Az utóbbi években kitaláltam, hogy bizony nem hagyom ezt a napot feledésbe menni. Úgyis annyi más olyan nap telik el különösebb megemlékezés nélkül, ami nekem pedig fontos lenne, hát ezt erőszakkal megünnepeltetem a jónéppel. Tavalyi névnapi beírásomban már leírtam, hogy mennyire nem egy fontos nap itt az Ágnes nap, nagyon kevesen tudják, hogy egyáltalán van ilyen névnap is.
Az idén is ugyanazokkal a barátokkal ünnepeltünk. Ez egy ezermester baráti család, akikről részletesen írtam ITT. A férfi most is végigdolgozta nálunk az ünnepet, alig ült valamit. Kivezetett nekem a balkonra egy konnektort, hogy nyáron tudjak úgy vasalni, hogy ne bentről kelljen kivezetnem a drótot. Áramvonalat vezetett el a balkonnak addig a sarkáig, ahol a nyári vendég-összejövetelek szoktak lenni és ahol eddig csak vakoskodtam. Fel is szerelt rögtön egy jó erős égőt, nekem csak valami szép világítótestet kell beszereznem. És nem utolsósorban, megoldotta a ház egész áramellátásának relé-n kívül való kapcsolását is, mert annyira érzékeny a relénk, hogy az áram minden kisebb változására folyton lenyomja az egész ház biztosítékát. Jöttem már úgy haza utazásról, hogy minden ami a mélyhűtőben volt, megromlott :( Most ez megoldódott, mikor itthon vagyunk relére kapcsolhatjuk az áramkört, ha elutazunk, kiiktathatjuk azt. Nagyon hálás voltam neki mindezekért a munkákért, hisz mesterember ilyen kisebb szerelésekért nem jön ki sajnos. Gyakorlatilag egész nap dolgozott és mindig ezt csinálja, mikor nálunk van, folyton szerel :)
Barátnőm idén hozott nekem egy 3 darabból álló virágos törülköző készletet, 100-s pamutból, ennek is nagyon örültem, és még 2 saját maga által készített olívaolajas arckrémet, ezeket is nagyon szeretem, mert nagyon száraz a bőröm és ezekkel jól elvagyok.
Ami a menüt illeti, a következők készültek:
- erdélyies padlizsánsaláta (a nyáron lesütött és mélyhűtött padlizsánjaimból)
- majonézes salate de beuf, ez is mindig szerepel nálam :)
- sűrű és enyhén csípős gulyásleves
- joghurtos krémes csokoládétorta
- és természetesen friss házikenyér, amit újabban a férjem dagaszt, úgyhogy az ő érdeme is :)
A padlizsánsalátát kissé másképpen készítettem, mint eddig.
1 tojásból, 1 csésze étolajból, fél citrom levéből majonézt kevertem, majd hozzáadtam 1 kk mézes mustárt. A kifagyasztott, szénen sütött padlizsánok levét lecsorgattam, majd favágóval összetörtem a húsukat. Összekevertem a majonézzel, 1 kisebb nagyon apróra vágott hagymával, 1 cikk fokhagymával és kb. 2 lk apróra vágott petrezselyemmel (2 nagy padlizsán volt). Nagyon finom és különleges lett,a színe is gyönyörű volt.
A legutóbbi újításom szerint, mindig lesz valami a magyar konyhából is egy egy ünnepi asztalon. Mivel a görög konyha legnagyobb remekeit már többször megfőztem, ergo, mindenkinek bebizonyítottam, hogy nem kell görögnek születni ahhoz, hogy megfőzhessük azokat :), most a soron következő feladat bebizonyítani, hogy a magyar konyha sem marad el ízletességben a görög mellett. Csak hogy mindig legyen valami más cél is, az egyszerű táplálkozáson és élvezkedésen kívül :)
A gulyást mindenki ismeri hallomásból Görögországban és természetesen "gúlás"-nak ejtik:) mindenki azt hiszi, valami nagyon misztikus és nehéz dolog, elkészíteni is, emészteni is. Pedig a görög sztifádóhoz képest ezt feleannyi idő alatt emészthetjük meg:)
A mostani gulyásom egy klasszikus, krumplival és csipetketésztával befejezett remekmű volt. Muszáj ezt a szót használnom, annyira finom volt:) Ne haragudjon meg senki, hogy most ide leírom a receptjét, gondolom, mindenkinek megvan a maga jól bevált módszere rá, de én le szeretném jegyezni magamnak ide pontosan a történéseket.
Hozzávalók:
1 kg puha marhahús, diónyi kockákra vágva
2 közepes hagyma
2 piros paprika ("florinis" típusút használtam)
kb. 1 pohárnyi paradicsomlé
2 ek édes paprika
1 ek csípős paprika
2 nagyobb krumpli
1 tojásból csipetke
Elkészítés:
A hagymát forró, ujjnyi olívaolajon üvegesítem, majd hozzáadom a húst és az apróra kockázott paprikát. Elkészítem ezekből a pörkölt alapot. Mikor a paprika megfonnyadt és a hús megpirult, összeállt az alap, felöntöm annyi vízzel, hogy majdnem ellepje, teszek hozzá 2 kk.nyi sót, 1 kk.nyi borsot, 1 mokkáskanálnyi köményt és fedő alatt hagyom lassú tűzön rotyogni. Mikor félig már puha, hozzáadom a paradicsomlevet és a paprikát. Majdnem készre főzöm, majd belefőzöm a kockázott krumplit is.
A csipetkéhez 1 tojást kikavarok 10 dkg kenyérliszttel (a finom lisztből próbáltam, nekem nem lett jó), 1 mokkáskanálnyi sóval és annyi vízzel, amennyi ahhoz kell, hogy vastag masszát kapjak. Ebből aztán vagy kiskanállal, vagy a fatányéros nagykéses módszerrel forrásban lévő, sós vízhez adagolom a csipetkéket. Mikor mind kész egy tálba szedem, majd alaposan átkeverem őket vajon. A forró gulyáshoz tálaláskor szedek belőle a tetejére.
Féltem, hogy nem ízlik a görögöknek a nokkedlim, de nagyon szerették így együtt az ízeket:)
Fénykép nincs túl sok, mert elég ciki az én koromban, hogy folyton a kajáimat fényképezgetem, mint egy friss háziasszonyka :) Meg hát nem volt túl nagy felhajtás, nem voltunk kisestélyiben például :)
Comments
A menüsor tökéletes, a gulyásod olyan, ahogy az kell, itthon sem főzik különbül, az nagyon klassz, hogy megismerteted a görög barátaitokat a magyar konyha egy-egy finomságával, szerintem ezek fontos dolgok, mint ahogy mi magyar olvasóid meg a görög konyha ízvilágával ismerkedünk itt a blogodon. Szóval minden jót neked Ági és továbbra is jövök nézelődni, mert sok itt az érdekesség, és fényképezz nyugodtan, sokat, nemcsak a fiatal háziasszonyoknak kell, hanem az ilyen "matrónáknak" is mint mi vagyunk:-))))))