Na mindenkit üdvözlök, egyszerûen képtelen vagyok idekeveredni. Mai hírek: MEGJÖTT A TÉL! Olyan havas esõ és néha jeges esõ van, dübörögteti mellettem az ablakot, tiszta félelmetes. Nagy erõsségû szélvihar volt ma többször is, na de nem baj, mert eddig alig esett, ideje volt kicsit a télre is ráérezni mielõtt végleg beállna a tavasz.
Beindultak a foglalások is, rengeteg a munkám, de azért igyekszem a BLOGba is jönni ahogy lehet. Most kaptok tõlem egy guszta képet:)
Beindultak a foglalások is, rengeteg a munkám, de azért igyekszem a BLOGba is jönni ahogy lehet. Most kaptok tõlem egy guszta képet:)
Egyik este ideszólt a férjem egyik olyan barátformája :) , hogy ugye beigért nekünk egy kakast (õ orvos, de van vagy 30 tyúkja, kakasa) és most eljött az ideje, hogy az ígéretét beteljesítse. Ez egy vasárnap este volt, amikor már csak lustálkodásra lett volna kedvünk. OK, elzavarom a férjecském, menjen már, hozza haza a kakast, gondolván, majd holnap megfõzõm és várván egy konyhakész kakaskát.
Hát megjön a férjem egy zsákbakakassal!! Egy élõvel!! Na nagy bajban voltunk, mert se tyúkketrec, de se levágni nem tudtuk. Végül kakaskoma 2 éjszakát aludt a garázsban, jól összetojta, reggelente a férjem ölben vitte ki a hátsókertbe ahol egész nap megkötve legelészett :), mert ugye nem engedthettük szabadon, egyrészt nehogy meglógjon, másrészt a kutyánk biztosan díjazott volna egy kis friss kakashúst! :)
Végül egy falubelink levágta és megkopasztotta seperc alatt én meg finom boros-paradicsomos kakaskát fõztem belõle!
Az elkészítési módja majdnem mindenhol Görögországban ugyanaz, kevés változtatásokkal. Paradicsomosan! A legfinomabb állítólag Korfun, ahol van egy külön neve, most nem jut eszembe és nincs időm keresgélni, bocsánat:)
Hát megjön a férjem egy zsákbakakassal!! Egy élõvel!! Na nagy bajban voltunk, mert se tyúkketrec, de se levágni nem tudtuk. Végül kakaskoma 2 éjszakát aludt a garázsban, jól összetojta, reggelente a férjem ölben vitte ki a hátsókertbe ahol egész nap megkötve legelészett :), mert ugye nem engedthettük szabadon, egyrészt nehogy meglógjon, másrészt a kutyánk biztosan díjazott volna egy kis friss kakashúst! :)
Végül egy falubelink levágta és megkopasztotta seperc alatt én meg finom boros-paradicsomos kakaskát fõztem belõle!
Az elkészítési módja majdnem mindenhol Görögországban ugyanaz, kevés változtatásokkal. Paradicsomosan! A legfinomabb állítólag Korfun, ahol van egy külön neve, most nem jut eszembe és nincs időm keresgélni, bocsánat:)Szóval a paradicsomos kakast (Kokkora kokkiniszto me hilopitesz) én a következőképpen készítettem Éviai módra:
Miután 2 napot hagytam a frissen levágott húst a hütőben, feldaraboltam az állatot, ügyelve arra, ne vágjam a csontot és így ne legyenek az ételben csontszilánkok. A hátát, nyakát, szárnyait félretettem valamikor húslevesnek, a jelen ételbe csak a mellét és lábait használtam fel, mivelhogy mi 3-n vagyunk, így ez bőven elég volt.
