Skip to main content

Tojásos tészta egy halommal (Χυλοπίτες)

A mai bejegyzésben nincsenek megszépített, vágott képek, íme a pőre valóság, az én rendetlen konyhám, úgy, ahogy reggelente kinéz. Tudom vannak olyanok, akiknek a konyhája olyan mint egy látványkonyha, nos, én nem ezek közé tartozom, bár bevallom, nagyon szeretnék tökéletes háziasszony és nő lenni. Ezt ragozhatnám tovább még egy egész bejegyzésben, de a konyhám ilyetén bemutatását a tojásos tészta készítésének köszönhetjük.
A tojásos tészta, görög nevén "chilopites" elkészítésére egész nyáron készülődtem. Egyszerű egy dolog, mégis bonyolult. Mert nem érdemes belefogni csak kis mennyiségből, ahhoz meg, hogy az egész napomat rááldozzam, sosem volt eddig megfelelő időszak. Most D. szomszédnőm ijesztett rám azzal, hogy csütörtöktől végleg téliesbe fordul az idő és nem fognak megszáradni a tésztáim, így "rám parancsolt" :), hogy vasárnap tessék, szépen lássak neki. Annyi engedményt tett a szigorúságában, hogy megígérte, vasárnap reggel 9-kor átugrik, hogy együtt gyúrjuk össze a tésztát, és kinyújtsa nekem az első lapot, mivel nem voltam vele tisztában, milyen kemény kéne legyen az a tészta, és milyen vékony, vagy vastag a kinyújtott lap. Ezek olyan apró részletkérdések, melyekre jó ha más segítségével derül fény, és nem magamtól jövök rá, évek keserves próbálkozásai után, mint a pita-lap készítés tudományára.
D. nálam is termett ahogyan ígérte, és neki is szökött a munkának, mivelhogy nála már pár lap kinyújtva várta a vagdosást. D. nekem a vállamig ér, és mivel az én munkapadom külön az én méretemre volt készítve és 90 cm magas (no ugye, ebben hasonlítok Jula Child-ra, neki is magasított munkapadot csinált a férje :)) - így D. szegény alig látott fel a  munkafelületre :), aranyos volt, ahogy forgott, nyüzsgött. Itt megjegyzem, nekem mind ilyen emberekhez van szerencsém, akiknek nincs nyugtuk, D. is reggel 6-tól este 10-ig folyamatosan pörög, pedig 57 évesen ez már nem is olyan magától értetődő dolog.
Jöjjön a receptem (majd kiegészítem itt a zárójelben a kész tészta mennyiségével, még száradnak, de 2 kg-ra saccolom)

Hozzávalók, 14-15 nagy kerek laphoz:
* 1,5 l kecsketej
* 500 gr finomra darált búzadara
* 12 tojás
* 2 ek só
* annyi liszt, amennyit felvesz ahhoz, hogy nem túl puha, gyúrható tésztát kapjunk




Képek nagyban

A tojásokat felvertük, majd összekevertük a hideg tejjel. Beleöntöttük a búzadarát, hozzáadtuk a sót és lassanként a lisztet, addig, amíg jól gyúrható tésztát kaptunk. Ezt alaposan összegyúrtam, majd nagyobb darabokra vágtuk (3-szor akkorákra, mint amekkorát akkor vágok, mikor réteslapot nyújtok). A kisebb darabokat még átgyúrtuk a liszten, hogy ne legyenek ragadósak, jól lehessen nyújtani. Ez egy olyan része volt a munkafolyamatnak, melyet eddig nem csináltam, viszont nagyon megkönnyíti a lapok nyújtását. Igaziból itt gyakorlatban kéne mutatni, milyen állagú kell legyen a tészta.
Ezek után egyenként minden darabot kinyújtottam. A lapnak vastagabbnak kell lennie a réteslapnál, el kell képzelnünk a kész tésztát magunk előtt és majdnem olyan vastagra hagyjuk (fövéskor dagad még), én a bolti tésztánál kicsit vékonyabbra nyújtottam őket. A lapokat az egész lakásban szétterítettem, tiszta lepedőkre tettem száradni. Jutott belőlük a hálószobába, a gyerek szobájába és a kiadó stúdiónk asztalára is.

