Skip to main content

Marhahús bébicukkinikkel (Μοσχαράκι καπαμά με κολοκυθάκια)

Ma volt az a nap, amikor annyit ettem, hogy még mindig rosszul érzem magam, pedig azóta már egy nagyot sétáltam is, hátha könyebb lesz az emésztés. Történt ez úgy, hogy a mai ebéddel nagyon elpepecseltem, a zöldségeket rendre tettem az ételhez, majd mikor megfőttek kiszedtem, és mivel nem reggeliztem rendesen, hát a kóstólás mindig úgy sikerült, hogy egy kis tányérra való ételt befaltam. Így mire ebédhez kerültem már igaziból nekem nem szabadott volna ennemn, de annyira szeretem én is ezt az ételt, hogy nem álltam meg és rendesen beebédeltem. Na azóta csak nyögök, pedig a kutyát is megsétáltattam, de a pocakom nem akar a helyére kerülni. Szinte hihetetlen, hogy erről az ételről csak felületesen írtam ITT.
Annyira hétköznapinak éreztem, hogy eddig nem tartottam érdemesnek arra, hogy bővebb beszámolót kapjon. Pedig elég nagy odafigyelés kell ahhoz, hogy az étel olyan állagú legyen, amilyennek lennie kell, hisz össze kell főzni húst és zöldséget, mindkettőnek puhának kell lennie, de egyiknek sem szabad szétfőnie. Habár én a marhahúst úgy szeretem, annyira puhán, hogy majdnem szét van főve.. A zöldségeknek azonban nem szabad túl sokat főniük, azért, hogy normális tartásuk legyen majd a tányéron, de élvezhető legyen szájunk, nyelvünk, ízlelőbimbóink által is.


Hozzávalók:

1 kg marhahús, nagyobb darabokra vágva
2-3 cikk fokahagyma
1 hagyma apróra vágva
1 kg bébicukkini
2-3 krumpli nagy kockákba vágva
2-3 sárgarépa karikázva
2 lk paradicsompaszta
van aki tesz hozzá késhegynyi cukrot (én nem)
2 lk apróra vágott petrezselyemzöld
só, bors

A marhahúst itt az ilyen paradicsomos, fazakas ételekhez mindig nagy kockákra vágva kérik és kapják  hentestől, ezeket "merides"-nek nevezik ami tulajdonképpen adagot jelent. Valamikor a görög ételeket megpróbáltam magyarosan kis kockára vágott hússal elkészíteni, de nem ízlett, úgyhogy maradok a görög ételek görögös elkészítési módjánál. A húskockák mindegyikébe szoktam szúrni egy kis darab fokhagymát. Utána a húsokat konyhapapírra teszem és felitatom a nedvességet, majd kisütöm forró, bő olívaolajban, kuktába teszem.Az olajban megfuttatom a  hagymát, a krumplit és sárgarépát, majd a húshoz teszem. felöntöm vízzel, a vízben elkeverem a paradicsompasztát. Annyi víz kell, hogy majdnem ellepje a hozzávalókat. Sózom, borsozom és fedelét becsukva, odateszem főni. Kb. 10-15 perc múlva kinyitom, kiszedem a krumplikat és sárgarépát, a húst tovább hagyom puhuljon. Kb. 30 perc múlva a húsnak is kész kell lennie. Én ilyenkor le szoktam szűrni a levet, áttöröm, hogy a krumpliról leszakadt darabkák, meg a  hagyma is átpréselődjön. Visszateszem a lét és a húst és hozzáteszem a cukkinit, becsukom a fedőt és megint annyit főzöm, amennyi a cukkiniknek kell, kb. még 10 perc. Mindent vigyázva kiszedek, majd a levet besűrítem egy kanál liszttel, még 5 percet nagyon alacsony hőfokon főzöm majd tálalok. A gyereknek mindig van hozzá rizs is, mi friss kenyérrel szoktuk fogyasztani, hisz ez egy olyan étel ahol köret és hús együtt vannak.


Comments

Popular posts from this blog

Fügelekvár (Μαρμελάδα σύκο)

No itt az első aktuális beírás. Az utóbbi időben gyűjtögető életmódot folytatok:) Begyűjtök és elteszek:) Sajnos fügefa nincs a kertben és az udvaron. Férjem-uram semmiképpen nem akart, mert hogy olyan erősek a gyökerei, hogy később csak gondot okoznának a kertben vagy akár a ház alapjainál. Ugyanilyen okból nincsen eperfánk. Mindkettő miatt mindig szomorú vagyok, mikor eszembe jut, mert ez a két legnagyobb természetes árnyékot nyújtó nemesített fa Görögországban és annyira szerettem volna velük beárnyékolni a kertet. De végülis ami fa-dolog, azt ráhagyom, így fügefa nincs. Van viszont a környéken dögivel, úton útfélen. Nem mindegyiken van jó vagy bő gyümölcstermés, de sokszor kisebb nyeszlett fákon meglepően sok és jó minőségű füge terem. 

Bujurdi (Μπουγιουρντί)

Apu és a babgulyás A mai babgulyás mellé, amit mindig szigorúan görögösen készítek, ami elsősorban azt jelenti, húsmentesen, készítettem kiegészítésképpen egy bujurdit . A bujurdi többféle lehet, a legismertebb  a paprika és feta sütőben. Leírom azt a változatot, amit mi nagyon szeretünk és bármilyen hamar összecsapott ebéd méltó kiegészítése (már ha éppen akadnak otthon hozzávaló alapanyagok).

Kecskesült

Görögország legtöbb vidékén ünnepi asztal része általában a kecskesült, időszaktól függetlenül. Lehet az karácsonyi vagy Húsvéti (főleg) asztal, vagy bármilyen öröm megünneplésére rendezett vendéglátás, a kecskesült mindig megállja a helyét az ünnepi asztalon, de a hétköznapokban is. Nem csoda, hisz rengeteg a kecske a sziklás, kopár hegyeken, főleg a szigeteken. Ezek a kecskék, melyek szabadon vannak tenyésztve, valami elképesztő tehetséggel másznak fel a  legmagasabb hegyek, legmeredekebb sziklafaira is. Húsuk talán a legegészségesebb, hisz növényekkel táplálkoznak, különlegesen szereik az olívafa leveleit. Már leírtam a kecskesült készítését ( kecskesült 1 , kecskesült 2 , kecskesült 3 ) így most csak a képeket mutatom meg. Én nagyon szeretem, ünnepekkor előszeretettel készítem, nagyon "hálás" étel, nem lehet csalódni benne, ráadásul  csak bedobom a sütőbe és ottfelejtem..