Skip to main content

Citromlekvár (Μαρμελάδα λεμονιού)

A citromot már elég rég leszüreteltük, aztán bebizonyosodott, hogy siettünk vele. Ugyanis a citromfa gyümölcsét egészen a nyár beköszöntéséig a fán lehet hagyni. Ami miatt leszedik, az egyrészt az eladás, másrészt a fagytól való félsz. Mi is a fagy miatt szedtük le, aztán pár hideg nap után megint beállt a mérsékelt mediterrán tél. Azért biztos ami biztos, a szüret az éjjeli fagyok beállta előtt megvolt.






A citrom egy nagyon könnyen kezelhető gyümölcs, mert hidegben hónapokig eláll. Az is igaz, hogy a színe a tárolás alatt egyre sötétebb, azt nem tudnám megmondani az ipari tárolás és szállítás alatt mivel kezelik őket, ahhoz, hogy üde sárgák maradjanak. Az enyémeket egy ideig csak a pincében tartottam, aztán bekerültek a hűtőbe. Hamarabb fel kellett volna használnom őket, de sok volt belőlük (mindig akad kifogás a lustaságra..). A folyamatos csavarás mellett még jó adag van, amiből valami mást lehet készíteni. Így hát tegnapelőtt nekifogtam egy adag citromlekvár elkészítésének.


Körülbelül 2.300 gr citromra volt szükségem ahhoz, hogy 1 kg fehér bélhez jussak. A citromokat először alaposan megmostam, habár saját citromok, amik nem voltak kezelve és csak esővíz érte őket, de jobb azért rendesen átmosni mindet.


Először a reszelő apró lyukú oldalán minden citromról lereszeltem a sárga részt, amit egy nagyobb borkánban tárolok kristálycukorral vegyítve. Reszelés előtt, úgy, ahogy azt hajdanában otthon az almával szoktuk, tüzetesen átnéztem mindegyiknek a héját és a barna részeket kivágtam. A citromokat reszelés után kicsavartam, a levet kockákban lefagyasztottam és egy adagból rögtön cukorral és vízzel citromlevet készítettem azonnali fogyasztásra. A belekből kikapartam a hártyás részt, erre nagyon jó a karalábékaparó.


A héjakon nem szabad sárgának maradnia. Miután erről meggyőződtem, nagyobb darabokra vágtam mindet.


Nagyobb lábosba tettem az 1 kg feldarabolt fehér héjat, felöntöttem hideg vízzel. Először 2-3 percet főztem, majd leöntöttem róla a vizet. Felöntöttem hideg vízzel és megint felfőztem, majd még kb. 10 percet főztem, annyit, hogy a héjakat jól át lehetett már villával szúrni, tehát részlegesen megpuhultak. 


Leszűrtem őket, visszatettem a lábosba és felöntöttem hideg vízzel. Félretettem a lábost az asztalra. Ez kb. délben volt. Estig ahányszor eszembe jutott, leöntöttem róluk a vizet és újból felöntöttem az egészet hideg vízzel. Kb. 4-5ször került erre sor. Este megharaptam az egyik héjat és elégedettem konstatáltam, hogy már egyáltalán nem érezni a keserű ízt, ami annyira jellemző a citrusokra. Ekkor leszűrtem és feltettem a héjakat főni a következők hozzáadásával:
  • 700 gr kristálycukor
  • 2 csésze víz (1 csésze 250 ml)
Még 10-15 percet főztem lassú tűzön. Ekkor beleöntöttem a mixerbe és összevágtam péppé az egészet (vigyázat nehogy a kezünkre szökjön, mert nagyon forró!). Visszatettem az eredeti lábosban a tűzre, hozzácsavartam 2 nagy citromnak a levét és hagytam megint pár percet főjön minden jól össze.  Ezen a ponton kevergetni kell, mert szökik! Pár perc elteltével kész is volt (közben persze kóstolgattam, megfelelő-e a savanyúsága, állaga, stb.). Arra mindig számítani kell, hogy kihűlés után jobban megdermed, összeáll. Időközben tisztára mosott befőttesüvegeim eleinte 50 fokon, majd 100 fokon vártak rám a sütőben. Mikor a lekvárral a leírt módon elkészültem, kivettem a forró üvegeket, megtöltöttem őket és fejjel lefelé fordítva hagytam kihűlni. Ma reggel már fogyaszthattuk is. Alig várom palacsintát is készítsek hozzá!:)


Megj.:
Ezt a lekvárt csak nagyon vastag héjú citromból lehet elkészíteni.

Comments

Csiperke said…
Gyönyörűek azok a citromok!

Popular posts from this blog

Fügelekvár (Μαρμελάδα σύκο)

No itt az első aktuális beírás. Az utóbbi időben gyűjtögető életmódot folytatok:) Begyűjtök és elteszek:) Sajnos fügefa nincs a kertben és az udvaron. Férjem-uram semmiképpen nem akart, mert hogy olyan erősek a gyökerei, hogy később csak gondot okoznának a kertben vagy akár a ház alapjainál. Ugyanilyen okból nincsen eperfánk. Mindkettő miatt mindig szomorú vagyok, mikor eszembe jut, mert ez a két legnagyobb természetes árnyékot nyújtó nemesített fa Görögországban és annyira szerettem volna velük beárnyékolni a kertet. De végülis ami fa-dolog, azt ráhagyom, így fügefa nincs. Van viszont a környéken dögivel, úton útfélen. Nem mindegyiken van jó vagy bő gyümölcstermés, de sokszor kisebb nyeszlett fákon meglepően sok és jó minőségű füge terem. 

Bujurdi (Μπουγιουρντί)

Apu és a babgulyás A mai babgulyás mellé, amit mindig szigorúan görögösen készítek, ami elsősorban azt jelenti, húsmentesen, készítettem kiegészítésképpen egy bujurdit . A bujurdi többféle lehet, a legismertebb  a paprika és feta sütőben. Leírom azt a változatot, amit mi nagyon szeretünk és bármilyen hamar összecsapott ebéd méltó kiegészítése (már ha éppen akadnak otthon hozzávaló alapanyagok).

Kecskesült

Görögország legtöbb vidékén ünnepi asztal része általában a kecskesült, időszaktól függetlenül. Lehet az karácsonyi vagy Húsvéti (főleg) asztal, vagy bármilyen öröm megünneplésére rendezett vendéglátás, a kecskesült mindig megállja a helyét az ünnepi asztalon, de a hétköznapokban is. Nem csoda, hisz rengeteg a kecske a sziklás, kopár hegyeken, főleg a szigeteken. Ezek a kecskék, melyek szabadon vannak tenyésztve, valami elképesztő tehetséggel másznak fel a  legmagasabb hegyek, legmeredekebb sziklafaira is. Húsuk talán a legegészségesebb, hisz növényekkel táplálkoznak, különlegesen szereik az olívafa leveleit. Már leírtam a kecskesült készítését ( kecskesült 1 , kecskesült 2 , kecskesült 3 ) így most csak a képeket mutatom meg. Én nagyon szeretem, ünnepekkor előszeretettel készítem, nagyon "hálás" étel, nem lehet csalódni benne, ráadásul  csak bedobom a sütőbe és ottfelejtem..