Skip to main content

Banzájkaja és Ikaria-i "szufiko"

Hát igen. Nyáron alig szoktam blogolni. Ragad az ember alkarja az asztalhoz, meg különben is, a lakásban csak enni, aludni vagyunk, a többi időben vagy a kertet, udvart kell locsolni, rendezni, vagy a balkonon ülünk vagy kint vagyunk valamerre. Ez a nyár mifelénk. Hősies tett a blogolás, hisz most is hivogat az édes nyári este a balkonon, jól esne lehűsűlni kicsit, még mindig 28 fok van kint pedig elmúlt este 10. Bent ennél sokkal több, de azért erőt veszek magamon, mert szegény blogomat alaposan elhanyagoltam.

Mióta az utolsó bejegyzést megírtam természetesen főztem és főzök, de többnyire könyebben elkészíthető ételeket, vagy olyanokat, amiket ide már ezerszer beírtam. Evéssel kapcsolatos esemény volt a kisvárosunkban tartott 6-ik tánctalálkozó, amit a mi tánccsoportunk szervez minden évben és mi is főzünk. Itt írtam bővebben az egészről, most csak beteszem ide a darált húsos makaróni képét. Nagyon finom volt, éhes lettem most tőle:)



Így mostuk utána az edényeket:)

Egyik nap készítettem szufiko-t. Nagyon érdekes megfigyelni, hogy majdnem ugyanazokat az ételeket milyen eltérésekkel készítik Görögország különböző vidékein. Ez a szufiko majdnem olyan mint ahogyan Evia-n is készítik a paradicsomos zöldbabot, viszont Ikaria-n ugyanezt borral főzik, amitől egészen különleges íze lesz és igaziból a zöldbabos zöldségragu név felelne meg neki legjobban a magyar fordításban.

Hozzávalók:

3 hosszukás, lila padlizsán
2 cukkini
2 zöldpaprika
100 gr zöldbab
2 cikk fokhagyma
2 hagyma
1 nagy, érett paradicsom
100 ml piros bor
olívaolaj (kb. 1 pohár)
1 kk cukor
só, bors, oregano

Elkészítés:

A zöldségeket megmossuk, pucoljuk, itt Görögországban a zöldbab ereit kivágjuk mindkét oldalon egy éles késsel, másképpen a szájunkból huzogathatjuk és az étel élvezhetetlen lesz. Bármilyen zsengének is tűnjön a zöldbab, ez Görögországban elengedhetetlen folyamat, a klíma miatt nagyon erős az oldalon futó szál. A cukkinit, padlizsánt ujjnyi vastag szeletekre, a hagymát és fokhagymát apróra vágjuk. A hagymát olajon üvegesítjük, majd belezudítjuk a fokhagymát és a zöldségeket. A paradicsomot mossuk, lehúzzuk a héját, apróra vágjuk és a zöldségekhez adjuk, valamint hozzáadunk minden mást, kívéve a bort. Az ételt levére főzzük (kb. 30 perc) majd a végén adjuk hozzá a bort és még 10 percet főzzük. A zöldségek általában elég levet engednek ahhoz, hogy ne kelljen egyáltalán vizet adni az ételhez, mindenképpen figyeljük, nehogy odaégjen. Akkor finom ha jó szaftos, de nem túl leves.

Én ez alkalommal a sütőben készítettem, mindent beletettem egy magas oldalú, fedett tepsibe és az egyik sarokba tettem sütőpapírba csomagolt csirkeaprólékot, melyre 2 cikk fokhagymát is helyeztem. Ez a gyerek miatt kellett, mi felnőttek nem ennénk gyakran húst, de a gyerek miatt a zöldséges ételekbe is bele kell csempésszek keveset.









A bor miatt nagyon érdekes íze volt, nekem nagyon ízlett, a férjem szt neki mindegy hogy Evia vagy Ikaria módon van elkészítve:)


Comments

Popular posts from this blog

Fügelekvár (Μαρμελάδα σύκο)

No itt az első aktuális beírás. Az utóbbi időben gyűjtögető életmódot folytatok:) Begyűjtök és elteszek:) Sajnos fügefa nincs a kertben és az udvaron. Férjem-uram semmiképpen nem akart, mert hogy olyan erősek a gyökerei, hogy később csak gondot okoznának a kertben vagy akár a ház alapjainál. Ugyanilyen okból nincsen eperfánk. Mindkettő miatt mindig szomorú vagyok, mikor eszembe jut, mert ez a két legnagyobb természetes árnyékot nyújtó nemesített fa Görögországban és annyira szerettem volna velük beárnyékolni a kertet. De végülis ami fa-dolog, azt ráhagyom, így fügefa nincs. Van viszont a környéken dögivel, úton útfélen. Nem mindegyiken van jó vagy bő gyümölcstermés, de sokszor kisebb nyeszlett fákon meglepően sok és jó minőségű füge terem. 

Bujurdi (Μπουγιουρντί)

Apu és a babgulyás A mai babgulyás mellé, amit mindig szigorúan görögösen készítek, ami elsősorban azt jelenti, húsmentesen, készítettem kiegészítésképpen egy bujurdit . A bujurdi többféle lehet, a legismertebb  a paprika és feta sütőben. Leírom azt a változatot, amit mi nagyon szeretünk és bármilyen hamar összecsapott ebéd méltó kiegészítése (már ha éppen akadnak otthon hozzávaló alapanyagok).

Kecskesült

Görögország legtöbb vidékén ünnepi asztal része általában a kecskesült, időszaktól függetlenül. Lehet az karácsonyi vagy Húsvéti (főleg) asztal, vagy bármilyen öröm megünneplésére rendezett vendéglátás, a kecskesült mindig megállja a helyét az ünnepi asztalon, de a hétköznapokban is. Nem csoda, hisz rengeteg a kecske a sziklás, kopár hegyeken, főleg a szigeteken. Ezek a kecskék, melyek szabadon vannak tenyésztve, valami elképesztő tehetséggel másznak fel a  legmagasabb hegyek, legmeredekebb sziklafaira is. Húsuk talán a legegészségesebb, hisz növényekkel táplálkoznak, különlegesen szereik az olívafa leveleit. Már leírtam a kecskesült készítését ( kecskesült 1 , kecskesült 2 , kecskesült 3 ) így most csak a képeket mutatom meg. Én nagyon szeretem, ünnepekkor előszeretettel készítem, nagyon "hálás" étel, nem lehet csalódni benne, ráadásul  csak bedobom a sütőbe és ottfelejtem..