Skip to main content

Zöld-dió befőtt

A zöld dióból készült szirupos édesség, mely majdnem teljesen megegyezik a mi befőttünkkel - az egyik kedvencem ebben a kategóriában- A cukorszirupban megpuhult, édes dió íze semmi mással nem összehasonlítható. Sajnos diófánk nincs, így más fájáról kellett elcsennem, egy olyan fáról, melynek nagy része kilóg az út fölé. Ebben az esetben lehet róla szedni, igaz lehetőleg akkor, ha a tulaj éppen nincs közelben :)

A dióbefőtt alapreceptjének a hozzávalói:

* 1 kg dió
* 1,5 kg cukor
* 3 pohár víz
* 10-15 szegfűszeg
* 1 fahéj ág
* pár citromhéj-darab
* 1 citrom leve
* hozzáadható de nem kötelező, 2 ek méz


Én 1.635 gr dióval rendelkeztem, mely a pucolás után 1.543 kg-ra csökkent. A fenti hozzávalókon ennek a mennyiségnek megfelelően változtattam.

Elkészítés:

Először is természetesen a legszebb, hibamentes diókat szedjük le. Görögországban normális éghaljlati viszonyok mellett, május végén, június elején kell leszedni a zöld diót, ahhoz, hogy még puha legyen. Az idei enyhe tél következtében azonban minden hamarabb ér, így mikor én május végén leszedtem, már éppen a határvonalon táncoltam a zöld-diók felhasználhatóságát illetően. 


Azt, hogy a dió még megfelelően puha-e, egyszerű módszerrel lehet leellenőrizni. A dión átszúrunk egy kést. Ha a kés már nem megy bele, mert kemény, akkor lekéstük a megfelelő periódust.


Így néztek ki a diók belül:


A diókat először megmossuk és az esetleges fekete részeket, valamint a végeket kivágjuk. Minden diót éles késsel kereszt alakban bevágunk.


Én mindegyiket pucolás, bevágás után citromos vízbe tettem, amíg be nem fejeztem ezt a műveletet.


Ezután hideg vízbe feltesszük főni. 10 percet főzzük, majd lecseréljük a vizet. Ezt 4-szer követjük el. Ezután hideg vízbe áztatjuk őket legalább 24 órára. Az áztatás alatt többször lecseréljük a vizet. Én majdnem 2 napot áztattam. Aki csak egy napot áztatja, az a továbbhaladás előtt kóstoljon meg egy diót, biztosan eltűnt-e a keserűsége. Ha nem, még kell hagyni kicsit ázni, miközben a vizet is cserélgetni kell rajta.

Mikor a diók kellően elveszítették keserűségüket, egyenként megpucoljuk őket. Mindegyikről ledörzsöljük a külső bőrt/membránt, aminek egy része már amúgyis lejött a fövések és áztatás alatt. Vigyázat! Kesztyűt kell húzni, mert a dió rettenetesen megfesti a kezünket!


Odatesszük a cukros vizet minden ízesítővel együtt főni. Csak a citromlevet tartogatjuk a végére. Hagyjuk 5-7 percet főni, majd beletesszük a diókat.


Felfőzzük, majd 10 percet hagyjuk főni a diókat, miközben a habtól igyekszünk megszabadulni egy kanál segítségével. 10 perc után lehúzzuk a tűzről, hagyjuk kihűlni, lefedjük és másnapig hagyjuk állni.

Másnap a szirupot besűrítjük. Ha a diók nem puhultak volna meg kellően, akkor a diókkal együtt főzzük a szirupot, amíg besűrűsödik. Ha a diók elég puhák, akkor kivesszük őket (én most így tettem) és csak a végén tesszük bele, hogy egyet rottyanjanak a sziruppal, mielőtt üvegbe kerülnének. A szirupnak olyan sűrűnek kell lennie, hogy mikor egy hideg tányérra cseppentünk belőle, majd a cseppen áthúzzuk az ujjunk, a keletkező ösvény ne folyjon össze.

Mikor kész, sterilizált üvegekbe tesszük és fejre állítva hagyjuk kihűlni. Nekem lett 5 kilós üvegem, de bő szirupot csináltam nekik, mert a szirupot magában fagyira szoktam önteni.



Comments

Anonymous said…
Köszi a receptet, idén sikerül tán kipróbálni, már fő a szirup. Korábban mindig lekéstük a diószedést!

Üdvözlettel
Mike
innen Fótról

Popular posts from this blog

Fügelekvár (Μαρμελάδα σύκο)

No itt az első aktuális beírás. Az utóbbi időben gyűjtögető életmódot folytatok:) Begyűjtök és elteszek:) Sajnos fügefa nincs a kertben és az udvaron. Férjem-uram semmiképpen nem akart, mert hogy olyan erősek a gyökerei, hogy később csak gondot okoznának a kertben vagy akár a ház alapjainál. Ugyanilyen okból nincsen eperfánk. Mindkettő miatt mindig szomorú vagyok, mikor eszembe jut, mert ez a két legnagyobb természetes árnyékot nyújtó nemesített fa Görögországban és annyira szerettem volna velük beárnyékolni a kertet. De végülis ami fa-dolog, azt ráhagyom, így fügefa nincs. Van viszont a környéken dögivel, úton útfélen. Nem mindegyiken van jó vagy bő gyümölcstermés, de sokszor kisebb nyeszlett fákon meglepően sok és jó minőségű füge terem. 

Bujurdi (Μπουγιουρντί)

Apu és a babgulyás A mai babgulyás mellé, amit mindig szigorúan görögösen készítek, ami elsősorban azt jelenti, húsmentesen, készítettem kiegészítésképpen egy bujurdit . A bujurdi többféle lehet, a legismertebb  a paprika és feta sütőben. Leírom azt a változatot, amit mi nagyon szeretünk és bármilyen hamar összecsapott ebéd méltó kiegészítése (már ha éppen akadnak otthon hozzávaló alapanyagok).

Kecskesült

Görögország legtöbb vidékén ünnepi asztal része általában a kecskesült, időszaktól függetlenül. Lehet az karácsonyi vagy Húsvéti (főleg) asztal, vagy bármilyen öröm megünneplésére rendezett vendéglátás, a kecskesült mindig megállja a helyét az ünnepi asztalon, de a hétköznapokban is. Nem csoda, hisz rengeteg a kecske a sziklás, kopár hegyeken, főleg a szigeteken. Ezek a kecskék, melyek szabadon vannak tenyésztve, valami elképesztő tehetséggel másznak fel a  legmagasabb hegyek, legmeredekebb sziklafaira is. Húsuk talán a legegészségesebb, hisz növényekkel táplálkoznak, különlegesen szereik az olívafa leveleit. Már leírtam a kecskesült készítését ( kecskesült 1 , kecskesült 2 , kecskesült 3 ) így most csak a képeket mutatom meg. Én nagyon szeretem, ünnepekkor előszeretettel készítem, nagyon "hálás" étel, nem lehet csalódni benne, ráadásul  csak bedobom a sütőbe és ottfelejtem..