Ekkor lehetett kicsit lazítani. Mivel a levegő már nem olyan száraz, mint nyáron, várni kellett, hogy a lapok kicsit száradjanak. Olyan állagúra kell száradjanak, hogy lehessen őket úgy vágni, hogy több réteget egymásra helyezzünk. Ha túl nedves, a tésztadarabok egymásra tapadnak, ha túl száraz, vágás közben pattog a tészta, nem lehet szép szeleteket vágni. A stúdióban lévő szeletek túl hamar kiszáradtak, ott jobb a levegőáramlás, ezért az a két lap kicsit lezserül :) lett felvágva, de a többi tökéletes lett. A vágást a gépemmel kezdtem, van egy tésztavágó gépecském, de nem volt sehogy se jó, így inkább kézzel vagdostam össze az egészet. Eleinte az asztalon kezdtem, aztán átköltöztem az én magasságomhoz passzoló munkapadra, mert a hátam majd leszakadt. Nem írom le, hány órát szórakoztam vele, mert nem akarom a kedveteket elvenni tőle. A lakást azelőtt való nap takarítottam ki, így nem kellett azon sem idegeskednem, nehogy járva kelve a szobákban, kavarjuk a port, ami majd szépen beleáll a nedves tésztába. A levegő még tűrhetően száraz és meleg volt, így már majdnem készen vannak. Ma estefele már láttam, hogy holnap estére ha minden igaz, készen lesznek, ki lesznek rendesen száradva.
A darabok félujjnyi hosszúságúak és 05-1 cm szélesek.
Mikor beszáradnak, dobozba teszem őket és mikor megéhezünk, csak dobom onnan majd a forró vízbe :)
A képeket majd kiegészítem a dobozolással:)




Comments

Vicuska said…
Szép munka!!!! Érdekes a tészta összetétele.

Popular posts from this blog

Fügelekvár (Μαρμελάδα σύκο)

No itt az első aktuális beírás. Az utóbbi időben gyűjtögető életmódot folytatok:) Begyűjtök és elteszek:) Sajnos fügefa nincs a kertben és az udvaron. Férjem-uram semmiképpen nem akart, mert hogy olyan erősek a gyökerei, hogy később csak gondot okoznának a kertben vagy akár a ház alapjainál. Ugyanilyen okból nincsen eperfánk. Mindkettő miatt mindig szomorú vagyok, mikor eszembe jut, mert ez a két legnagyobb természetes árnyékot nyújtó nemesített fa Görögországban és annyira szerettem volna velük beárnyékolni a kertet. De végülis ami fa-dolog, azt ráhagyom, így fügefa nincs. Van viszont a környéken dögivel, úton útfélen. Nem mindegyiken van jó vagy bő gyümölcstermés, de sokszor kisebb nyeszlett fákon meglepően sok és jó minőségű füge terem. 

Bujurdi (Μπουγιουρντί)

Apu és a babgulyás A mai babgulyás mellé, amit mindig szigorúan görögösen készítek, ami elsősorban azt jelenti, húsmentesen, készítettem kiegészítésképpen egy bujurdit . A bujurdi többféle lehet, a legismertebb  a paprika és feta sütőben. Leírom azt a változatot, amit mi nagyon szeretünk és bármilyen hamar összecsapott ebéd méltó kiegészítése (már ha éppen akadnak otthon hozzávaló alapanyagok).

Kecskesült

Görögország legtöbb vidékén ünnepi asztal része általában a kecskesült, időszaktól függetlenül. Lehet az karácsonyi vagy Húsvéti (főleg) asztal, vagy bármilyen öröm megünneplésére rendezett vendéglátás, a kecskesült mindig megállja a helyét az ünnepi asztalon, de a hétköznapokban is. Nem csoda, hisz rengeteg a kecske a sziklás, kopár hegyeken, főleg a szigeteken. Ezek a kecskék, melyek szabadon vannak tenyésztve, valami elképesztő tehetséggel másznak fel a  legmagasabb hegyek, legmeredekebb sziklafaira is. Húsuk talán a legegészségesebb, hisz növényekkel táplálkoznak, különlegesen szereik az olívafa leveleit. Már leírtam a kecskesült készítését ( kecskesült 1 , kecskesült 2 , kecskesült 3 ) így most csak a képeket mutatom meg. Én nagyon szeretem, ünnepekkor előszeretettel készítem, nagyon "hálás" étel, nem lehet csalódni benne, ráadásul  csak bedobom a sütőbe és ottfelejtem..