A darabokat gázláng fölött kicsit átpörcöltem, hogy a maradék apró szőrők-tollak is leégjenek, majd olívaolajon, magas hőfokon megsütöttem kicsit őket. Mikor már mindkét oldaluk piros volt, nyakon öntöttem őket egy borospohár száraz vörösborral és fél borospohár konyakkal, megvártam míg az alkoholgőz elszállt:)
A kuktában megintcsak olívaolajon egy apróra vágott hagymát megfuttatam, mikor üveges lett, beledobtam még 3 gerezd fokhagymát, majd a húst, szépen egymás mellé helyezve a finom boros-konyakos levével együtt. Felöntöttem egy turmixolt paradicsomkonzervvel (egészben paradicsomok lében, 250 ml) majd ízesítettem: só, bors, 4-5 szegfűbors és egy fél ceruza nagyságú fahéjdarab. Annyi vízzel pótoltam, hogy ellepje a húsokat. Ezt majdnem 2 órát főztem a legalacsonyabb hőfokon, időközben ki-kinyitottam, de nagyon nehezen puhult, hisz szabadon rohangáló kakaska volt.
Mikor megpuhult a hús, kivettem a léből és félretettem egy tűzálló tálba, a levet leszűrtem és áttörtem szitán, kiszedegetve a csontszilánkokat amik minden igyekezetem ellenére voltak (nem turmizoltam, nehogy csontszilánkokat turmixoljak).
Ezután a levet(mártást) visszatettem a tűzre, picit megsóztam (kóstolás után), egy pohár vízzel pótoltam majd mikor forrni kezdett, beledobtam fél kiló házi tésztát, aminek itt HILOPITA a neve és kecsketejből készítik. Figyeltem, nehogy kevés legyen a lé, és ha láttam hogy nagyon elfőtt, forró vízzel picit pótoltam. A vége fele nagyon lassú tűz kell neki és finom kavarás is néha, mert odaragad ha nem, szóval figyelni kell!
A végeredmény a képen látható, mindenki imádja nálunk:).
Miután 2 napot hagytam a frissen levágott húst a hütőben, feldaraboltam az állatot, ügyelve arra, ne vágjam a csontot és így ne legyenek az ételben csontszilánkok. A hátát, nyakát, szárnyait félretettem valamikor húslevesnek, a jelen ételbe csak a mellét és lábait használtam fel, mivelhogy mi 3-n vagyunk, így ez bőven elég volt.
A darabokat gázláng fölött kicsit átpörcöltem, hogy a maradék apró szőrők-tollak is leégjenek, majd olívaolajon, magas hőfokon megsütöttem kicsit őket. Mikor már mindkét oldaluk piros volt, nyakon öntöttem őket egy borospohár száraz vörösborral és fél borospohár konyakkal, megvártam míg az alkoholgőz elszállt:)
A kuktában megintcsak olívaolajon egy apróra vágott hagymát megfuttatam, mikor üveges lett, beledobtam még 3 gerezd fokhagymát, majd a húst, szépen egymás mellé helyezve a finom boros-konyakos levével együtt. Felöntöttem egy turmixolt paradicsomkonzervvel (egészben paradicsomok lében, 250 ml) majd ízesítettem: só, bors, 4-5 szegfűbors és egy fél ceruza nagyságú fahéjdarab. Annyi vízzel pótoltam, hogy ellepje a húsokat. Ezt majdnem 2 órát főztem a legalacsonyabb hőfokon, időközben ki-kinyitottam, de nagyon nehezen puhult, hisz szabadon rohangáló kakaska volt.
Mikor megpuhult a hús, kivettem a léből és félretettem egy tűzálló tálba, a levet leszűrtem és áttörtem szitán, kiszedegetve a csontszilánkokat amik minden igyekezetem ellenére voltak (nem turmizoltam, nehogy csontszilánkokat turmixoljak).
Ezután a levet(mártást) visszatettem a tűzre, picit megsóztam (kóstolás után), egy pohár vízzel pótoltam majd mikor forrni kezdett, beledobtam fél kiló házi tésztát, aminek itt HILOPITA a neve és kecsketejből készítik. Figyeltem, nehogy kevés legyen a lé, és ha láttam hogy nagyon elfőtt, forró vízzel picit pótoltam. A vége fele nagyon lassú tűz kell neki és finom kavarás is néha, mert odaragad ha nem, szóval figyelni kell!
A végeredmény a képen látható, mindenki imádja nálunk:).
Comments