriáé, a harmadik Szent Vasilis-é, aki egy görög szent melynek alakja mára összemosódott az általunk ismert piros ruhás Télapó alakjával. Ezek után a többi kalács kiosztódik a család többi tagja között. Ha senkinél nincs az érme, akkor az első három szeletben kell megkeresni, ekkor senki nem lesz különösen szerencsés az új évben, de a házon az illető szent áldása lesz.


Comments

Popular posts from this blog

Fügelekvár (Μαρμελάδα σύκο)

No itt az első aktuális beírás. Az utóbbi időben gyűjtögető életmódot folytatok:) Begyűjtök és elteszek:) Sajnos fügefa nincs a kertben és az udvaron. Férjem-uram semmiképpen nem akart, mert hogy olyan erősek a gyökerei, hogy később csak gondot okoznának a kertben vagy akár a ház alapjainál. Ugyanilyen okból nincsen eperfánk. Mindkettő miatt mindig szomorú vagyok, mikor eszembe jut, mert ez a két legnagyobb természetes árnyékot nyújtó nemesített fa Görögországban és annyira szerettem volna velük beárnyékolni a kertet. De végülis ami fa-dolog, azt ráhagyom, így fügefa nincs. Van viszont a környéken dögivel, úton útfélen. Nem mindegyiken van jó vagy bő gyümölcstermés, de sokszor kisebb nyeszlett fákon meglepően sok és jó minőségű füge terem. 

Bujurdi (Μπουγιουρντί)

Apu és a babgulyás A mai babgulyás mellé, amit mindig szigorúan görögösen készítek, ami elsősorban azt jelenti, húsmentesen, készítettem kiegészítésképpen egy bujurdit . A bujurdi többféle lehet, a legismertebb  a paprika és feta sütőben. Leírom azt a változatot, amit mi nagyon szeretünk és bármilyen hamar összecsapott ebéd méltó kiegészítése (már ha éppen akadnak otthon hozzávaló alapanyagok).

Kecskesült

Görögország legtöbb vidékén ünnepi asztal része általában a kecskesült, időszaktól függetlenül. Lehet az karácsonyi vagy Húsvéti (főleg) asztal, vagy bármilyen öröm megünneplésére rendezett vendéglátás, a kecskesült mindig megállja a helyét az ünnepi asztalon, de a hétköznapokban is. Nem csoda, hisz rengeteg a kecske a sziklás, kopár hegyeken, főleg a szigeteken. Ezek a kecskék, melyek szabadon vannak tenyésztve, valami elképesztő tehetséggel másznak fel a  legmagasabb hegyek, legmeredekebb sziklafaira is. Húsuk talán a legegészségesebb, hisz növényekkel táplálkoznak, különlegesen szereik az olívafa leveleit. Már leírtam a kecskesült készítését ( kecskesült 1 , kecskesült 2 , kecskesült 3 ) így most csak a képeket mutatom meg. Én nagyon szeretem, ünnepekkor előszeretettel készítem, nagyon "hálás" étel, nem lehet csalódni benne, ráadásul  csak bedobom a sütőbe és ottfelejtem..