Skip to main content

Mandulás hókifli (Κουραμπιέ)

Elkészült az egyik leghagyományosabb karácsonyi édesség, a mandulás hókifli. Nekem személy szerint ez a kedvenc karácsonyi süteményem, reggel kávéval..hmmmm...a nap fénypontja:) 
Most kétféleképpen formáztam őket, kis labdákra és magyaros hókifli formájúra, de ez utóbbi végülis nem talál hozzá, jobban szeretem ha kissé vastagabb a sütemény, ahogyan eredetileg kell készíteni. Jöjjön a leírás.

Hozzávalók:
* 270 gr növényi margarin
* 270 gr vaj
* 900 gr finomliszt (nem kenyérliszt)
* 180 gr porcukor
* 1 kiskanál sütőpor
* 1 kis fiola vaníliapor (kb. 1/2 kiskanálnyi)
* 1/2 csésze konyak
* 1 nagy narancs reszelt héja
* 180 gr tisztított mandula a barna héjával együtt


Elkészítés:
A hozzávalók összevegyítése előtt jóval a mandulát tepsiben kicsit megpirítjuk majd mozsárban nagyon durvára összetörjük. Úgy finom ha egészben is maradnak szemek, de legalább negyedben. tehát éppen-hogy egy kicsit meg kell őket potyolgatni..


A tésztához valók közül semminek nem kell szoba-hőmérsékletűnek lennie, mindent ki lehet abban a pillanatban kapni a hűtőszekrényből. Viszont a vajat, margarint jó kis kockákra vágni, hogy megkönnyítsük a mixer munkáját. Először a vajat és a margarint a porcukorral mixerbe tesszük és alaposan összekavarjuk. Én a mixer dagasztó-karjait szoktam használni erre a célra, mivel a hideg margarin és vaj elég kemény. Mikor eléggé összekavarodtak, hozzájuk adom a többi hozzávalót, majd a kezemmel gyúrom végül össze az egészet. A mandulát és a lisztet utoljára adagoljuk, óvatosan, megtörténhet, hogy 100 gr-l több vagy kevesebb liszt kell bele, attól függ milyen a típusa, sikér-tartalma. Tehát mikor úgy látjuk, hogy a tészta összeállt és nem ragad, de még puha, készen van. Vigyázat, kevés liszt sem mehet bele, mert a hideg vaj is csalóka, ha nincs elég liszt benne, szétfolyik a sütőben. Én tegnap a "mindenre használatos" kék görög lisztet használtam hozzá és kb. 175 gr-t vett fel a tészta. Nem kell sokat gyúrni, csak addig, amíg a massza összeáll és a mandulák egyenletesen elosztódnak benne!


Különféle formákat készítünk, mi a kisebb darabokat szeretjük legjobban, a kis labdákat. 180 fokos előmelegített sütőben 20-25 perc alatt szép rózsaszínre kell sütni őket. A képen a kerek formájúak már meg vannak sülve.


Miután kihűlnek "virágvízzel" (pl. rózsavíz) megspricceljük mindkét oldalukon. Ezután alaposan megforgatjuk őket porcukorban. Ez a fázis elhagyható, ha nincs megfelelő virágvíz, viszont éppen ez a jellegzetes íz az, ami elkülöníti ezt a süteményt a magyar típusú hókiflitől.


Egy tálra halmozzuk hegyszerűen:)


Comments

Popular posts from this blog

Fügelekvár (Μαρμελάδα σύκο)

No itt az első aktuális beírás. Az utóbbi időben gyűjtögető életmódot folytatok:) Begyűjtök és elteszek:) Sajnos fügefa nincs a kertben és az udvaron. Férjem-uram semmiképpen nem akart, mert hogy olyan erősek a gyökerei, hogy később csak gondot okoznának a kertben vagy akár a ház alapjainál. Ugyanilyen okból nincsen eperfánk. Mindkettő miatt mindig szomorú vagyok, mikor eszembe jut, mert ez a két legnagyobb természetes árnyékot nyújtó nemesített fa Görögországban és annyira szerettem volna velük beárnyékolni a kertet. De végülis ami fa-dolog, azt ráhagyom, így fügefa nincs. Van viszont a környéken dögivel, úton útfélen. Nem mindegyiken van jó vagy bő gyümölcstermés, de sokszor kisebb nyeszlett fákon meglepően sok és jó minőségű füge terem. 

Bujurdi (Μπουγιουρντί)

Apu és a babgulyás A mai babgulyás mellé, amit mindig szigorúan görögösen készítek, ami elsősorban azt jelenti, húsmentesen, készítettem kiegészítésképpen egy bujurdit . A bujurdi többféle lehet, a legismertebb  a paprika és feta sütőben. Leírom azt a változatot, amit mi nagyon szeretünk és bármilyen hamar összecsapott ebéd méltó kiegészítése (már ha éppen akadnak otthon hozzávaló alapanyagok).

Kecskesült

Görögország legtöbb vidékén ünnepi asztal része általában a kecskesült, időszaktól függetlenül. Lehet az karácsonyi vagy Húsvéti (főleg) asztal, vagy bármilyen öröm megünneplésére rendezett vendéglátás, a kecskesült mindig megállja a helyét az ünnepi asztalon, de a hétköznapokban is. Nem csoda, hisz rengeteg a kecske a sziklás, kopár hegyeken, főleg a szigeteken. Ezek a kecskék, melyek szabadon vannak tenyésztve, valami elképesztő tehetséggel másznak fel a  legmagasabb hegyek, legmeredekebb sziklafaira is. Húsuk talán a legegészségesebb, hisz növényekkel táplálkoznak, különlegesen szereik az olívafa leveleit. Már leírtam a kecskesült készítését ( kecskesült 1 , kecskesült 2 , kecskesült 3 ) így most csak a képeket mutatom meg. Én nagyon szeretem, ünnepekkor előszeretettel készítem, nagyon "hálás" étel, nem lehet csalódni benne, ráadásul  csak bedobom a sütőbe és ottfelejtem..