Ágni görög konyhája

Az igazság az, hogy ezt a receptet valahogy az emlékeim alapján állítottam össze. Valamikor a 87-90-s években sokat jártam a Pelloponéz félszigetre, egy ókori Olympia közeli faluba, ahol sokszor készítették. Most, hogy kézproblémám miatt azt sem tudom, mit találjak ki, hogy kaja is legyen, de ne kelljen órákig vele babrálni, ez jutott szembe. Nem mintha nem kéne külön sütögetni a  padlizsánszeletreket, de valahogy mégsem telt sok időbe mert csak egy tepsinyi mennyiséget készítettem. Aki szereti az olívaolajas, cuppogós kajákat, az olvasson tovább:)

A tegnapelőtti olívaszüreti post után, jöjjön a folytatás is. A magokat leszedjük, de hogyan tovább és miért? Eben a bejegyzésben azokhoz is szólok, akik nyaranta olívaolajat szoktak nálunk vásárolni. Általánosan számolva kb. 100 l olívaolajat szoktak tőlem magyar turisták elvinni, ami persze nem sok, szerencsére, mert így tudom biztosítani a házi olajat. Ezzel kapcsolatban is szeretnék néhány információt megosztani veletek, és válaszolni arra a kérdésre, érdemes-e, szabad-e házi olajat venni vagy maradjunk a super-marketekben árusított, ellenőrzött, "biztos" változatnál.

Ez egy jellegzetes hegyvidéki étel a Pelion környékéről. Nevének eredetét igaziból senki nem tudja, azonban azt mesélik a nagy öregek, hogy valamikor Pelion vidékén termesztettek egy spetzá nevű csípős paprikát és innen a név (spétzá+fái=étel). Mindenesetre pikáns, laktató, nehezen emészthető, igazi téli ínyencség, melyet különösen kandalló melletti hideg estéken, egy jó pohár bor társaságában illik elfogyasztani. Tulajdonképpen az előételek kategóriájába tartozik, de borkorcsolyaként fogyasztandó.

Köszönöm Mártának az értesítést és nem tudom megállni, hogy ne vegyem magamhoz a cikket:) Felülmúlta az elképzeléseket a Kolozsváron rendezett 5. Nemzetközi Szabadtéri Főzőverseny szombati rekordállítási kísérlete: Kiss-Budai Tibornak az eredetileg tervbe vett 1500 fő helyett 1700 személy számára sikerült tálalnia a stifado nevű, hagyományos görög ételkülönlegességet.

Lassan de biztosan kezdődik a  szüret. Habár a termés még zöld, mindennap mostmár érnek be a fekete szemek, ezeket pedig a termelők és fatulajdonosok elkezdték összeszedni a  fák alól. Én magam nem tudok szüretelni, de a saját, kevéske termésünk le lesz majd időben szedve és eltéve. Olvasóm kérdésére válaszolván: a bogyó nyersen ehetetlen! Egyrészt rettenetesen keserű, másrészt nyers, kemény, sótalan, íztelen. A fogyasztáshoz páclébe kell tenni, melyben megérlelődik és elveszti kesernyés ízét, nem utolsósorban pedig megpuhul kicsit.

Újabb kérésre jöjjön egy post a sztifádóról. A sztifádó tulajdonképpen a vadhús görög elkészítési módszere és vidékről vidékre változhat. A köztudatban a nyúlhúshoz kapcsolódik, azonban ma már korántsem készítik csak a  nyulat ilyen módon. A leggyakrabban készített változat az valóban nyúlhúsból készül, majd következik a marhahús, csirke, majd húsnélküli sztifádók, mint pl. a gomba és óriásbab, sztifádó módon való elkészítése. A sztifádó ugyanis nem receptet jelent, hanem jelzi az alapanyag, a hús, elkészítési módját.

A múlt héten lehavazott a hegyekben, ami eléggé lehűtötte a levegőt és nem kedvez az olívabogyó hamari érésének. A tengerhez közeli területeken hamarabb feketednek, míg magasabb helyeken még mindig vannak olyan fák, melyeken teljesen zöld minden bogyó. A legalább 4 napja tartó verőfényes, mediterrán napos idő azonban hősiesen harcol a hideggel, mostmár reggel 10 fokkal kezdünk és délben feltornássza magát 17-18-ra még itt, 200 m magasban is. Az udvarunkon lévő terméshelyzet a következő: