Skip to main content

Bonitó avagy palamida citromosan

Már több halas recept van az oldalon, de a palamidáról még nem volt szó. 
A palamida, latin nevén Sarda sarda, egy makréla jellegű hal, mely az Atlanti óceánban, a Mediterrán térség vizeiben, valamint a Fekete tengerben is megtalálható. A mediterrán térségben előszeretettel fogyasztják, húsának íze valahol a tonhal és makréla közé rangsorolható, a hal nagysága is e két említett hal méretei közé esik. Személyes tapasztalatom szerint nagyon laktató, kimondottan száraz húsú és jellegzetes ízű hal, nagyon kevés szálkával. Ha kiszedjük a középső gerincet, alig marad benne valami kipiszkálni való, azok is nagyon puha kicsi szálkák, melyeket akár le is lehet nyelni anélkül, hogy problémát okoznának.
A palamida relatíve olcsó halnak számít a nagyobb halak kategóriájában, én most 6 eur/darab árban vásároltam, egy hal olyan 800 gr körüli lehetett.

Az ilyen jellegű halakat vagy szénen sütve fogyasztjuk, vagy "plaki" módra, vagyis magyarosan: zöldségágyon, vagy pedig citromosan. Ez alkalommal citromosan volt kisütve, krumplival. Friss káposztasalátával tálaltam.


Hozzávalók:

* 1 db. 800 gr körüli palamida hal
* 2-3 cikk fokhagyma
* maréknyi petrezselyem
* 1 citrom
* opcionálisan krumpli, vagy édesburgonya a tepsibe a hal mellé


Elkészítés:

A halat nagyon könnyű megpucolni. Nincsenek pikkelyei, így csak annyit kell tenni, hogy a fejből, a kopoltyúfedél alá benyúlva kiszakítjuk a kopoltyúkat. Ezt én úgy szoktam, hogy a hal hasát először felvágom a has alján lévő végbélnyílástól majdnem az állcsontig, így a kopoltyúkkal együtt kiszakítom a hasból a belsőségeket is. A fogást anno egyszer egy halárustól láttam, és azóta csak így dolgozom a nagyobb halakkal. A kopoltyúk hozzá vannak nőve bizonyos helyeken a kopoltyúfedélhez, valamint a test szélső részeihez, itt bevághatunk kicsit az ollóval vagy ha nem túl nagy a hal, csak egyszerűen kiszakítjuk.

A palamidának bő vére van, így mindig a pucolás után bő folyó vízben megmosom. Ezután kissé megvagdosom a két oldalát, sózom, borsozom kívül belül. Fokhagymát pucolok, kisebb darabokra vágom és bedugom a hasüregbe, majd rányomkodom a petrezselymet.

A krumplit nem hagyom olyan nagy darabokban, mint ahogy a húsoknál szoktam, mert a hal sokkal hamarabb megvan, mint egy disznóhús darab, így vékonyabb és kisebb kockákat vágok. Az édesburgonyát nagyobb és vastagabb darabokban hagyom, mert ez sokkal hamarabb megsül, megfő, mint a krumpli. A krumplidarabokat tepsibe pakolás előtt citromlével, olívaolajjal leöntöm, majd sózom, borsozom, oreganózom és alaposan összekeverem a kezemmel, ezután mehet minden a tepsibe. A krumplik alá egy kisebb csészényi citromleves-vizet is öntök, és addig hagyom amíg minden szépen összesül és marad szaft is az étel alatt.





Comments

Popular posts from this blog

Fügelekvár (Μαρμελάδα σύκο)

No itt az első aktuális beírás. Az utóbbi időben gyűjtögető életmódot folytatok:) Begyűjtök és elteszek:) Sajnos fügefa nincs a kertben és az udvaron. Férjem-uram semmiképpen nem akart, mert hogy olyan erősek a gyökerei, hogy később csak gondot okoznának a kertben vagy akár a ház alapjainál. Ugyanilyen okból nincsen eperfánk. Mindkettő miatt mindig szomorú vagyok, mikor eszembe jut, mert ez a két legnagyobb természetes árnyékot nyújtó nemesített fa Görögországban és annyira szerettem volna velük beárnyékolni a kertet. De végülis ami fa-dolog, azt ráhagyom, így fügefa nincs. Van viszont a környéken dögivel, úton útfélen. Nem mindegyiken van jó vagy bő gyümölcstermés, de sokszor kisebb nyeszlett fákon meglepően sok és jó minőségű füge terem. 

Bujurdi (Μπουγιουρντί)

Apu és a babgulyás A mai babgulyás mellé, amit mindig szigorúan görögösen készítek, ami elsősorban azt jelenti, húsmentesen, készítettem kiegészítésképpen egy bujurdit . A bujurdi többféle lehet, a legismertebb  a paprika és feta sütőben. Leírom azt a változatot, amit mi nagyon szeretünk és bármilyen hamar összecsapott ebéd méltó kiegészítése (már ha éppen akadnak otthon hozzávaló alapanyagok).

Kecskesült

Görögország legtöbb vidékén ünnepi asztal része általában a kecskesült, időszaktól függetlenül. Lehet az karácsonyi vagy Húsvéti (főleg) asztal, vagy bármilyen öröm megünneplésére rendezett vendéglátás, a kecskesült mindig megállja a helyét az ünnepi asztalon, de a hétköznapokban is. Nem csoda, hisz rengeteg a kecske a sziklás, kopár hegyeken, főleg a szigeteken. Ezek a kecskék, melyek szabadon vannak tenyésztve, valami elképesztő tehetséggel másznak fel a  legmagasabb hegyek, legmeredekebb sziklafaira is. Húsuk talán a legegészségesebb, hisz növényekkel táplálkoznak, különlegesen szereik az olívafa leveleit. Már leírtam a kecskesült készítését ( kecskesült 1 , kecskesült 2 , kecskesült 3 ) így most csak a képeket mutatom meg. Én nagyon szeretem, ünnepekkor előszeretettel készítem, nagyon "hálás" étel, nem lehet csalódni benne, ráadásul  csak bedobom a sütőbe és ottfelejtem..