Skip to main content

Mézes stangli (Μελομακάρονο)

Hozzávalók:

* 125 gr vaj
* 2 kávéskanál citromhéj-reszelék
* 1/3 csésze cukor
* 1/3 csésze olaj
* 2 csésze közönséges liszt
* 1 csésze sütőporos liszt
* 1/4 mozsárban tört dió (darált, apróra vágott, stb.)
* 2/3 csésze narancslé
* 1 mokkáskanál szegfűszegpor
* 1 mokkáskanál fahéjpor
* szirup

Díszítéshez:

* 2 kanál törtdió
* 2 kiskanál szezámmag

Sziruphoz

* 1 1/2 pohár méz
* 1 1/2 pohár cukor
* 3 pohár víz
* 1 citrom leve



Elkészítés:

1. A mixerben összekeverjük a vajat, cukrot és a citromhéjreszeléket, addig amíg krémes állagúvá válnak. Lassanként hozzáadjuk az olajat és addig keverjük még amíg kissé habos lesz az egész.

2. Betesszük a matyukát:) egy nagy tálba, majd összekeverjük a kétféle liszttel, dióval és a narancslével, majd puha tésztát gyúrunk belőle. Mivel a liszt állaga különbözik országok és országok között, arra kell figyelni hogy a tészta állaga relatíve puha, de formálható legyen. Ez ügyben lehet variálni az olaj, narancslé mennyiséggel és persze a liszttel is.

3. Csapott kanálnyi mennyiséget kézbe veszünk és hosszúkás, lapos, tenyérnyi vagy meg kisebb hosszúkás fasírtkákat formázunk belőle (én az utóbbi alkalmakkor rákaptam a kerek fasírtformákra, de lapítva). Ez a hagyományos forma, de lehet készíteni kerek formájúra is, kinek hogyan esik jól. Kikent (vagy sütőpapíros) lapos tepsire helyezzük egymástól tisztes távolságra, megnyomjuk kicsit egy villával hogy laposodjanak és megszurkáljuk őket enyhén, majd közepes sütőben körülbelül 20 percig sütjük, amíg szépen megpirulnak (nem odasütni!!). Utána 5 percig még a tepsiben hagyjuk, majd áttesszük a grillrácsra hűlni. Közben elkészítjük a szirupot, a hozzávalókat addig főzzük amíg besűrűsödnek (kb. 5-10 perc).

4. A megsült, még langyos stanglikat belepakoljuk egy tálba rétegesen egymásra és közben locsoljuk őket bőven a sziruppal. A telepakolt tálban a szirup annyi kell legyen hogy majdnem ellepje a stanglikat, mert beszívják és nem marad belőle majdnem semmi egy nap múlva. Megszórjuk őket a szezámmag és tört dió keverékével. Mi akkor szeretjük ha nagyon szirupos, van aki szárazabban, ilyenkor jobban vagy kevésbé kell sziruppal locsolászni. Sokáig eláll, de igazi az első héten, főleg az első 2 napon. Minél latyakosabb annál tovább eláll csukott dobozban.

Comments

Anonymous said…
Nagyon köszönöm a receptet, kb. öt éve jártunk "felétek", azóta keresem ezt a receptet :) Végre elkészíthetem itthon is, remélem, felidézi az ottani mennyei ízeket, ölellek a honlapért, receptekért, minden jót!
Dité

Popular posts from this blog

Fügelekvár (Μαρμελάδα σύκο)

No itt az első aktuális beírás. Az utóbbi időben gyűjtögető életmódot folytatok:) Begyűjtök és elteszek:) Sajnos fügefa nincs a kertben és az udvaron. Férjem-uram semmiképpen nem akart, mert hogy olyan erősek a gyökerei, hogy később csak gondot okoznának a kertben vagy akár a ház alapjainál. Ugyanilyen okból nincsen eperfánk. Mindkettő miatt mindig szomorú vagyok, mikor eszembe jut, mert ez a két legnagyobb természetes árnyékot nyújtó nemesített fa Görögországban és annyira szerettem volna velük beárnyékolni a kertet. De végülis ami fa-dolog, azt ráhagyom, így fügefa nincs. Van viszont a környéken dögivel, úton útfélen. Nem mindegyiken van jó vagy bő gyümölcstermés, de sokszor kisebb nyeszlett fákon meglepően sok és jó minőségű füge terem. 

Bujurdi (Μπουγιουρντί)

Apu és a babgulyás A mai babgulyás mellé, amit mindig szigorúan görögösen készítek, ami elsősorban azt jelenti, húsmentesen, készítettem kiegészítésképpen egy bujurdit . A bujurdi többféle lehet, a legismertebb  a paprika és feta sütőben. Leírom azt a változatot, amit mi nagyon szeretünk és bármilyen hamar összecsapott ebéd méltó kiegészítése (már ha éppen akadnak otthon hozzávaló alapanyagok).

Kecskesült

Görögország legtöbb vidékén ünnepi asztal része általában a kecskesült, időszaktól függetlenül. Lehet az karácsonyi vagy Húsvéti (főleg) asztal, vagy bármilyen öröm megünneplésére rendezett vendéglátás, a kecskesült mindig megállja a helyét az ünnepi asztalon, de a hétköznapokban is. Nem csoda, hisz rengeteg a kecske a sziklás, kopár hegyeken, főleg a szigeteken. Ezek a kecskék, melyek szabadon vannak tenyésztve, valami elképesztő tehetséggel másznak fel a  legmagasabb hegyek, legmeredekebb sziklafaira is. Húsuk talán a legegészségesebb, hisz növényekkel táplálkoznak, különlegesen szereik az olívafa leveleit. Már leírtam a kecskesült készítését ( kecskesült 1 , kecskesült 2 , kecskesült 3 ) így most csak a képeket mutatom meg. Én nagyon szeretem, ünnepekkor előszeretettel készítem, nagyon "hálás" étel, nem lehet csalódni benne, ráadásul  csak bedobom a sütőbe és ottfelejtem..