Skip to main content

Vaszilopita avagy a Király kenyere

Ezt az édességet csak szilveszterre szokás elkészíteni. A szokás eredete visszanyúlik valahová a bizánci évek elejére, amikor a Nagy Királynak az ünnepén, vagyis január elsején ezzel az édességgel kívántak az emberek egymásnak és a királynak boldog új évet. Kétféle változata létezik, az élesztős, vagyis a kalács jellegű és a cake, vagyis a kevert tészta jellegű. Én ez utóbbit részesítem előnyben, így az idén is ez készült. A sütibe szerencsepénzt szokás elrejteni, majd az újév beköszönte után (éjfél után vagy másnap reggel) illik megvágni, szétosztani a szeleteket a jelenlévőknek. Mindenkinek ezek után meg kell kotorászni a sütidarabját, majd az akinél a szerencsepénz találtatik, nagyon szerencsésnek érezheti magát:) Ugyanis ha pl. vállalati pitavágáskor találja meg a szerencsepénzt, akkor bizonyosan nyer valamit, sokszor egészen értékes ajándékokat. Otthoni pitavágásoknál inkább csak szerencsésnek tartják majd a többiek. Sok kisgyerekes háznál csalni szoktak, a gyerekek szeletébe rejtik az érmét:) Ez utóbbi kegyes csalást én is elkövettem az idén:)



Az én nagyon finom receptem a következő:
Hozzávalók:
250 gr vaj, 2 kiskanál citromreszelék, 2 1/2 csésze cukor, 6 tojás, 1 csésze sütőporos liszt, 2 csésze közönséges finomliszt, 1/2 kiskanál szódabikarbonát, 1 csésze tej, 2 kanál citromlé, 1/4 csésze darált pisztácia, 1/4 csésze darált dió, 1/4 csésze darált fehér mandulabél

Nekem az idén nem volt pisztáciám, így dupla adag mandulát tettem bele, nagyon finom lett. A nagyon puha vajat a mixerben habosra kevertem a citromhéjreszelékkel és a cukorral - ez kb. 10-15 perc. Amikor már majdnem háromszor akkorára nőtt, lekapcsoltam a mixert, áttöltöttem egy nagyobb tálba a masszát majd óvatosan, lassú mozdulatokkal minden más hozzávalót egy fakanállal belekavartam. Azért kell óvatosan kavarni, ne essen össze a felvert tojásos massza. Utána az egészet egy 28 cm átmérőjű kerek formába kell önteni, én egy ennek kb. megfelelő méretű téglalap formában sütöttem, sütőpapíron, így nem kellett vajazással vacakolnom. A recept szerint 30 perces közép-meleg sütőben való sütés után ki lehet venni és megszórni a díszítőanyagokkal, majd további 40 percet sütni. Én nem díszítettem, és kb. 1 órát sütöttem, kötőtűpróbáig. Azért biztos finomabb ha díszítjük, íme a hozzávalók:
1/4 csésze pisztácia, 1/4 csésze darált dió, 1/4 csésze vágott mandulabél, 1/4 csésze cukor

Miután kihűlt, kivágtam a 2007-t papírból, rátettem, majd megszórtam alaposan porcukorral és levettem a számokat, így lett rajta a 2007-s felirat. Siettem, ezért kapkodtam és kicsit a papírok elcsúsztak, nem igazán szép, de annál finomabb volt és még ma is az, pedig 31-én sütöttem.

Comments

Popular posts from this blog

Fügelekvár (Μαρμελάδα σύκο)

No itt az első aktuális beírás. Az utóbbi időben gyűjtögető életmódot folytatok:) Begyűjtök és elteszek:) Sajnos fügefa nincs a kertben és az udvaron. Férjem-uram semmiképpen nem akart, mert hogy olyan erősek a gyökerei, hogy később csak gondot okoznának a kertben vagy akár a ház alapjainál. Ugyanilyen okból nincsen eperfánk. Mindkettő miatt mindig szomorú vagyok, mikor eszembe jut, mert ez a két legnagyobb természetes árnyékot nyújtó nemesített fa Görögországban és annyira szerettem volna velük beárnyékolni a kertet. De végülis ami fa-dolog, azt ráhagyom, így fügefa nincs. Van viszont a környéken dögivel, úton útfélen. Nem mindegyiken van jó vagy bő gyümölcstermés, de sokszor kisebb nyeszlett fákon meglepően sok és jó minőségű füge terem. 

Bujurdi (Μπουγιουρντί)

Apu és a babgulyás A mai babgulyás mellé, amit mindig szigorúan görögösen készítek, ami elsősorban azt jelenti, húsmentesen, készítettem kiegészítésképpen egy bujurdit . A bujurdi többféle lehet, a legismertebb  a paprika és feta sütőben. Leírom azt a változatot, amit mi nagyon szeretünk és bármilyen hamar összecsapott ebéd méltó kiegészítése (már ha éppen akadnak otthon hozzávaló alapanyagok).

Kecskesült

Görögország legtöbb vidékén ünnepi asztal része általában a kecskesült, időszaktól függetlenül. Lehet az karácsonyi vagy Húsvéti (főleg) asztal, vagy bármilyen öröm megünneplésére rendezett vendéglátás, a kecskesült mindig megállja a helyét az ünnepi asztalon, de a hétköznapokban is. Nem csoda, hisz rengeteg a kecske a sziklás, kopár hegyeken, főleg a szigeteken. Ezek a kecskék, melyek szabadon vannak tenyésztve, valami elképesztő tehetséggel másznak fel a  legmagasabb hegyek, legmeredekebb sziklafaira is. Húsuk talán a legegészségesebb, hisz növényekkel táplálkoznak, különlegesen szereik az olívafa leveleit. Már leírtam a kecskesült készítését ( kecskesült 1 , kecskesült 2 , kecskesült 3 ) így most csak a képeket mutatom meg. Én nagyon szeretem, ünnepekkor előszeretettel készítem, nagyon "hálás" étel, nem lehet csalódni benne, ráadásul  csak bedobom a sütőbe és ottfelejtem..