Skip to main content

Sztracsiatella

A "straciatella" név tulajdonképpen egy olasz "alla Romana" típusú tojásos levesre vonatkozna eredetileg. Ezt a levest úgy készítik, hogy az eredeti húsleveshez felvert tojást (amit néha grízzel kevernek el) adnak, lassan adagolva, így a tojás apró kis főtt darabkákat képez a levesben, ezeket hívják "straciatella"-nak. Európában a straciatella elnevezést manapság legfőképpen egy olyan fagylalt típusra használják, melyben az eredeti straciatella leves-re emlékeztetően  apró kis csokidarabok vannak. Természetesen ezt a csokifajtát is egy olasz találta ki, mégpedig Enrico Panattoni, egy Bergamo-i "gelateria" tulajdonosa.


A jelen édesség egy sütemény, de a nevét valószínűleg éppen azért kapta, mert a tejszínes krémbe csokoládét kell reszelni, amitől megvan a "straciatella" jelleg. A receptet az egyik FB csoportomban találtam, eredetileg hibásan, amire szerencse a készítés során rájöttem, így mostmár közreadhatom a helyes receptet.


Hozzávalók:

* 1 liter tej
* 2 dl búzadara
* 2 dl cukor
* 2 tojás sárgája
* csipet só
* kb. 30 db puha cukros tetejű babapiskóta (2 doboz)
* 12,5 dkg vaj (fél vaj)
* fél liter édes tejszín vagy tejszín+ 3-4 ek porcukor
* 1 tábla étcsoki
* 2 ek. kakaópor (keserű)


Elkészítés:

A tejben elkevertem a csipet sót, búzadarát, cukrot és az enyhén felvert tojásokat, majd lassú tűzön, folytonos kavargatás mellett felfőztem. Miután felfőtt még pár percet főztem, vigyázva nehogy odakapjon. Addig kell főzni, amíg jó vastag krém lesz belőle (3-5 perc felfövés után). Hagytam szoba-hőmérsékletűre hűlni, illetve besegítettem azzal, hogy a lábost beletettem egy nagy tál hideg vízbe. Közben meg-megkavartam, ne legyen bőrös a teteje. Mikor szobahőmérsékletűre hűlt, hozzáadtam az ugyancsak konyhai melegben megpuhult vajat felkockázva, és az egészet simára kikevertem.

A tejszínt annyi cukorral vertem fel, hogy nekem tetszetős édességű krémet kapjak. Belereszeltem a csokoládét (a reszelő nagy lyukú oldalán) és egyenletesre kevertem.

Kivettem egy 20x30 cm-s tálat. A piskótákat egyenként tejbe áztattam (sztem jobb lett volna ha cukros tejbe áztatom, de lehet akár kakaóba vagy konyakos kávéba is, ahogy a tiramisunál), majd lerétegeztem a tál aljába. Az első réteg piskótára elkentem a búzadarás krém felét, majd erre a tejszínes straciatella krém felét. Erre jött még egy réteg piskóta, majd búzadarás krém és tejszínes krém. A krém tetejére szórtam egy adag részelt csokoládét, amit reszeléskor félrettem, és megszórtam a kakaóval. Befedtem vigyázva alufóliával és másnapig hűtőbe tettem.
Finom édesség, nagyon jól esett a zsíros húsvéti ételek után hűvösebbre vágyó gyomrunknak.







Comments

Popular posts from this blog

Fügelekvár (Μαρμελάδα σύκο)

No itt az első aktuális beírás. Az utóbbi időben gyűjtögető életmódot folytatok:) Begyűjtök és elteszek:) Sajnos fügefa nincs a kertben és az udvaron. Férjem-uram semmiképpen nem akart, mert hogy olyan erősek a gyökerei, hogy később csak gondot okoznának a kertben vagy akár a ház alapjainál. Ugyanilyen okból nincsen eperfánk. Mindkettő miatt mindig szomorú vagyok, mikor eszembe jut, mert ez a két legnagyobb természetes árnyékot nyújtó nemesített fa Görögországban és annyira szerettem volna velük beárnyékolni a kertet. De végülis ami fa-dolog, azt ráhagyom, így fügefa nincs. Van viszont a környéken dögivel, úton útfélen. Nem mindegyiken van jó vagy bő gyümölcstermés, de sokszor kisebb nyeszlett fákon meglepően sok és jó minőségű füge terem. 

Bujurdi (Μπουγιουρντί)

Apu és a babgulyás A mai babgulyás mellé, amit mindig szigorúan görögösen készítek, ami elsősorban azt jelenti, húsmentesen, készítettem kiegészítésképpen egy bujurdit . A bujurdi többféle lehet, a legismertebb  a paprika és feta sütőben. Leírom azt a változatot, amit mi nagyon szeretünk és bármilyen hamar összecsapott ebéd méltó kiegészítése (már ha éppen akadnak otthon hozzávaló alapanyagok).

Kecskesült

Görögország legtöbb vidékén ünnepi asztal része általában a kecskesült, időszaktól függetlenül. Lehet az karácsonyi vagy Húsvéti (főleg) asztal, vagy bármilyen öröm megünneplésére rendezett vendéglátás, a kecskesült mindig megállja a helyét az ünnepi asztalon, de a hétköznapokban is. Nem csoda, hisz rengeteg a kecske a sziklás, kopár hegyeken, főleg a szigeteken. Ezek a kecskék, melyek szabadon vannak tenyésztve, valami elképesztő tehetséggel másznak fel a  legmagasabb hegyek, legmeredekebb sziklafaira is. Húsuk talán a legegészségesebb, hisz növényekkel táplálkoznak, különlegesen szereik az olívafa leveleit. Már leírtam a kecskesült készítését ( kecskesült 1 , kecskesült 2 , kecskesült 3 ) így most csak a képeket mutatom meg. Én nagyon szeretem, ünnepekkor előszeretettel készítem, nagyon "hálás" étel, nem lehet csalódni benne, ráadásul  csak bedobom a sütőbe és ottfelejtem..