Skip to main content

Vaszilopita avagy a Király kenyere

Ezt az édességet csak szilveszterre szokás elkészíteni. A szokás eredete visszanyúlik valahová a bizánci évek elejére, amikor a Nagy Királynak az ünnepén, vagyis január elsején ezzel az édességgel kívántak az emberek egymásnak és a királynak boldog új évet. Kétféle változata létezik, az élesztős, vagyis a kalács jellegű és a cake, vagyis a kevert tészta jellegű. Én ez utóbbit részesítem előnyben, így az idén is ez készült. A sütibe szerencsepénzt szokás elrejteni, majd az újév beköszönte után (éjfél után vagy másnap reggel) illik megvágni, szétosztani a szeleteket a jelenlévőknek. Mindenkinek ezek után meg kell kotorászni a sütidarabját, majd az akinél a szerencsepénz találtatik, nagyon szerencsésnek érezheti magát:) Ugyanis ha pl. vállalati pitavágáskor találja meg a szerencsepénzt, akkor bizonyosan nyer valamit, sokszor egészen értékes ajándékokat. Otthoni pitavágásoknál inkább csak szerencsésnek tartják majd a többiek. Sok kisgyerekes háznál csalni szoktak, a gyerekek szeletébe rejtik az érmét:) Ez utóbbi kegyes csalást én is elkövettem az idén:)



Az én nagyon finom receptem a következő:
Hozzávalók:
250 gr vaj, 2 kiskanál citromreszelék, 2 1/2 csésze cukor, 6 tojás, 1 csésze sütőporos liszt, 2 csésze közönséges finomliszt, 1/2 kiskanál szódabikarbonát, 1 csésze tej, 2 kanál citromlé, 1/4 csésze darált pisztácia, 1/4 csésze darált dió, 1/4 csésze darált fehér mandulabél

Nekem az idén nem volt pisztáciám, így dupla adag mandulát tettem bele, nagyon finom lett. A nagyon puha vajat a mixerben habosra kevertem a citromhéjreszelékkel és a cukorral - ez kb. 10-15 perc. Amikor már majdnem háromszor akkorára nőtt, lekapcsoltam a mixert, áttöltöttem egy nagyobb tálba a masszát majd óvatosan, lassú mozdulatokkal minden más hozzávalót egy fakanállal belekavartam. Azért kell óvatosan kavarni, ne essen össze a felvert tojásos massza. Utána az egészet egy 28 cm átmérőjű kerek formába kell önteni, én egy ennek kb. megfelelő méretű téglalap formában sütöttem, sütőpapíron, így nem kellett vajazással vacakolnom. A recept szerint 30 perces közép-meleg sütőben való sütés után ki lehet venni és megszórni a díszítőanyagokkal, majd további 40 percet sütni. Én nem díszítettem, és kb. 1 órát sütöttem, kötőtűpróbáig. Azért biztos finomabb ha díszítjük, íme a hozzávalók:
1/4 csésze pisztácia, 1/4 csésze darált dió, 1/4 csésze vágott mandulabél, 1/4 csésze cukor

Miután kihűlt, kivágtam a 2007-t papírból, rátettem, majd megszórtam alaposan porcukorral és levettem a számokat, így lett rajta a 2007-s felirat. Siettem, ezért kapkodtam és kicsit a papírok elcsúsztak, nem igazán szép, de annál finomabb volt és még ma is az, pedig 31-én sütöttem.

Comments

Popular posts from this blog

Bujurdi (Μπουγιουρντί)

Apu és a babgulyás A mai babgulyás mellé, amit mindig szigorúan görögösen készítek, ami elsősorban azt jelenti, húsmentesen, készítettem kiegészítésképpen egy bujurdit . A bujurdi többféle lehet, a legismertebb  a paprika és feta sütőben. Leírom azt a változatot, amit mi nagyon szeretünk és bármilyen hamar összecsapott ebéd méltó kiegészítése (már ha éppen akadnak otthon hozzávaló alapanyagok).

Fügelekvár (Μαρμελάδα σύκο)

No itt az első aktuális beírás. Az utóbbi időben gyűjtögető életmódot folytatok:) Begyűjtök és elteszek:) Sajnos fügefa nincs a kertben és az udvaron. Férjem-uram semmiképpen nem akart, mert hogy olyan erősek a gyökerei, hogy később csak gondot okoznának a kertben vagy akár a ház alapjainál. Ugyanilyen okból nincsen eperfánk. Mindkettő miatt mindig szomorú vagyok, mikor eszembe jut, mert ez a két legnagyobb természetes árnyékot nyújtó nemesített fa Görögországban és annyira szerettem volna velük beárnyékolni a kertet. De végülis ami fa-dolog, azt ráhagyom, így fügefa nincs. Van viszont a környéken dögivel, úton útfélen. Nem mindegyiken van jó vagy bő gyümölcstermés, de sokszor kisebb nyeszlett fákon meglepően sok és jó minőségű füge terem. 

Kecskesült

Görögország legtöbb vidékén ünnepi asztal része általában a kecskesült, időszaktól függetlenül. Lehet az karácsonyi vagy Húsvéti (főleg) asztal, vagy bármilyen öröm megünneplésére rendezett vendéglátás, a kecskesült mindig megállja a helyét az ünnepi asztalon, de a hétköznapokban is. Nem csoda, hisz rengeteg a kecske a sziklás, kopár hegyeken, főleg a szigeteken. Ezek a kecskék, melyek szabadon vannak tenyésztve, valami elképesztő tehetséggel másznak fel a  legmagasabb hegyek, legmeredekebb sziklafaira is. Húsuk talán a legegészségesebb, hisz növényekkel táplálkoznak, különlegesen szereik az olívafa leveleit. Már leírtam a kecskesült készítését ( kecskesült 1 , kecskesült 2 , kecskesült 3 ) így most csak a képeket mutatom meg. Én nagyon szeretem, ünnepekkor előszeretettel készítem, nagyon "hálás" étel, nem lehet csalódni benne, ráadásul  csak bedobom a sütőbe és ottfelejtem..