A mai legkedveltebb fajta a Kalamon vagy Kalamata-i fajta, melynek nagy, egészen sötétkék, húsos, feszes bogyói úgy olajkészítésre mint fogyasztásra alkalmasak. A másik kedvelt fajta a thrumbesz, ez teljesen szabályosan kerek, fekete, húsos, de nem túl nagy bogyó, ezt úgy teszik el, hogy alaposan besózzák, majd egy nagy zsákba teszik, melyet rácsra helyeznek. A zsákot felülről nehéz kövekkel nyomják és néha forgatják a bogyókat. Ezekből lesznek a sós, ráncos bogyók.
A szigeteken még rengeteg fajta fa van, nem sorolom fel őket mind, mert csak fárasztom az érdeklődőt.
Ajánlom olvasásra már jó régen megírt cikkemet az olívaolajról mely itt található, valamint az olíva rákmegelőző és gyógyító hatásáról, mely itt található. Ez utóbbi teória ahányszor előjön, mindig nagy port kavar fel, az orvosok lehurrogják mint sarlatán elméletet, az alternatív gyógyászat hívei pedig a gyógyszergyárak hatalmának tulajdonítják az információk elhallgatását. Azt azonban az orvosok sem tagadják és nyíltan beismerik, hogy az olívának, úgy a nyersen ledarált levélnek, mint a magnak, az olajnak és a bogyónak hatalmas deoxidáló hatása van, mely hatás egyik főharcos a rák elleni háborúban.
Jó olvasást!
És kiegészítőül a fanatikusoknak, az ókori olíváról pár szó:
Hippokrátész, Theofrasztosz, Arisztotelész, Érmipposz, Arisztofánész, Pauszaniász, Plinio és Homérosz mindannyian említik az imádott, szent olívabogyót termő fát és összesen írásaikban 16 fajta bogyót, illetve bogyótermő fát lehet megszámlálni Görögország területén. A fajták a bogyóknak a formája, íze valamint felhasználási múdja szerint oszlanak különféle csoportokra.
1. Kallisztefánosz (koszorúnak való) - Arisztotelész ezzel a névvel illeti az ókori Olimpia körül megtalálható vad olívafajtát, melyből az olimpikonok koszorúját készítették.
2. Favlia v. favlios (valószínűleg a favlosz=hitvány szóból) - fehér húsú, kis méretű bogyó, melyet Theofrasztosz emleget mint nem nagy jelentőséggel bíró fajtát.
3. Echinos - egy fajta, melynek levele egy nagy szúrós tüskében végződött.
4. Stemfilitis - ez a fajta sötétkék, nagy bogyókat termett melyeket besózva tettek el, úgy ahogyan ma is teszik. Hippokrátész ezeket az olajbogyókat "stemfilis bogyók"-nak hívta. (Stemfylo=törköly)
5. Moria - így nevezte Arisztofánész Athéne istennő szent olajfáját, mely ahogyan a mitosz meséli, az Erechteion oldalában nőtt és melyből aztán elterjedt az olajfa termesztése Attika földjén.
6. Dripepisz v. Ryssi - ennek a fának makk nagyságú termése volt, mely magától beért a fán majd összezsugorodott és leesett. Ezeket bő sóban tették el az ógörögök és az eltevési mód hasonlatos a mai kréta alatsoliész eltevési módjához.
7. Rafanis (rafanida, rapani=retek) - ennek a fának retekhez hasonlítható formájú termése volt.
8. Nitris - ez is egy azokból a fajtából való fa, melynek termését sóban tették el.
9. Kolymbás v. Niktris v. Vomvia - ennek a fajtának a termését sós és olajos pácban tették el. Ezeket a bogyókat ma is kolymbadés-nek vagy kolympistés-nek nevezik, mely szó tk. úszó-t jelent, vagyis kifejezi a tényt, hogy a bogyók bő pácban lebegnek.
9. Kolymbás v. Niktris v. Vomvia - ennek a fajtának a termését sós és olajos pácban tették el. Ezeket a bogyókat ma is kolymbadés-nek vagy kolympistés-nek nevezik, mely szó tk. úszó-t jelent, vagyis kifejezi a tényt, hogy a bogyók bő pácban lebegnek.
10. Almas v. Ypoparthenos - ezeket a bogyókat is sóban teszik el.
11. Orhas v. orhémon (magyarul talán tökösnek fordítanám:)) - olyan bogyók melyeknek here alakjuk volt.
12. Gergerimos v. ishás - olyan bogyók melyek beérésük után földre estek.
13. Goggylis - ezek a bogyók datolyára hasonlítottak.
14. Trampelos - ma ismeretlen fajta olajbogyó.
15. Ishias - ennek a bogyónak vese formája volt.
16. Lefkokarpos - valszeg a Favlia-val ugyanazon fajtáról van szó, a szó fehérhúsút jelent.
***************
***************
Comments