A paradicsomos eltevések előzményei ( lecsó, zakuszka, paradicsomlé) után, nem is olyan régen, sor került a paradicsompaszta elkészítésére. Hagyományos görög módon szerettem volna készíteni, kihasználva a mediterrán nap erejét. Nem nehéz, csak idő-, valamint megfelelő helyigényes a dolog. Az ami visszatartó erő lehet, hogy elég sok a bíbelődés vele, miközben nagyon sok paradicsomból rendkívül kevés paradicsompaszta lesz. Annak viszont a színe és íze fantasztikus!
Legelőszőr is túlérett paradicsomokat kell választani, majd ezeket megmosni, pucolni, minden fekete részt kivágni. E művelet után én kettévágtam a paradicsomokat, majd betettem őket az előtte kimosott ládába. Minden réteget alaposan beszórtam durva sóval. Ezt kitettem az udvarra. Ehhez a művelethez szükség van egy nagy darab tüll vagy géz-anyagra, amivel be lehet takarnia ládát, mert tele lesz kicsi legyekkel. Árnyékos helyen kell hagyni őket gondolkodni 2-3 napot. Én 1 nap után beszedtem őket, mert tele lettek legyecskével, átmostam őket, majd áttettem egy nagy tepsibe, ahol megint besóztam őket és leterítettem egy tüll-anyaggal. Még egy napot hagytam őket így állni.
Ezt a jól átszűrt paradicsomlevet ekkor betettem egy párnahuzatba. Rögtön átfolyt rajta egy adag piros lé, ezt felhasználtam levesbe. A párnahuzatot a maradékkal kivittem az udvarra és felkötöttem egy árnyékos helyre, hadd folyjon ki a fölösleges lé. Egy napot hagytam így. Érdekes, hogy ami csöpögött belőle, már fehér színű volt.
Miután alaposan kicsöpögött, 2 napon át a napon aszalódott, ismét sűrű géz-anyaggal leterítve. Az eredmény egy nagyon ízletes, gyönyörű színű paradicsompaszta lett. Ezt tisztára mosott üvegbe tettem, a tetejére olívaolajat öntöttem és betettem a hűtőmbe.
Tegnapelőtt felhasználtam egy kiskanállal a töltött kalamari-ba, aminek csodás színe lett tőle.
Comments